Mit jelentettek a magyar–szovjet meccsekről?

2013. augusztus 27. 13:53

Korábban

„Ha a magyarok győznek, a szocializmusnak vége"

Az 1966-ban Angliában rendezett világbajnokságon a magyar válogatott csoportjában a második helyen végzett, megelőzve a címvédő Brazíliát. Amikor kiderült, hogy a negyeddöntőben a Szovjetunióval fogunk játszani, azonnal megindultak a találgatások, hogy vajon a magyarok „lefekszenek-e” a szovjeteknek. Az állambiztonság pedig azonnal érdeklődni kezdett a találgatások iránt. Az ifjúságvédelmi területen foglalkoztatott „Papp Ferenc” fedőnevű informátort is megbízták azzal, hogy a November 7. téri (ma Oktogon) totózóban és a közeli Rozmaring eszpresszóban figyelje a vb-vel kapcsolatos hangulatot.

Utóbbi helyen „Papp” egy asztaltársaság beszélgetését hallgatta ki: a jelenlévők szerint „a magyar csapat eladja a mérkőzést, kapnak fejenként 100 000 Ft-t, és győzni engedik a szovjeteket”. Egy később csatlakozó férfi kijelentette, „ha a magyarok győznek, a szocializmusnak vége Magyarországon”. A Pesterzsébeti Vasas Kultúrházba, közkeletű nevén a Csilibe bejáró fiatalok úgy vélték, hogy jobb a magyar válogatott, de döntetlenre fognak játszani, és a szerencsére bízzák a továbbjutást.

Hasonló véleményekről számolt be egy másik, szintén a fiatalok körében mozgó hálózati személy, „Pincés” is, aki azt jelentette, hogy a Szabadság Szálló felszolgálói szerint „le fogunk feküdni”. Az egyik pincér ennek kapcsán megjegyezte, hogy így „olcsóbb lesz a Moszkvics”. „Pincés”-t is megbízták, hogy – a Moszkva téren, valamint a Hungária Étterem, az EMKE és a Savoy Étterem előtti részeken, ahol a totózók rendszeresen összejönnek – figyelje a világbajnoksággal kapcsolatos hangulatot, és amennyiben szovjetellenes kijelentéseket és – lám, mire volt felkészülve az állambiztonság – tüntetésre vagy egyéb rendzavarásra utaló előkészületeket észlel, azt azonnal jelentse. (Ilyenekre végül nem került sor, az említett helyeken még kisebb csoportosulás sem alakult ki.)

Némileg más hangulatról számolt be a „Kovács István” fedőnevű ügynök, aki a „Papp” által is látogatott Rozmaring eszpresszóban hallgatott ki egy beszélgetést. Ennek során politikai felhangok nélkül arról volt szó, hogy a szovjetek elleni mérkőzéstől semmi jót nem lehet várni, mert a mieink gátlásokkal küzdenek a szovjet válogatott ellen, emellett nincsenek is olyan jó erőben, mint azok. Baróti Lajos szövetségi kapitány már nem tudja összefogni a társaságot, a játékosok parancsolnak neki. A beszélgetés résztvevői biztosak voltak abban, hogy hazatérve Baróti lemond a posztjáról.