Kun Béláné: a pártfeleség
2012. szeptember 17. 11:03
Gál Irén, lásd: Kun Béláné”. A lexikonokban így szerepel, és ennél tömörebben és frappánsabban valószínűleg nem is lehetne összefoglalni egy hosszú életet, amely mind a külvilág, mind pedig megélője számára egy – értékeljük bárhogy morálisan vagy politikailag – nagy formátumú ember árnyékában telt.
Korábban
Gál Irén 1890-ben született Nagyenyeden. A család egykor viszonylagos jólétben élt – részben anyja derekas hozománya miatt –, de apja az 1880-as évek közepén belebukott egy földbérleti vállalkozásba. Mire Gál Irén megszületett, az egykori polgári életszínvonalnak csupán az emléke élt, de megmaradt annak egyik jellegzetes szimbóluma: a zongora. Irén a kolozsvári felsőbb leányiskola elvégzése után kénytelen volt feladni azt a tervét, hogy egyetemre megy; mivel kiskora óta zongorázott, a kolozsvári konzervatóriumba iratkozott be, hogy zenetanárnő lehessen, közben tanítványokat vállalt. A polgári miliő megmaradt rekvizituma, a nappaliban álló zongora így vált egy új, kispolgári lét tervének tőkéjévé. Irén Kolozsvárott afféle helyi tehetségnek számított, a kolozsvári lapokban több cikk is méltatta fellépéseit.
A családban gyakran napirendre került a politika. Az apa régivágású Tisza-hívő volt, és alaposan feldúlta a családi békét, amikor Irén bátyja, a jogot végzett Artúr „tiszteletlenül beszélt” Tisza Istvánról. Konszenzus csupán a nemzeti függetlenség kérdésében volt: amikor 1902-ben a kolozsvári Mátyás-szobor avatásán a zenekar a magyar himnusz helyett a Monarchia himnuszát, a „Gotterhaltét” játszotta, az egész család – beleértve az akkor 12 éves Irént is – egyként felháborodott.
A korszellemnek megfelelően Irént „foglalkoztatták” a társadalmi igazságtalanságok, bár ez nemigen lépett túl azon a szinten, amely akkoriban a művelt, polgári hátterű kolozsvári fiatalok között általános és divatos szalonradikalizmusnak számított. Be-bejárt az egyetemre is, ahol Palágyi Menyhért szociálpolitikai előadásait hallgatta. Palágyi a korszak kiemelkedően érdekes alakja volt. Filozófiai szintre emelte a természettudományi kérdéseket, a tér és az idő összefüggéseit firtatta, nyelvfilozófiával foglalkozott.
Társadalomfilozófiájában hevesen antimarxista volt; cáfolni igyekezett a marxi munkaérték-elméletet, és úgy vélekedett, hogy a gazdasági alap elsőrendűségét tételező történelmi materializmus valójában sokkal inkább a burzsoázia, mintsem a proletariátus számára megfelelő világkép. A veszélyes és „nemzetrontó” marxizmussal szemben az osztályok közötti konszenzusra törekvő Ferdinand Lassalle nézeteit pártolta. Érdekes szellemi útravaló volt ez Gál Irénnek, a későbbi kommunistának, de korántsem egyedülálló: sok marxista, kommunista kezdte eszmei pályafutását Lassalle tanaival.
A polgári társadalom korlátait egy családi esemény is megvilágította számára: nővére, Johanna anyagi okok miatt nem mehetett feleségül élete nagy szerelméhez, egy ezredorvoshoz, mert a családok nem tudták előteremteni az ehhez szükséges nagy összegű kauciót. Johanna – akit Hánikának becézett a család – haláláig „vénkisasszony” maradt, és élete összefonódott a Kun-családdal, afféle örök társbérlőként és nevelőnőként állt és élt mellettük.
„Sajnálnám, ha valami kispolgárhoz menne férjhez”
A kolozsvári társaság „radikális fenegyerekének” ekkoriban egy fiatal szociáldemokrata újságíró, a maróan szatirikus, semmilyen tekintélyt nem tisztelő, cikkeiért már féléves börtönbüntetést is elszenvedett Kun Béla számított, aki szinte törvényszerűen hívta fel magára a nyugtalan szellemű fiatal lány figyelmét: nem lehetett nem tudomást venni valakiről, akit mindenki szidott, akiről mindenki valamiféle szent borzadállyal beszélt a „jobb társaságban”. 1912-ben ismerkedtek össze; néhány találkozás után Kun adta Irén kezébe August Bebel A nő és a szocializmus című könyvét, majd sok beszélgetés után sor került a sajátosan „romantikus” leánykérésre is: „Tudja mit, Gál Irén, legyen a feleségem. Sajnálnám, ha valami kispolgárhoz menne férjhez, s avval töltene egy unalmas, nem magához való életet.” Irén apja tájékozódott Kunról, majd kétségbeesve így fordult leányához: „Soha nem lesz egy nyugodt perced!”.
Az atyai jóslat kétségkívül igaznak bizonyult, de a házasságot nem akadályozhatta meg. 1913-ban Gál Irén élete hátralévő hat évtizedére végérvényesen Kun Bélánévá vált – és ez messze több volt egyszerű névváltoztatásnál. Első gyermekük, Ágnes (aki majd Hidas Antal költő felesége lett) 1915 januárjában született meg.
Konok Péter cikkének folytatása a Múlt-kor magazin őszi számában
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
JFK
- Nem győzte meg a kétkedőket a Kennedy-gyilkosság hivatalos magyarázata
- Számtalan kérdés maradt nyitva Kennedy elnök halála kapcsán
- A Kennedy-fivér, akiben családja a legkevesebb politikai tehetséget látta, mégis a szenátusig jutott
- Mi történt John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök agyával?
- Hová vezetnek a Kennedy-gyilkosság máig elvarratlan szálai?
- Összeesküvés-elméletek sokasága kering ma is a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban
- Politikai karrierjébe került Kennedy elnök apjának a náci Németországgal való szimpatizálása
- Valóban egy magányos merénylő végzett Robert Kennedyvel?
- Amerika jövőbeli elnöke testközelből figyelte az új világrend felépülését 1945 nyarán
- A nemesek pártfogása járult hozzá a szabadkőművesség elterjedéséhez 09:05
- Kizárták a pártból az amerikaiakkal barátkozó szovjet katonákat tegnap
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak tegnap
- A vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára emlékeztek tegnap
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása tegnap
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata tegnap
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet tegnap
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc 2024.04.24.