Wiesenthal, Simon

Nem bosszúra, hanem igazságra van szükség

Wiesenthal számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba is robbant a házában. Kartotékjai 160 ezer náci gyilkos vagy tömeggyilkos adatait tartalmazzák, a német állami irattárban 90 ezer olyan náci bűnöst gyűjtöttek össze, akiket sosem állítottak bíróság elé. Sokan köztiszteletben álló polgárok, különösen Ausztriában, ahol számos esetben `bizonyíték hiányában` hoztak felmentő ítéleteket. A nácik többsége 1948-1960 között, a hidegháború éveiben tűnt el, főleg Dél- Amerikában és Kanadában. Eichmann pere és 1962-es kivégzése irányította ismét rájuk a nemzetközi közvélemény figyelmét.

1992-ben egy osztrák temetőben

Wiesenthal a legtöbb esetben nem maga nyomozott, csak gyűjtötte, összesíttette és elemezte az adatokat. A kutatások költségeit főleg magánadományokból fedezte, nagyobbrészt Amerikából. Izraeltől nem fogadott el pénzt, Ausztria pedig sohasem adott támogatást. A bécsi központ már nemcsak a holokauszttal foglalkozik, de a mai, neonáci csoportok és személyek adatait is gyűjti. 1978 óta Los Angelesben is van Wiesenthal Központ és Múzeum, amely minden nép és népcsoport elleni bűnökkel foglalkozik. Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben is működik Wiesenthal-intézet.

Sokan visszatetszőnek találják, hogy fél évszázados bűnökért aggastyánokat állíttat bíróság elé. Egyesek szerint félő, hogy a mai náci perek hozzájárulnak az antiszemitizmus erősödéséhez. Ő erre ezt válaszolta: "Nem szabad megengedni, hogy náci gyilkosok, bármily öregek is, önmagukkal megbékélve haljanak meg." Kijelentette: "Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni". Életéről film is készült, A gyilkosok köztünk vannak címmel, Brian Gibson rendezésében. Nem a bosszú, hanem az igazság vezérelte - hirdette, s 2001-ben bejelentette: bevégezte feladatát. A Wiesenthal-központ azonban Utolsó esély névvel 2002-ben indított programot a Kelet-Európában élő nácik felkutatására. Az elmúlt években elítélte a koszovói és a szerb népirtásokat is.

Wiesenthal számos könyvet publikált, egyebek között saját felderítő tevékenységéről, a lágerélet borzalmairól, az 1944. évi lengyel felkelés tragédiájáról. Fontosabb művei: A mauthauseni haláltábor (1946), Vadásztam Eichmannra (1961), Szigorító rendeleteket (1964), A remény vitorlái (1972), Jaworska esete (1975), Menekülés a sors elől (1988). Visszaemlékezéseit Az igazság malmai címmel 1989-ben írta meg: "A táborokban elszenvedett négy év után csak kérdéseket tudunk feltenni az Istennek. Azt kérdezzük: Miért? Választ nem kapunk."

1. Híres nácik nyomában
2. Nem bosszúra, hanem igazságra van szükség
3. Magyarországi ügyek: Finta, Szendi, Zentai, Polgár
4. Megemlékezések az elhunytról