Merénylet Dallasban

Az amerikaiak több mint fele azt hiszi, hogy Kennedy elnök összeesküvés áldozata lett

1963. november 22. Dallas

Még pár másodperc

1963. november 22-én reggel Kennedy így szólt feleségéhez, miután átnézte a dallasi lapokat Forth Worth-i lakosztályában: `Ma lökött országba megyünk.`

Aznap borús időre ébredtek Dallasban. De amint az Air Force One, az elnöki különgép leszállt a város repterére, kisütött a nap. A 21 autóból álló karaván elindult a városközpont felé. Az út mentén végig óriási, éljenző tömeg várta a nyitott, és lassan haladó autóban ülő elnöki párt. Már negyven perce mentek, amikor a konvoj befordult a Houston Streetről az Elm Streetre. A Kennedyvel egy autóban utazó texasi kormányzó, John B. Connally felesége hátrafordult az USA első emberéhez: "Igazán nem mondhatja, elnök úr, hogy Dallas nem szereti Önt."

Kennedy megeresztett egy könnyed mosolyt, majd egy szempillantással később a nyakához kapott, és felkiáltott: " Jaj, eltaláltak!"

A második lövés már levitte a fél koponyáját. Feje hátra hanyatlott, majd beborult felesége ölébe, akit sokkolt a látvány.

- Jaj istenem, megölték a férjemet! Itt az agyveleje a kezemen! Drága Jackem! - kiáltotta.

Egy golyót kapott a kormányzó is.



A testőrök, akik előző este kissé felöntöttek a garatra, csak most kapcsoltak. A kocsioszlop meglódult. Ekkor viszont Jackie Kennedy pánikszerű menekülésbe kezdett. Önkívületben felkapaszkodott a Lincoln csomagtartójára, és négykézláb próbált lekúszni onnan. A titkosszolgálat egyik embere ugrott oda, és tuszkolta vissza a kocsiba az asszonyt.

130 kilométeres sebességgel robogtak a Parkland kórház felé. A konvoj egyik hátrébb haladó autójában az alelnököt, Lyndon B. Johnsont testőrei a padlóra nyomták, és testükkel takarták. Nem tudták, lesz-e még folytatása a lövöldözésnek.

JFK egy óra múlva halott volt.

Újabb egy óra múlva elfogták egy moziban a feltételezett merénylőt, Lee Harvey Oswaldot.

A 24 esztendős fiatalember ott volt a texasi Tankönyvraktárban, ahonnan a gyilkos lövéseket vélték többen látni, hallani. Látta is őt ott egy beszaladó motoros rendőr, de elengedte, miután a gondnok igazolta, hogy odatartozik. Oswald vett egy kólát az automatából, majd nyugodtan hazament. Ott átöltözött, s kicsivel később az utcán négy lövéssel leterített egy járőrt. Ezután kapták el.

A merénylet után az új elnök, Johnson vizsgálóbizottságot állított fel, ami annak vezetőjének neve után, Warren-bizottságként híresült el. 552 tanút hallgattak ki, köztük Johnsont is. Két nappal később a dallasi rendőr-főkapitányságon egy helyi bártulajdonos, Jack Ruby - hírhedt alvilági figura - lelőtte Oswaldot.

Az első lövés

A jelentés végül azzal zárult, hogy Kennedy elnökkel Oswald végzett két lövéssel. A merénylővel pedig Ruby. Szó sem volt semmiféle összeesküvésről - állt a hivatalos aktában.

Amibe nem került bele, hogy többen - így Roy H. Kellerman, az elnöki testőrség vezetője is - golyózáporról beszéltek.

Amibe nem került bele, hogy ha csak két lövés dördült el, akkor a texasi kormányzót mi találta el?

Amibe nem került bele a kérdés, hogy miként jöhetett a tankönyvraktár felől - azaz hátulról - az elnököt ért halálos lövés, amikor a feje a filmfelvételek alapján jól kivehetően hátra hanyatlik a golyó becsapódását követően. (Lsd. a 3. oldali grafikát.)

Amibe nem került bele, hogy 177 tanú a merényletet követő hetekben furcsa és gyors halált halt.

És amibe az sem került bele, hogy Oswald CIA kapcsolatokat ápolt New Orleansban.

Az aktákat 75 évre titkosították.

Ahogyan a magyar lapok tálalták az eseményt...

A második lövés

Az USA 35. elnöke ellen elkövetett merénylet már önmagában nézve is sokkoló volt, arról nem is beszélve, hogy alig egy év telt el a kubai rakétaválság óta. De mit tudhatott meg egy magyar átlagember a gyilkosságról, ha beleolvasott a hétvégi lapokba. Természetesen a sajtó teljes egészében az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) felügyelete mellett működött, a hivatalos irányvonaltól eltérni nem lehetett. Ha valaki egyéni véleményekre, elemzésekre kíváncsi, akkor csalódnia kell, mert azokat nem fogja megtalálni a lapokban. 1956 után a párt ellenőrzése alá vonta az egész sajtót, bár a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) 1958 nyarán visszakapta függetlenségét, miután úgymond `megtisztították` a renitens elemektől.

Ennek ismeretében érdemes megnézni, hogyan kommentálták a hétvégi újságok a Dallasban történteket.

November 23. Szombat: Viszonylag szűkszavúan írnak a lapok Kennedy meggyilkolásáról, tulajdonképpen kronologikus sorrendben felsorolják a végzetes nap történéseit. Mindegyik újságban ugyanazt a verziót találhatjuk meg a lövésekkel kapcsolatban. Egy ablakból puskacső nyúlt ki és három lövést lehetett hallani. Az Esti Hírlap kiemeli, hogy amikor Kennedy a lövések után előrebukott a felesége Jacqueline átölelte és felkiáltott: "Ez nem lehet igaz".

Általában az újságok röviden közlik Kennedy pályafutását, de emellett már megtalálhatjuk az új elnök Lyndon B. Johnson életének fontosabb fordulópontjait. A Magyar Nemzet és Népszava beszámol Lee Harvey Oswald letartoztatásáról, az Esti Hírlap pedig leközölte a Pravda és az Izvesztyija cikkeit, amelyek kiváló amerikai államférfinak nevezték Kennedyt. Az ugye egyértelmű, hogy a két vezető moszkvai lapban csak a párt hivatalos álláspontját visszatükröző írás jelenhetett meg. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy a másnapi sajtó, sokkal bővebben, és ami még ennél is fontosabb, a lehetőségekhez mérten elismerően szóltak Kennedyről. Természetesen a beszámolók nem nélkülözhették a már szokásosnak mondható sztereotípiákat, hisz mégiscsak az ellenségről volt szó.

JFK halott

November 24. Vasárnap: Népszava: "John F. Kennedy kül-és belpolitikai tevékenysége - noha magán viselte társadalmi helyzete korlátainak, osztályérdekeinek és a körülményekhez való alkalmazkodásának jegyeit - kétségtelenül előremutató volt tendenciáiban, s ezért halála nagy veszteség."

Népszabadság: "Kennedy - a vezető imperialista hatalom élén, a monopolkapitalista osztály képviselőjeként - józanabbul mérte fel korunk realitásait, megváltozott erőviszonyait, mint hazája és az imperialista tábor burzsoá politikusainak legtöbbje..."

A lapok vasárnap már feltették azt a kérdést, hogy kinek vagy kiknek állhatott érdekében az elnök eltávolítása. A választ természetesen sejthetjük, amely nem nélkülözhette az ideológia felhangokat. A gyilkosság hátterében olyan személyek álltak, akik ellenezték a faji egyenjogúsítást, és - ahogy a Népszava kiemelte - vissza akarják fordítani a történelem szekerét. Ebből következően a gyilkosság a szélsőjobboldali erők számlájára írható, amelyeknek egyetlen céljuk a haladás és a békés egymás mellett élés megakadályozása. A Népszabadságban a következőket olvashatjuk: "A galád bűntett, ebben semmi kétség nem lehet, a legszélsőségesebb reakciósok, a fanatikus fajvédők céljaira és eszközeire vall".

A cikk megemlíti a "reakciós" kongresszus szerepét, amely mindent elkövetett, hogy útját állja Kennedy reformterveinek. De ez is kevésnek bizonyult, hiszen a néhai elnök az atomcsend egyezménnyel már megtette az első lépést a béke felé.

Jackie pánikban

A Pest Megyei Hírlap részletesen foglalkozott a merénylet külföldi visszhangjával, így megemlíti Tito-t, Nasszer-t, Walter Ulbricht-ot, de VI. Pál pápa nyilatkozatát is. A megdöbbenés általános volt. De Gaulle ebben az estben sem hazudtolta meg magát, a merénylet után kijelentette: "Kennedy elnök katonaként, szolgálata teljesítése közben halt meg."

Néhány érdekességet még érdemes kiemelni a lapok írásaiból. A rádió péntek délután háromnegyed kettőkor jelentette be az elnök halálhírét. A tudósítások beszámoltak arról, hogy a városokban szó szerint megállt az élet. Autók, buszok kígyózó sorokat alkotva álltak egymás mögött mozdulatlanul, a mozik, színházak bezártak.

Mielőtt lezárták Kennedy koporsóját, felesége még egyszer utoljára megcsókolta, majd jegygyűrűjét halott férje ujjára húzta.

Mire számíthatnak az emberek Kennedy halálát követően, hogyan fordul majd a világ sorsa? Az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekre, természetesen csak a jövő adhatott választ, ezért egyetlen dolgot tehetett az ember, bizakodott.

Népszava: "Vannak jelek arra, hogy az amerikai közvélemény mindinkább visszanyeri tisztánlátását. Ezt bizonyította Kennedy politikájának lassan, de biztosan növekvő népszerűsége, ezen belül az atomcsend-egyezménnyel kapcsolatos egységes reagálás a nép részéről... reményünknek adunk kifejezést, hogy a háborúellenes és haladó erők végleg a jobboldali erők fölé kerekednek."

Összeesküvés elméletek - Oswald ártatlan?

Egy testőr visszatolja a kocsiba a First Ladyt

`...és az igazság felszabadít!` - olvasható a dallasi `Összeesküvés Múzeumának` halljában. Ez a kis magánintézmény harcot hirdetett a Kennedy-gyilkosság hivatalosan elfogadott verziója ellen, mely szerint Lee Harvey Oswald, a magányos merénylõ ölte meg az Egyesült Államok elnökét 1963. november 22-én. Újságkivágások, fotók, valamint a `titokzatos halálesetek listája` a bizonyíték, amelyen azok a tanúk szerepelnek, akik feltehetõen túlságosan sokat tudtak az akkori eseményekrõl.

Egy falra rajzolt séma magyarázza meg a múzeum tulajdonosa által legvalószínûbbnek tûnõ elméletet: összesen kilenc lövés dördült el két fegyverbõl, míg a hivatalos változat csak három, Oswald által leadott lövést ismer el. Ron Rice, a múzeum igazgatója szerint azonban "négyen lõttek, fejenként hatszor. Oswald ártatlan, nem volt köze a merénylethez. A háttérben mindenek elõtt Lyndon B. Johnson alelnök mozgatta a szálakat" - írja a Magyar Távirati Iroda.

Fedezéket keresett mindenki

Rice-nak, az egykori vietnami veteránnak szenvedélyévé vált a Kennedy-gyilkosság kutatása, annyira, hogy elhagyta szûkebb hazáját, Indianát, hogy Dallasban telepedjen le és a helyszínen nyomozzon tovább. A múzeum nemcsak John F.Kennedy rejtélyes halálával kapcsolatban tesz fel kérdéseket, hanem összeesküvést sejtet Robert Kennedy és Martin Luther King fekete polgárjogi vezetõ 1968-as meggyilkolása, sõt, az Abraham Lincoln elnök elleni 1865-ös merénylet mögött is. Az igazgató különösen büszke az egyik "kiállítási tárgyra", arra a pisztolyra, amellyel állítólag megölték Robert Kennedyt.

Negyven évvel John F. Kennedy halála után még mindig számtalan teória kering az elnök megölése körül. A "valódi gyilkosok" között tartják számon a maffiát, a kubaiakat, az amerikai szélsõjobboldalt, a szovjeteket, a CIA-t, és magát Lyndon B. Johnsont, illetve még a Bush családot is. A gyilkosság ügyét vizsgáló Warren-bizottság 1964. szeptember 24-én közzétett jelentésében azt állapította meg, hogy Oswald ölte meg Kennedyt és egyedül cselekedett. 1988-ban az amerikai igazságügy-minisztérium hivatalosan lezárta a nyomozást, mert "nem talált meggyõzõ bizonyítékot az összeesküvésre". Ez a végkövetkeztetés azonban a mai napig nem gyõzi meg az amerikaiakat: a felmérések szerint több mint 50 százalékra tehetõ azoknak az aránya, akik nem hisznek a hivatalos változatnak.

Robert Dallek, a bostoni egyetem történelem-professzora, Kennedy-szakértõ szerint a rejtély egyik oka, hogy az amerikai szövetségi rendõrség, az FBI és a titkosszolgálatok el akarták titkolni, hogy képtelenek voltak megvédeni az elnököt. "Azt is nehezen hiszik el az emberek, hogy egy olyan zûrzavaros alak, mint Oswald meg tudott volna ölni egy olyan következetes embert, mint Kennedy. Nem hiszik el, hogy a világ ennyire kaotikus. Ezért hiszik, hogy egy szervezet és egy cél volt Kennedy halála mögött" - vélekedik Dallek professzor.

Az 1. lövést még leadhatta Oswald, de a 2. már szemből jött