A cenzorok és a Bánk bán

A mű 1815-ben írt első változata nem keltett figyelmet. A szerző ugyan 1819-ben átdolgozta a darabot, amikor a székesfehérvári színészek pesti játékukra készültek, és reménykedhetett, hogy előadják a színművet, ám a cenzúra nem engedélyezte a színielőadást, ellenben a mű kinyomtatását igen. Katona egy cikkében ekként vitatta az elutasítás jogosságát: „Királyné gyilkolás végett? Vagy, hogy hellyel-hellyel az érzőember keserűen felszólal! Nem! Csak azért, mivel Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házét."

A cenzor pedig pontosan a 18. század vége óta érvényben lévő alapelvek szerint járt el. Az irányelveket az ausztriai színházak cenzora állította össze, majd azokat latinra fordították a Magyar Kancellárián, és Budára küldték a Helytartótanácshoz.

A Bánk bán sokszorosan is az előírásokba ütközött. Csak néhányat kiemelve ezek közül: tilos a királyi család tagjának meggyilkolását, az uralkodó család elleni lázadást színre vinni vagy királyi személyt alacsonyabb színben feltüntetni. Az alapelvek szerint a színdarabokat szigorúbban kell megítélni, mert nagyobb a hatásuk, és szélesebb rétegekhez jutnak el. Ez ad magyarázatot arra, hogy a cenzor miért is engedélyezte a nyomtatást, amelyet egyébként Bécsben a megjelenés után kötelességszegésnek minősítettek.

Katona József ilyenformán nem kapta meg azt az elismerést, amire vágyott. Visszatért Kecskemétre, és életének utolsó 10 évében ügyészként dolgozott.

A mű színházi utóéletét vizsgálva azt biztosan tudjuk, hogy a szerző halála után három évvel, 1833-ban Kassán előadták a darabot. Az ottani cenzor nyilvánvalóan tévedett, ez nem volt akkoriban ritkaság: vagy nem ismerték a rendeleteket, vagy nem tudták, hogy a színházra szigorúbb szabályok vonatkoznak. Még elő nem adott darabot a helyi cenzor nem is engedélyezhetett. Fel kellett volna ugyanis terjesztenie az előadás tervét a budai Helytartótanácshoz, ahol végül a színügyi előadó döntött. Ez alól egyedül az jelenthetett kivételt, ha a darabot korábban már legalább kétszer előadták.

1845-ben több, Bécset megbotránkoztató eset után szigorították az eljárást. A nádor utasítására a színdarabok cenzúrázása a Könyvbíráló Hivatal feladata lett, mivel az „képes, nem annyira a szavak értelmét, mint inkább az ezek alatt lappangó és gyakran fortélyosan elrejtett szellemet [...] megítélni, s meg ítélni egyszersmind azon hatást is, mellyel a színház az előadásra szánt egy vagy más darab a közönségre gyakorolhat."

Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház ismét műsorára akarta tűzni a Bánk bánt, amelyet 1839-ben egyetlen előadás erejéig már bemutatott. A Könyvbíráló Hivatal felismerte, hogy a korábbi előadásokat sem lett volna szabad engedélyezni. Mivel a korábbi bemutatókkal már megvolt a szükséges kétszeri előadás ténye, így az 1845-ös tervet már nem kellett volna felterjeszteni a nádorhoz és a Helytartótanácshoz, a Hivatal dolgozói mégis felsőbb szintű döntést kértek az ügyben: „miután ezen színdarab, [...] nem csak a külföldiek elleni gyűlöletet felette ébreszti, de az asszonyi uralkodás alatti engedetlenek kitörésével, sőt féktelen pártütési elvekkel, annyira telve van, hogy azt, mellőzve a Királynénak abban rajzolt megöletését - már csak célját tekintve is, ezen engedelmes könyvbíráló főhivatal színpadi előadhatásra alkalmasnak nem tartja, s ennél fogva minden kétkedés nélkül elmozdította volna, ha csak előbbi időkben és pedig több ízben mind a budai, mind pesti színpadon elő nem adatott volna."

A nádor elnökletével összeült Helytartótanács nem kívánt feltűnést kelteni: „Jelen színműnek a közben törlöttek kihagyása s tett módosítások melletti előadhatása megengedtetik." A lap másik oldalán az utasítást nyomatékosításul alá is húzták: „nyomban".

Hosszú és rögös út után 1848-ra a Bánk bán sikerdarabbá vált. Március 15-én küldöttség kérte a Nemzeti Színház igazgatóját, hogy ezt a darabot adják elő.

A szabadságharc leverése után 1858-ig a mű egyáltalán nem kerülhetett színre, és azután is csak kurtított formában. A kor írói és színészei minden lehetőt megtettek a cenzúra kijátszására. (Bizonyos esetekben a jól megválasztott trükkök erősen növelték a darabok népszerűségét is.) A formai elemeket vizsgáló, kukacoskodó cenzúra jellegzetes példáját mutatja az 1860-as előadás engedélyezésének ügyirata. A dokumentum utal az 1859-ben kiadott engedélyre, és ahhoz képest további „változtatásokat" rendelt el. Kihúzták a műből az idegengyűlöletet keltő, papi személyekre sértő stb. szavakat, mondatokat. A csúcspont kétségtelenül a királyné megölésének jelenete volt.

A források a MOL honlapján érhetők el

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában