Kisebbségpolitikák
2009. május 24. 10:56 Zahorán Csaba
Mind a román, mind pedig a magyar tankönyvek a kisebbségpolitikát a nemzettéválás és a modern nemzetállam kiépítésének összefüggéseiben, saját, "nemzeti" szemszögből értékelik. A hagyományosabb szemléletű munkákban ennek következtében különböző előjelű narratívákat kapunk - annak függvényében, hogy éppen ki volt az adott időszakban hatalmi pozícióban ("birtokon belül"), azaz melyik nemzet folytathatta akadálytalanul nemzetépítési törekvéseit.
Románok Magyarországon
Az 1848-49-es események és az első világháború közötti időszak ábrázolása során a román tankönyvek elsősorban a formálódó független román államra koncentrálnak, de kitérnek a határon túli (benne a magyarországi) románság történetére is. A Humanitas és a Petrion tankönyvei - az előző fejezetekhez hasonlóan - a románok politikatörténetére, valamint a román igények részleges megvalósulására, ill. elutasítására szorítkoznak, míg a Sigma kötete a társadalmi változásokat is vázolja.
Mindhárom szöveg bemutatja az 1860-as évek "liberális időszakának" (igaz, csak átmeneti) eredményeit, azaz az erdélyi románok egyenjogúságának és arányos képviseletének megvalósulását, amikor a "románok először tudták közvetlenül befolyásolni a törvényhozást" Erdély történetében, és a magyar és a német nyelv mellett a románt is hivatalos nyelvvé tették. A kiegyezést (és "Erdély annexióját") követő időszakot egyaránt kritikusan látják.
A Humanitas könyve szerint a dualizmust a magyarok azért fogadták el, hogy helyreállíthassák "régi középkori államukat", az egyes szövegek pedig megállapítják, hogy a magyar elitek az egységes (magyar) nemzetállam megteremtését tűzték ki célul. Míg a Petrion kötetében az áll, hogy a "dualizmus bevezetése szerencsétlen következményekkel járt Erdélyre nézve", a Sigma tankönyvében utalnak arra is, hogy a Monarchiában végbement gazdasági és társadalmi modernizáció eredményeiben az ott élő románok is részesültek.
A politikatörténeti részekben olvashatunk a románság politikai stratégiáiról - a dualizmus elutasításáról, az aktivista és a passzivista politikáról, az erdélyi autonómia visszaállítására, majd a nemzeti autonómia megadására irányuló követeléseiről, valamint a Romániához való csatlakozás szándékáról is. Megemlítésre kerül a Memorandum-per is, továbbá az erdélyi románság külső (romániai) anyagi és erkölcsi támogatása. A Petrion tankönyve itt egy érdekes szemelvényt is közöl, amelyben egy vezető romániai politikus a magyarországi románok elnemzetietlenítéséről beszél, valamint az ezirányú törekvések leplezésére folytatott magyar propagandáról, amely épp a románokat állította be "rendbontónak" Európa közvéleménye előtt.
A magyarosítást a Humanitas könyve csupán megemlíti, a Petrion kiadványa szerint az "erős magyarosító politikát" többek közt az új nemzetiségi, oktatási stb. törvények alapozták meg. A Sigma kötete részletesebben foglalkozik a "magyar kormányok nacionalista politikájával". A "hivatalos magyarosító politikát" kudarcként értékeli, mivel az - a kompakt román tömbök és a vallási-társadalmi különbségek miatt - nem vezethetett a románok asszimilálásához, és "a magyar állam minden erőfeszítése ellenére a románok többsége nem is beszélte az állam hivatalos nyelvét" . Az egyházak és iskoláik lehetővé tették, hogy "a románok saját nemzeti életet folytassanak Magyarországon, még ha a hatóságok nem is nézték ezt jól szemmel". A fejezet szerzője kitér a nyelvhasználatra is - felsorolva a román és a magyar nyelv használatának területeit.
Az eszmetörténeti áttekintésben a Humanitas és a Petrion tankönyve röviden bemutatja a nacionalizmus és a nemzetállami eszme térhódítását Európában. A Humanitas könyve ír a román nemzeti ideológia szimbólumairól (Vitéz Mihály és az ókori Dacia), a Petrion kötete szerint pedig a román politikusok és értelmiségiek többsége - "összhangban az európai szellemiséggel" - a pozitív nacionalizmust hirdette (amelyet megkülönböztet a xenofób, negatív nacionalizmustól), és "elsősorban az idegen uralom alatt élő románok emancipációjára és az anyaországgal való egyesítésére" törekedett.
A magyar tankönyvekben az 1860-as évek (a "provizórium" időszaka) csupán a kiegyezés egyfajta előjátékaként jelennek meg. Az 1863-64-es (nagyszebeni) erdélyi országgyűlést csak a Száray-féle kötet említi meg, amely beszámol a végül patthelyzettel zárult magyar-nemzetiségi közeledési kísérletekről, illetve Kossuth Lajos dunai konföderációs tervéről, mint megoldási javaslatról. A kiegyezés értékelése viszont - érthető módon - jóval komplexebb, mint a román tankönyvekben. A pozitív változások mellett megjelennek a dualista rendszer csapdái is (köztük a nemzetiségi kérdés kezelése), amelyek megakadályozták a "reális kompromisszumként" jellemzett kiegyezés továbbfejlesztését.
A nemzetiségi törvényről a Száray-féle könyv megállapítja, hogy az nemzetközi összehasonlításban megállta a helyét, és mindkét szöveg ismerteti a nemzetiségek számára biztosított széles körű nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokat. A nemzetiségeket azonban a rendezés mégsem elégítette ki, mivel azok területi autonómiát és kollektív jogokat követeltek, a törvény viszont az egyéni szabadságjogok és az egységes magyar politikai nemzet eszméjéből indult ki. Ráadásul a törvény számos rendelkezését nem is hajtották végre.
A könyvek bemutatják a helyzet fokozatos elmérgesedését, és kritikus megvilágításban jelennek meg a dualista kormányok nemzetállami törekvései is. A Száray-féle könyv megemlékezik a nemzetiségi elitek ellenállásáról és céljairól - az autonómiától az elszakadásig. Az asszimilációról a Závodszky-féle tankönyvből csak szórványosan értesülhetünk (az úri középosztályba való bekerüléshez "a nemzetiséginek látványosan magyarrá kellett válnia" ), a Száray-féle kötetben viszont - többek közt - szó esik a nemzetiségi értelmiséget érintő erőszakos asszimilációról, az asszimiláció felgyorsítását elősegítő oktatáspolitikáról, illetve a spontán magyarosodásról is.
A szerző ugyanakkor utal a beolvadás korlátaira (a korabeli társadalmi viszonyokra) is - a Sigma-féle könyv vonatkozó részéhez hasonlóan. A problémakört számos térkép, ábra, statisztika és kép egészíti ki, továbbá jól megválogatott szemelvények - pl. a Lex Apponyiból vagy a román Memorandumból vett részletek.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
- A leves, amely megállított egy háborút
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
- A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
- Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.