Habár az uralkodókat a legtöbb korban a szakralitás szelleme övezte, nemegyszer megesett, hogy a nép egésze vagy csupán néhány tagja úgy döntött: ideje véget vetni a király életének. A módszer többféle lehetett: volt, hogy elvágták a torkát, egyszerűen leszúrták, de megesett az is, hogy a levegőbe repítették.

A felrobbantott király

Az 1855-ben a 75 milliós Oroszország trónjára lépő II. Sándor cár egy elmaradott, ellentmondásokkal terhes, a krími háborúban a nyugat-európai hatalmak által térdre kényszerített birodalom irányítását vette át. Uralma kezdetén elődjeinél jóval „európaibb” módon viszonyult az államigazgatáshoz, az 1863-as lengyel felkelést követően azonban többször visszatért a diktatórikus eszközökhöz, és brutálisan lépett fel az őt nem támogatókkal szemben. Habár jóval liberálisabb volt elődeinél, mégis rányomták a türannoszok bélyegét.

A cár életét már 1866-ban is megkísérelték kioltani, 1879 augusztusában azonban egy Népakarat nevű szervezetbe tömörült terrorista csoport halálos ítéletet hozott. Ennek nyomán egymást követték a gyilkossági kísérletek: elsőként a cári különvonatot akarták felrobbantani, majd mérgezéssel próbálkoztak a krími üdülőben, végül a Téli Palota ebédlőjének aláaknázásával igyekeztek megoldani a helyzetet, de egyik sem vezetett eredményre.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tavasz számában olvasható.