Nem az ólom okozhatta a Római Birodalom végét
2012. február 29. 17:13
Egy új kutatás során a római polgárok csontjaiból vett minták segítségével vizsgálták az ólommérgezés lehetőségét a birodalom területén. Kiderült, hogy néhol a megengedett szint 30-szorosát is elérte a csontokban lévő veszélyes fém aránya.
Korábban
Vitán felül áll az a tény, hogy a rómaiak rendkívül sok helyen alkalmazták az ólmot. Rengeteg szöveges és régészeti forrás tájékoztat bennünket a különböző felhasználási módokról: kozmetikumok, ballisztika, szarkofágok, csővezetékek, ékszerek, tabletták, főzőedények, illetve természetesen a sapa és a defrutum (lefőzött bor) készítésekor.
A legújabb kutatások a római lakosság csontjaiból igyekeznek új adatokat szerezni az ólommérgezés kérdésének tisztázására. Az orvostudomány kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az anyagcsere-rendellenességek oka főként a vitaminhiány lehet: a C-vitamin hiánya skorbutot okoz, a D-vitaminé angolkórhoz vezethet, de ezeket a betegségeket számtalan egyéb tényező is előidézheti, mint például a túl sok fluorid, higany, arzén vagy az ólom.
Az ólom nehézfém, az emberi anyagcsere-funkcióknak nincs szükségük rá, ellentétben a C- vagy a D-vitaminnal. Az ólom fizikai tulajdonságaiból (képlékeny és könnyen megdolgozható) kifolyólag az emberek is gyakran használták, amivel elindították az évezredek óta tartó nehézfém-mérgezés hullámát. Az ólom veszélyei csak a 20. század második felében kerültek napvilágra, így a felfedezésnek köszönhetően a háztartási felszerelések közül fokozatosan kivonták.
Az ólom fő veszélye abban rejlik, hogy az emberi szervezet normál enzimreakcióiban zavart okoz. Valójában utánozza a többi fém azon tulajdonságait, amelyek nélkülözhetetlenek a biológiai működésünkben. Azonban az ólom nem pontosan úgy működik, mint a többi társa. Az enzimatikus reakció a kalcium, cink és a vas sajátosságaitól működik, melyekben a veszélyes fém zavart okoz. A legkárosabb reakció, amit az ólom kiválthat, hogy csökkenti a hemoglobin, illetve a vörösvértestek termelődését, ami vérszegénységet okozhat. Az ólom különösen problémás, mert a testben hosszú ideig megmarad, miután felszívódott, belelégezték vagy esetleg lenyelték. Nagy része lerakódik a csontjainkban és a fogainkban. El lehet távolítani a szervezetünkből a káros anyagot a vizelet ürítésével, de ez egy nagyon lassú folyamat.
A mai korban az ólommérgezés diagnosztizálása vérvizsgálatok segítségével történik. Az ősi maradványokból azonban nem tudunk vérmintát venni, ezért a csontból és a zománcból állapítják meg a mérgező anyag szintjét. Valószínűleg az első és az egyetlen tanulmány, amely a Rómából származó csontok ólomszintjét mérte, két Róma melletti temető, a Casal Bertone és Castellaccio Europarco sírjaiból dolgozott. A Janet Montgomery vezette kutatás körülbelül 200 egyéb mintát foglalt magában, melynek időbeli skálája a neolitikumtól egészen a késő középkori Britannia korszakáig terjedt.
A kutatás kimutatta, hogy viszonylag alacsony volt az ólom szintje a szigetországban a neolitikumtól a vaskorig, illetve a Római Birodalom bukása utáni időkben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a gyermekek csontjainak ólomaránya nem haladhatja meg az 1 mg/kg arányt. A neolitikumban senki sem volt mérgezett, a vaskorban azonban már néhány ember elérte az említett szintet; akadtak emberek, akiknek a szint 30-szor magasabb volt a modern, ajánlott mértékhez képest. Valójában ez háromszor magasabb, mint a WHO által megállapított „nagyon súlyos ólommérgezés” szint. A birodalom bukása utáni évtizedekben csökkenni kezdett a mérgezés szintje. Ez a tendencia egészen addig folytatódott, amíg ismét el nem kezdtek az emberek a középkorban ólommal foglalkozni.
Többször is felmerült a kérdés, hogy vajon az ólommérgezés okozhatta-e a Római Birodalom bukását. A válasz röviden: valószínűleg nem. Igaz, az ólomtermelés folyamatosan nőtt a korban, amiről a különböző feljegyzésekből, ökológiai forrásokból (mint a grönlandi jég vagy az európai tőzeglápok), egyéb tárgyakból és mostantól már a csontokból is van fogalmunk. Azonban ezek az adatok nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy az ólom koncentrációja az egész római lakosságban magas lett volna.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
- Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
- A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
- Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
- Sztójay Döme, a magyar Quisling
- "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
- Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
- "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"
- Viktória királynő szabadítatta ki a csatornaépítéssel is foglalkozó 1848-as hőst tegnap
- Egy kertész lányát vette el a később női ruhában bújkáló jakobinus vezető tegnap
- Az Eufrátesztől a Magyar Királyságig tartott a kétszer is trónra ültetett II. Mehmed birodalma tegnap
- Börtönbe zárták a Mediciek a politikatudomány megteremtőjét, Machiavellit tegnap
- A maffia információi segítették a szövetségeseket a szicíliai partraszállásnál tegnap
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból 2024.05.02.
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához 2024.05.02.
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum 2024.05.02.