Több mint 400 embert vadászott le a tigris, mire sikerült lelőni

A hírhedt tigris Nepálban kezdte meg terrorját 1903 körül. A nőstény bengáli tigris becslések szerint közel kétszáz ember ölt le az országban, amikor a nepáli hadsereg végül átűzte őt a határ túloldalára, Indiába, ahol nem hagyta abba tevékenységét, és a feljegyzések szerint további 236 emberrel végzett.

Napjainkban a bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris) veszélyeztetett fajnak számít, alig két-három ezer példány él belőle Délkelet-Ázsiában, így a rájuk vadászókat általános megvetés (nem mellesleg óriási pénzbüntetés) várja. Ez száz évvel ezelőtt még teljesen másképp működött, amikor több tízezer tigris űzte zsákmányállatát a térségben, és nem egy falut tartottak rettegésben. Akkoriban egy tigrist leterítő vadásznak falubeliek százai mondhattak köszönetet életükért. A századfordulós Indiában az ír származású James Corbett ezredes volt a legismertebb „megmentő”, aki nagy nevet szerzett magának „emberevő szörnyetegek” levadászásával.

Amikor a kormányzat felkérte őt, hogy akadjon a hírhedt champawati tigris (egy észak-indiai, a nepáli határ közelében lévő faluról nevezték el) nyomára, két feltétellel vállalta a küldetést: a tigrisre kitűzött vérdíjat törlik, az almorai (a közeli nagyváros) rendőreit és a helyi vadászokat (shikaris) visszarendelik. „Az okok, amelyek miatt ezen feltételeket megszabom, nem szorulnak magyarázatra, biztos vagyok benne, hogy minden sportember osztja az ellenszenvemet bármiféle vadászati jutalmazással kapcsolatosan, továbbá szeretném elkerülni a vadászbaleseteket” – szólt az érvelés. A hatóságok villámgyorsan belementek a feltételekbe, és a hajsza 1907-ben kezdetét vette.

Véres nyomok

A nőstény tigrisek akár 2,8 méteresre is megnőhetnek, tömegük pedig a másfél mázsát is elérheti. Nincs szükségük az emberhúsra, nem természetes ellenségei az embernek, ám hogy mégis miért támadnak a „simabőrűekre”, arról számos teória látott már napvilágot. Corbett maga úgy vélte, a külső körülmények hatására változtatják meg egyes tigrisek étrendjüket, amelyen újabb, ám számukra meglehetősen idegennek számító ínyencségek tűnnek fel. Mint például az ember. Ilyen körülménynek nevezte tízből kilenc esetben a sérüléseket, a maradék egy esetben pedig az öregség számlájára írta az étlapbővítést.

A champawati tigris leölése után kiderült, hogy ez esetben igaza volt a vadásznak, ugyanis a ragadozónak el volt törve néhány foga, így nehezebbé tette a szokásos ebédjének megszerzését és elfogyasztását, így valószínűleg a lassabb és törékenyebb emberek felé fordult. A vadászok jól tudták, hogy a népi hiedelmekkel ellentétben a tigrisek nem csupán éjszaka cserkészik be a zsákmányállatot, és azt is kifigyelték már, hogy azt szeretik a legjobban, ha az ember egyedül van, valamint akkor támadnak, mikor a legsebezhetőbbek vagyunk, vagyis ha például lehajol vagy éppen ürít az ember.

Corbett a tigris nyomait Champawat faluig követte, ahol bezárt ajtókra és otthonaikban reszkető emberekre bukkant. Akkor már ötödik napja senki sem merte megkockáztatni, hogy kitegye a lábát a házából. A ragadozó az ír vadász érkezése előtt nem sokkal végzett egy 16 éves lánnyal, Premka Devivel a közeli Fungar faluban. Ő volt az utolsó zsákmánya, és ennek köszönhetően tudta Corbett megtalálni a friss nyomokat, amelyek elvezettek a „szörnyeteghez”. Becserkészéséhez háromszáz falubeli segédkezett.

Ahogy visszaemlékezett, „a nyomai tisztán láthatóak voltak, az egyik oldalán – ahol vélhetően a leány feje lógott – vérnyomok tarkították”. Az elejtett leány vére tehát elvezette őt a célhoz, és le tudta teríteni puskájával a veszedelmes állatot, amelyhez négy év leforgása alatt 436 emberi áldozatot kapcsoltak.

A champawati tigris a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb ember halálát okozó tigris, azonban egyes beszámolók szerint volt egy kevéssé ismert fajtársa is, aki akár hétszáz embert is legyilkolhatott Közép-Indiában a 20. század elején. Corbett vadászkarrierje ekkor még nem ért véget, néhány évvel később leterítette a „powlgarhi agglegény” néven emlegetett példányt, aki a méreteivel került a rekordok közé. Az ír vadász később már azon fáradozott, hogy létrehozza India első nemzeti parkját, amelyet 1955-ös halála után róla neveztek el.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról