„Bem tábornok 1849. április 13-án diadalmas seregének egy részével Déva alá vonult, ahonnan másnap folytatta útját. Midőn délfelé Vajdahunyadra ért, elhatározta, hogy néhány órára megpihen, és azalatt megtekinti a hírneves hunyadi várat. Táborkarával együtt fölkereste a várban lakó László Józsefet, a kincstári vasművek igazgatóját, aki nemcsak a legszívesebb készséggel fogadta a nagynevű tábornokot és kíséretét, hanem meg is invitálta őket ebédre” – mesélte Kéry Gyula, a Petőfi-kultusz ápolására 1908-ban elindított füzetsorozat Friss nyomon című első kötetének a szerzője.

„[De előbb] végigkalauzolta a vendégeket a várban, megmagyarázva nekik annak nevezetességeit (…). Később a vendégek betértek Lászlóék lakásába, ahol a család valamennyi tagjával megismerkedtek. Eközben Bem tábornok megpillantotta az asztalon lévő könyvek közt Petőfi 1848-iki két kötetes költeménykötetét.

– Ah, mein liebster Petőfi! – kiáltott fel németül, rámutatott a költeménykötet belső oldalán Petőfit ábrázoló képre és rögtön bemutatta a jelenlévő szerzőt a ház asszonyának, aki afölötti örömében, hogy Petőfit is vendégei közt üdvözölheti, homlokon csókolta a költőt. Petőfit mélyen meghatotta ez a jelenet, s meghatottságát még fokozta a ház asszonyának azon kijelentése, hogy az egész család gyönyörködik költeményeiben.”

Az emlékezetes étkezés az ősi falak között

A megindító pillanatok után az asztalhoz fáradtak a vendégek, majd – újra Kéry soraival folytatva a történetet –: „Ebéd után Lászlóné megkérte a tábornokot, hogy e kitüntető látogatás emlékére írják le a jelenvoltak névsorát. Bem erre intett Petőfinek, aki egy papírlapra fölírta, hogy EMLÉKLAP V.-Hunyad április 14. 1849. melyre azután sorra aláírták nevüket, úgy, amint itt következnek: General Bem, Alezredes Hirkalovits, Alezredes Királyi, Őrnagy Arany Károly, Őrnagytörzsorvos Gesztessy László, Petőfi Sándor százados, Anton Kurz, Lőrincz József százados segédtiszt, Szentimrei százados, Veress János főhadnagy, Borra János hadnagy, Orbán Károly hadnagy, Zajzon Áron hadnagy, Meiszlinger főhadnagy.

A névaláírások alatt a következő sorok olvashatók: »Itt állának a nagy Hunyad-vár több százados hős falai között e hon megmentői, mindannyian vértanúi a szabadságnak. Keresztbefont karokkal bámulá a hős bajnokokat a nép, mely szinte kétségbeesetten nyögött az osztrák rablánczaira fűzve, mig megmentői nem levénk. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tavasz számában olvasható.