Szennyezett vizet ittak az ókori rómaiak

2014. május 6. 19:08

Akár százszor magasabb lehetett a híres római vízvezetékekből érkező víz ólomtartalma, mint a forrásoké - állapították meg francia szakemberek.

Korábban

A rómaiak vízimádók voltak, a birodalom városaiban ezrével építették a szökőkutakat, a fürdőket és az utcai kutakat - nem csoda, hogy a milliós lakosságú birodalmi központban alig voltak járványok. A római mérnökök, hogy biztosítsák az igényeket, szabványosított ólomcsöveket fektettek le, s magas akvaduktokat, más néven csatornahidakat (latinul aquaeductus vagy aquaduct) építettek, amelyeken megfelelő nyomást garantálták ahhoz, hogy célba juttassák a vizet.

Csakhogy a csatornahidakon érkező víz ólomtartalma rendkívül magas volt - állapították meg francia szakemberek. A Francis Albarède (Claude Bernard Egyetem) vezette kutatócsapat ugyanakkor kiemelte: bár az ivóvíz szennyezettsége aggodalomra adott okot, komoly egészségügyi problémát nem jelentett, s a bűnözési ráta sem ugrott meg általa. A kutatók az után jutottak a fenti következtetésre, hogy kőzetmintákat vettek a portusi kikötőből és a Tiberist (Tevere) a kikötővel összekötő csatornából.

A Tiberis kőzetmintáin végzett vizsgálatok meglepő eredményre jutottak: mint kiderült, a folyóban kétféle víz keveredett egymással. Az első természetes folyóvíz volt, amelynek ólomizotópjai az Appenninekből és a Rómától 20 kilométerre délkeletre levő Colli Albani vulkanikus kőzetéből származtak. A másik egy sokkal tisztább ivóvíz, amit a folyóba eresztettek; ebben olyan ólomizotópot mutattak ki, amely nem ismert Olaszország területéről. A szakemberek szerint az ólmot vélhetően máshol bányászták, talán a németországi Eifelnél vagy az angliai Pennine-hegységben.

A kőzetmintákon végzett vizsgálatok szerint a római csapvíz ólomszintje változó volt, 14-105-ször nagyobb a forrásvízénél - olvasható a szakembereknek az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmányában.