Olykor emberrablások segítségével töltötték fel a porosz király óriáshadseregét

A trónra lépésekor 30 ezer fős, rosszul felfegyverzett hadsereget örökölt, ám 1713 és 1740 közötti uralma során egy ütőképes és Európa-szerte tisztelt, több mint 80 ezer fős hadat hozott létre. A Hohenzollern-uralkodó mindemellett tetemes államadósságot is kapott apja után, ám poroszos mentalitásának köszönhetően gyorsan rendbe tette az új német állam gazdaságát, a tartozásokat mind egy szálig kifizette, és fegyelmezett, protekcionista gazdaságpolitikát folytatott. Az ország gazdaságát ügyesen felpörgette, igaz, a tudományokat és a művészeteket alig támogatta.

A „katonakirály” – aki egész életében tiszti egyenruhát hordott, ami abban a korszakban még igencsak meghökkentőnek, de mindenképpen újszerűnek tetszett – Európa egyik legütőképesebb, bár (még) nem a legnagyobb méretűbb hadseregét hozta létre, amely halála után például már képes volt arra, hogy sikerrel vegye fel a harcot a Habsburgokkal. Frigyes Vilmos kitűnő politikai érzéke és katonai talentuma mellett volt egy furcsa „megszállottsága” is, mégpedig az, hogy különösképpen vonzódott a magas emberek iránt, pláne, ha azok még uniformisban is voltak.

Az 1675-ben felállított, kezdetben két zászlóaljból álló, hatos számú porosz gyalogos ezred uralkodása idején új nevet kapott: Potsdamer Riesengarde, vagyis Potsdami óriásgárda, amelynek tagjait országszerte csak Lange Kerle (vagyis magas legények) néven emlegettek, Európa-szerte pedig „Potsdami óriásoknak” neveztek. A király ezt az ezredet szemelte ki, hogy hóbortjának élhessen. Ahhoz hogy valaki bekerülhessen a különleges egységbe, nem kellett gyors észjárással vagy átlag fölötti fegyverhasználói képességekkel rendelkeznie, csupán egy nagyon fontos szempontnak kellett megfelelnie: legalább hat porosz lábnak, vagyis 188 centiméter magasnak kellett lennie. (A király magassága 160 centiméter volt.) Az égimeszelőket (akiket olykor a német-római császár, az orosz cár, de még a török szultán is menesztette a kérésére, valamint a barátai kapcsolatok fenntartása végett) valójában nem is harcra, hanem a király szórakoztatása végett tartották a poroszok. A gárda tagjainak bizonyos szempontból igen jó életük volt, a legjobb ételeket kapták, a legjobb szálláshelyük volt, és minél magasabb volt valaki, annál nagyobb illetmény is járt neki.

A külföldi diplomaták sem menekülhettek

Ám az ő életük sem volt fenékig tejfel. Habár néhányan önként jelentkeztek a szolgálatra, közülük meglepően sokakat raboltak el vagy más módon kényszerítették az óriások közé, ahol különösen nagy volt a szökési, valamint az öngyilkossági arány. Az apákat külön megjutalmazta a porosz uralkodó, ha felajánlották neki magas fiaikat, számos földbirtok került ily módon a gyermekeiket tulajdonképpen eladó apák kezére. Még az újszülötteket sem kímélték: a király emberei külön jelzésként vörös sálat tekertek azon karonülők nyakára, akikről úgy vélték, néhány év múlva meglepően magasra fognak majd nőni.

Olykor még az arisztokraták és az országba látogatók sem menekülhettek: egy alkalommal egy magasrangú és délceg tartású osztrák diplomatára vetett szemet Frigyes Vilmos. Ám nem ő volt az egyetlen külföldi, akit megkötöztek, szájpecket kapott és akaratán kívül csatlakozott az ezredhez. A király egy alkalommal állítólag azt közölte bizalmasan a francia követnek, hogy még a világ legszebb leánya vagy asszonya is közömbösebb számára, mint egy magas katona.

Az ezred egyik legméretesebb katonája az ír származású James Kirkland volt a maga 217 centiméterével, de az ezredben szolgált a híres finn óriás, Daniel Cajanus is, aki 234 centiméter magasra nőtt.

Frigyes Vilmos furcsa szeszélyének áldozatait úgy kezelte, mint a játékkatonákat. Amikor csak lehangolt volt, hogy önmagát kissé feldobja, megparancsolta nekik, hogy meneteljenek az uralkodói fennség előtt teljes díszben, cimbalmokkal és trombitákkal, valamint a gránátosok kabalaállatával, egy hatalmas medvével. Amikor például beteg volt, a gárda néhány tagja a hálószobájában parádézott, ám leginkább külföldi vendégeinek mutogatta őket szívesen. A tekintélyes ellátmány és illetmény mellett a szerencsétlen „óriások” egyetlen szerencséje az volt, hogy olyannyira értékesek voltak a porosz királynak, hogy sohasem láttak harctereket. (Egyes források azt állítják, sokan közülük óriásnövésük miatt nem is voltak alkalmasak a harcra.) A gránátosok fő szerepe a király szórakoztatása volt, nem pedig a harc.

A csatatér már teljesen más

A történet azonban itt nem ért véget. Egy alkalommal kitalálta, hogy annak érdekében, hogy Európa legütőképesebb hadserege Poroszországé legyen, illetve az utánpótlást is biztosítsa, a magas férfiak és magas hölgyek szabályozott keretek között találjanak egymásra, vélhetően szintén óriástermetű fiaik pedig a szolgálatába szegődjenek.

Megszállottsága odáig fajult, hogy szabályos „nyújtó eszközzel” kívánta elérni a katonaság tagjai átlagmagasságának emelkedését. Később észbe kapott, és betiltotta, ám nem azért, mert halálos áldozatokat is eredményezett a szerszám, hanem mert attól tartott, hogy ezt követően csökken a hadsereg iránti vonzalom, magyarul, senki sem kíván majd a hadsereg berkein belül megmaradni, hiszen könnyen megeshet, hogy csatatéren még nem is járva belehal a kínzással felérő nyújtásba.

1740-es halálakor Frigyes Vilmos kedvenc gárdája több mint 2500 (más források szerint 3200) főt számlált. Fia, Nagy Frigyes már kevéssé hódolt megboldogult apja hóbortjának (ő inkább a pónilovakért volt oda), ráadásul túl költségesnek is találta apja örökségét, így a potsdami óriások gárdáját részben feloszlatta, a katonákat pedig átvezényelte más ezredekbe. Magát a gárdát pedig visszaminősítették zászlóaljá. A csatatereken a kevéssé felkészült, szelíd, ám annál ügyesebben menetelő égimeszelők sajnos jóval gyorsabban hunytak el, mint alacsonyabb, ám gyakorlottabb társaik. Az egykor „dicsőséges” gárdát végül 1806-ban oszlatták fel teljes egészében, miután Napóleon vereséget mért a porosz seregre a jénai csatában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2015

• Száműzöttek: megjelent a Múlt-kor téli száma
• A Führer és a nők 
• A Bánk bán hölgyei
• Császár az óceán közepén
• A Sóhajok-szigete: Ellis Island
• Két epizód a Colt revolver korai történetéből
• A Horthy család korai emigrációs évei
• Kossuth Lajos távol az otthontól
• Így ünnepeltek a fronton