1799-ben komoly érdeklődéssel kísért kiállítás nyílt a Louvre-ban. A tárlaton 1,80 frank befizetése ellenében egyetlen festményt lehetett megtekinteni, Jacques-Louis David A szabin nők közbelépése című képét. A hatalmas (3,85 x 5,22 méteres) vásznat David saját ötlete alapján, megrendelés nélkül, kifejezetten azzal a céllal festette meg, hogy kiállítsa, és ebből bevételre tegyen szert. Ez akkoriban meglehetősen szokatlan, sőt már-már forradalmi tett volt. Manapság, amikor a képzőművészeti alkotásokkal való élő találkozás többnyire hasonló körülmények között zajlik, már nem csodálkozunk azon, hogy a műélvezetért fizetnünk kell, és természetesnek vesszük, sőt el is várjuk a kiállításokat kísérő katalógusok megjelentetését s egyéb interpretációs elemek meglétét is. A kiállítás azonban csak a XIX. században vált a művészi bemutatkozás kizárólagos terepévé, és abban, hogy ez így történt, Jacques-Louis David kulcsfontosságú szerepet játszott.

A művészet élvezete évszázadokon át kevesek kiváltsága volt. A kevésbé tehetős rétegek legfeljebb a templomokban találkozhattak színvonalas alkotásokkal, bár az egyházi helyszínek – mint például a Sixtus-kápolna – ilyen értelemben vett használata is meglehetősen korlátozott volt. Ahogy a XVII. századi Európában az abszolút monarchiák váltak meghatározóvá, úgy koncentrálódott a művészi megrendelések többsége egyre inkább a királyi udvarokba.

Kitűnni a tömegből

Jacques-Louis David még ebben az időszakban, az alkalmazott udvari művészek korszakában kezdte a pályáját. A rokokó egyik legnagyobb mesterénél, François Boucher-nél tanult, később pedig a Királyi Festészeti Akadémián. Utóbbi nemcsak az ország első számú művészetoktatási intézménye volt, de kiállítási lehetőséghez és megbízásokhoz is csak rajta keresztül lehetett jutni. Az akadémiát még a XVII. században alapították azzal a céllal, hogy a királyi megrendelésekhez – például XIV. Lajos versailles-i kastélyának dekorálásához – ne kelljen többé külföldi művészeket hívni. Az oktatás a rajzoláson, a múlt jeles műalkotásainak másolásán alapult, és az egész intézmény a hierarchiára épült: a festészet a szobrászattal, a portré a tájképpel, az idősebbek a fiatalabbakkal szemben élveztek elsőbbséget. A legmagasabb rangú művészetnek a nagyszabású történeti kép számított, ezért természetesen mindenki ilyen megbízásokra áhítozott, ám ez csak keveseknek adatott meg. David az akadémia elvégzése után a király festője lett, a Louvre-ban jelölték ki a műtermét és a lakhelyét is.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. nyár számában olvasható.