Már az ókorban is csonkították a női nemi szerveket

2012. december 13. 15:31

Az ENSZ Közgyűlése hétfőn jóváhagyta a női nemi szervek megcsonkításának globális tilalmát szorgalmazó állásfoglalását. Bár számos szakértő kutatta a csonkításos beavatkozások eredetét, valójában nem tudjuk, mikor is kezdődtek a történelemben. A kutatók szerint az ókori Egyiptomba a sivatagi népek közvetítésével juthatott, s onnan került át Európába, ahol a viktoriánus kori Angliában morális és egészségügyi okokból kifolyólag szintén éltek vele.

Korábban

„Nincs mód arra, hogy a női nemi szervek megcsonkításának eredetét ténylegesen kikutassuk, habár számos kultúrában meghatározó volt az ausztráliai bennszülöttektől a különböző afrikai társadalmakig” – fejtette ki David Gollaher orvostörténész, a Kaliforniai Egészségügyi Intézet elnöke.

Az angolul Female Genital Mutilationnek (FGM), magyarul klitoridektómiának nevezett beavatkozás lényege, hogy a fiatal lányok külső nemi szerveinek egy részét vagy egészét eltávolítják. Egyik legsúlyosabb formájánál, az ún. infibulációnál a hüvelybemenetet is bevarrják, s csak egy kis lyukat hagynak a vizelet és a menstruációs nedvek eltávozására.

Bár az infibuláció kifejezés a Római Birodalomból ered, ahol a női rabszolgák szeméremajkait egy szeggel vagy tűvel (fibula) kapcsolták össze, hogy megelőzzék terhességüket, egy széles körben elterjedt nézet szerint a szörnyű fájdalmakkal járó csonkítás eredete az ókori Egyiptomba nyúlik vissza. A kortársak ezt „fáraói körülmetélésnek” nevezték. A meghatározás azonban kissé félreérthető, ugyanis bár van írásos bizonyíték a férfiak cirkumcíziójáról Egyiptomban, a női klitoridektómiáról nincsen.

„Ez nem volt általános gyakorlat az ókori Egyiptomban. Nincs fizikai bizonyíték a múmiákon, sem utalás a művészeti vagy irodalmi emlékekben. Valószínűleg a Szaharán túli afrikai vidékeken alakult ki, s onnan érkezhetett a fáraók földjére” – mondta Salima Ikram, a Kairói Amerikai Egyetem professzora.

A férfi körülmetélés és a női klitoridektómia első említése Sztrabón görög földrajztudós írásában jelent meg, aki i. e. 25-ben látogatott Egyiptomba. „Az egyik szokás szerint az egyiptomiak közül sokan lelkesen figyelték, ahogy a fiúgyermekeket körülmetélik, a lányokat pedig bevágják” – olvasható 17 könyvből álló Geógraphika hüpomnémata (Földrajzi feljegyzések) című művében.

Egy i. e. 163-ban íródott papirusz megemlítette, hogy az egyiptomi Memphiszben a lányokon a csonkító eljárást abban a korban végezték el, amikor megkapta a hozományát, ami megerősíti azt az elméletet, hogy az operáció a fiatal lányok egyfajta beavatásaként is értelmezhető. Későbbi írók szerint azonban az eljárást főként nem rituális okból kifolyólag végezték. Egy i. sz. 6. századi görög író, Aetiosz szerint a beavatkozás a túlságosan nagy csikló jelenléte esetében volt igazán szükséges.

Sokan a szégyen forrásaként láttatták a női nemi szerveket, s úgy vélték, a csikló ruha által okozott irritációja növeli a hölgyek szexuális étvágyát. „Ezen elvnek megfelelően az egyiptomiaknak azt tűnt helyesnek, hogy eltávolítsák a 'bűnös szervet' az előtt, hogy a lány férjhez menne” – írta Aetiosz a Nőgyógyászat és a szülészet című művében. Mary Knight amerikai történész szerint az ókori gyakorlatot az orvosi mellett rituális, szociális és morális okok is alátámasztották, hiszen a klitoridektómia lehetetlenné tette az önkielégítést.

A közép- és kora újkorban Európában feledésbe merült a csonkításos eljárás, azonban az iszlám országokban tovább „virágzott”. Később az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok nőgyógyászai a 19. században a vágást a különböző pszichológiai tünetek (őrület, nimfománia) kezelése miatt végezték el. „A viktoriánus kori Angliában és az USA-ban általános volt az a – mára már teljesen elavult és megcáfolt – „reflex neurózis” néven emlegetett elmélet, amely szerint sok betegség, mint például a depresszió és az ideggyengeség a genitális gyulladásból eredeztethető” – mondta Gollaher, aki szerint eme teória állt a férfi körülmetélés 19. századi orvosi ajánlása mögött is.

Az első nyugaton lejegyzett, a női nemi szervek megcsonkítását végző műtétet 1822-ben Berlinben végezték el egy tizenéves lányon, akit önkielégítése miatt félkegyelműnek néztek. Egy angol nőgyógyász, Isaac Baker Brown (1812–1873) véleménye szerint – aki 1865-ben a londoni Egészségügyi Társaság elnöki címét tudhatta magáénak – a csiklók természetellenes irritációja epilepsziát, hisztérikus tüneteket okozhat, így amint lehetséges, el kell távolítani.

Csak az elmúlt évtizedekben sikerült a jogvédőknek elérniük (a szomáliai származású Waris Dirie topmodellel az élen, aki ötéves korában maga is átesett egy genitális csonkításon), hogy a női nemi szervek megcsonkítása a nők emberi jogainak megsértéseként szerepeljen. Mára a legtöbb országban bűncselekménynek számít. A múlt héten az Iszlám Együttműködési Szervezete felhívást tett közzé a rituális gyakorlat beszüntetésére.

Becslések szerint mára 140 millió nő esett át az egész életre meghatározó traumát jelentő, általában nem steril eszközökkel kivitelezett eljáráson, amely a legtöbb afrikai országban még bevett szokás (például Szomáliában a kislányok 98 százalékán végezték el a beavatkozást), és amely máig jelen van Jemenben, Irak, Malajzia, Indonézia, bizonyos latin-amerikai csoportok, illetve a nyugatra érkező emigráns közösségek mindennapjaiban.