Földrengésekről is beszámolnak egy 500 éves azték kódex piktogramjai

Egy 16. századi azték kézirat a legkorábbi ismert írott forrás, amely az amerikai kontinens földmozgásairól számol be – állítják mexikói tudósok. A Codex Telleriano-Remensis néven ismert, a spanyol hódítás táján európai papírra vetett kézirat 12 földrengést emel ki, amelyek 1460 és 1542 között történtek, és a spanyol hódítás előtti, piktogramos azték írásmóddal számol be róluk.

A földmozgások emlékei

A felfedezésről Gerardo Suárez, a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem kutatója és Virginia García-Acosta, a Szociálantropológiai Kutatások és Felsőbb Tanulmányok Központjának szakértője számolt be a Seismological Research Letters című szeizmológiai szakfolyóiratban. A páros a korábbiakban is részletekbe menően tanulmányozta a Mexikó történelmi múltjában előfordult nagyszabású földmozgásokat, illetve kereste azok nyomait, amelyekről eddig hiányosak a tudomány ismeretei.

Mint a kutatók megjegyezték, a piktogramok sajnos nem szolgálnak részletes adatokkal az események helyéről, súlyosságáról, illetve az általuk okozott kárról, azonban a spanyol hódítást követően keletkezett más, krónikaszerű kéziratokkal együtt kiterjesztik Mexikó írott szeizmológiai történetét egészen a 15. századba.

„Két okból nem meglepő, hogy léteznek prehispán feljegyzések, amelyek földrengésekről számolnak be: a földrengések gyakoriak ebben az országban, és emellett fontos jelentéssel is bírtak a mai Mexikó eredeti lakosainak kozmológiai világképében” – mondta el Suárez.

A mezoamerikai civilizációk ciklikusnak tartották a világegyetem történetét, az egymás utáni korokat, avagy „Napokat” áradások, szélviharok, tűzvészek és egyéb természeti katasztrófák pusztították el, mielőtt egy új Nap születésével egy újabb kor vette kezdetét. E nézetrendszer szerint a jelenlegi, ötödik Napot földrengések fogják elpusztítani.

Suárez és García-Acosta az óriási pusztítással járó, Richter-skála szerinti 8,0-s erősségű 1985-ös mexikóvárosi földrengést követően kezdtek el a történelmi földmozgásos kataklizmákkal foglalkozni. 1996-ban jelent meg összefoglaló művük Földrengések a mexikói történelemben címmel.

„Eddig azonban nem birkóztunk meg a földrengések piktográfiai ábrázolásaival” – mondta el Suárez. „Nemrégiben kezdtünk bele e piktográfiai ábrázolás, illetve más, közvetlenül a spanyol hódítás után írt szövegek részletesebb tanulmányozásába.”

Nem minden titkot árulnak el

A spanyol hódítás előtti piktogramos azték kódexeket külön erre képzett, tlacuilónak („festve íróknak”) nevezett szakemberek készítették. Míg a prehispán kódexek közül a hódítás után rengeteget elégettek, mint pogány ereklyéket, egyesek fennmaradtak, magával a piktogramos írással pedig egészen a 18. századig készítettek újabb kódexeket Mexikóban.

A Codex Telleriano-Remensis már európai papírra íródott, a piktogramokat kísérő latin, spanyol és néhol olasz nyelvű magyarázó szövegekkel, avagy „glosszákkal”, amelyeket későbbi kommentátorok fűztek hozzájuk.

Az aztékok által beszélt, szórványosan napjainkban is létező navatl nyelv a „tlalollin” szóval fejezi ki a „földrengés” szót. Ez két tagból áll: a „tlalli” földet, míg az „ollin” mozgást jelent. A „földrengés” szót kifejező piktogram is az e két szóhoz tartozó ábrázolások ötvözéséből áll össze: az „ollin” egy négy csavarvonalból és egy központi szemből álló szimbólum, míg a „tlalli” egy vagy több rétegben különféle színű pontokból áll.

A Codex Telleriano-Remensis számos különféle variációt tartalmaz erre az összevont szimbólumra, azonban ezek pontos jelentését egyelőre nem sikerült tisztázni. „A konszenzus mindazonáltal az, hogy a különféle reprezentációk vélhetően bírnak valamiféle jelentéssel” – mondta el Suárez. „A kódexrajzolás szigorú tan volt, amely nem hagyott helyet a művészi szabadságnak az erre képzettek, a tlacuilók részéről. Reméljük, hogy a jövőben előkerül egy ismeretlen kódex vagy más dokumentum, amely felvilágosíthat bennünket e tekintetben.”

Suárez és García-Acosta megjegyzik, hogy egyéb krónikák olyan információkkal is szolgálnak, amelyek kiegészítik a kódex földrengés-piktogramjait, és pontosabb adatokat tartalmazhatnak némelyikről. A Juan de Torquemada nevű ferences szerzetes által írt Indián királyság című, 1615-ben megjelent történeti mű például említ egy 1496-os földrengést, amely „három hegyet rázott meg Xochitepec tartományban, a tengerparton”, és földcsuszamlásokat okozott a yope nép által lakott vidéken.

A Torquemada által megnevezett helyszín beletartozik az ún. guerrerói szeizmikus hézagba, amely egy földmozgások tekintetében viszonylag nyugodt térség a dél-mexikói szubdukciós vonal (a kőzetlemezek érintkezési területe) mentén. A feljegyzések alapján az 1496-os földrengés akár 8,0-s, vagy annál is erősebb lehetett a Richter-skála szerint, amelyre ebben a „hézagban” legközelebb 1845-ben volt csak példa.

A történelmi esetről szólva Suárez elmondta, az „nem változtat igazán annak a dél-mexikói régiónak a szeizmikus potenciáljáról alkotott képünkön. Mindössze további bizonyítékkal szolgál arra, hogy a szubdukciós zóna e részén előfordultak már korábban nagy földrengések, és ezek sokévnyi hiánya miatt még nem szabad feltételezni, hogy a régióban nincs szeizmikus tevékenység.”

A kutatók más, a Codex Telleriano-Remensisnél is kevésbé ismert kéziratokat is meg terveznek vizsgálni, azonban a folyamat a koronavírus-világjárvány miatti lezárások következtében nemigen tud előrehaladni – a világ különböző pontjain található könyvtárak és levéltárak, amelyek e dokumentumokat őrzik, vagy zárva tartanak, vagy az adott országba nem volt lehetséges eljutni megvizsgálni őket.