Magyarok tárják fel az egyiptomi kereskedővárost

Az idei évben végre sor kerülhetett Kom-Truga görög-római település feltárására; az ásatás eredményeiről az egyiptomi szakemberek is elismerően nyilatkoztak.

Több éven át tartó szervezés

Az egyik helyszín Felső-Egyiptomban, a thébai Nyugati-Parton, a Királyok Völgyébe vezető út közelében fekszik. Itt az ún. TT 344-es számú sír feltárását, tisztítását és restaurálását bízták a régészekre. A sír tulajdonosa Piay, aki a Ramesszida korban (i.e. 13. sz.) élt, és I. Amenhotep fáraó csordáinak írnoka, Amon-Ré csordáinak felügyelője volt. A másik területet Alsó-Egyiptomban, a Nílus Deltájában, Alexandria közelében jelölték ki. Itt helyezkedik el a Kom-Truga nevű, feltáratlan görög-római kori település. Sajnos az elmúlt 4 év során nem kezdhették el az ásatásokat. Ennek elsősorban anyagi okai voltak, mivel a korábban ígért nagy összegű támogatások nem érkeztek meg, illetve a hazai tudományos intézetek támogatására sem számíthattak.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

Mivel Vanek Zsuzsanna nem akarta elveszíteni a lehetőséget, Kom-Truga területén 3 alkalommal tartott terepbejárást és évente újította meg az ásatási engedélyt. Ennek során felmérte a terület nagyságát, és a feltáráshoz szükséges emberi és anyagi erőforrásokat. Az idő azonban szorított, ezért 2007. június 25-én elindult a 8 fős expedíció, s a meglévő kb. 2 millió forintból elkezdte az ásatást. A Horus Alapítvány jóvoltából a felszerelést az expedíció 4 tagja kisbusszal vitte a helyszínre. A Balkánon, és a Közel-Keleten áthaladó út során számos kalandos esemény történt, a legnagyobb veszélyt az egyiptomi hatóságok jelentették, akik komoly adót akartak kivetni az autóra. Végül július 8-án megindulhatott a munka. Kom Trugán.

A területen korábban folytak ugyan ásatások, de még soha sem tárták fel teljesen. Az 1950-es évek elején találták meg a fürdőt és annak mozaikjait, amelyeket a Kairói Múzeumba szállítottak, ezek egy része azonban sajnos időközben elveszett. A második és egyben utolsó ásatási próbálkozás 1992-ben történt: az egyiptomi expedíció egy hétig dolgozott a falu északkeleti részén, ám erről hivatalos jelentés sem született. 2002-ben és 2004-ben a Delta projekt alkalmából a chicagói Oriental Institute mérte fel a régészeti területet, meghatározták a GPS-koordinátákat, és egy rövid leírást is készítettek.

A nyugati Deltában fekvő város óegyiptomi neve valószínűleg Hut-Jabet-Meni/Hut-Jabet-Iszet volt. Talán már II. Ramszesz (1279-1213) korától létezett, de csak a 30. dinasztiától szerepel a földrajzi listákon, mint a 3. alsó-egyiptomi nomosz (közigazgatási kerület) egyik jelentős települése a líbiai határ mentén. A korábban talált 2 görög felirat szerint a makedón katonaság egyik állomása lehetett, valamint állt itt egy VII. Kleopátra tiszteletére emelt kis templom vagy szentély, az ún. Kleopatreum.

Hol is járunk pontosan?

A mai elnevezés a kopt Theroge névből ered. A város több földrengést is átvészelt, a pusztulást mindig újjáépítés követte. A település helyzetét kedvező fekvése határozta meg, mivel a határ mentén, a Líbiába menő kereskedelmi és karavánutak mellett feküdt. A maradványok szerint is jelentős gazdasági központ volt, ahol gabonatermelésen kívül olajbogyó termesztéssel, olívaolaj előállítással, és feltehetően borkészítéssel is foglalkoztak. A bevonuló arabok is megfelelő helynek találták, felújították az épületeket és a 12-13. századig, az utolsó földrengésig gazdasági központként működött.

Az ásatást megelőző két hetes terepbejárás során felmérték a területet, amely észak-déli irányban 350 méter, kelet-nyugati irányban 450-500 méter széles lehetett, ma a modern település szélén, közvetlenül a falu és a temető mellett fekszik. A terepszemle során rengeteg felszíni anyagra, főként kerámiára, üvegre bukkantak, néha terra-sigillatát és halványkék fajansztöredékeket is sikerült találni. A kerámia többsége amfora volt, valamint hétköznapi edények, korsók, poharak, tálak, mécsesek is előkerültek. A felszínen a régi és a modern edénytöredékek keveredtek egymással.

Az első tervek szerint a templomdombnak nevezett helyen lévő épületmaradványt (E épület) szerették volna kiásni, de a terepbejárás után a temető mellett közvetlenül elhelyezkedő területet vették célba. A nyugati kisebb domb tisztítása során az itt lévő épület (A épület) egyik helyiségében ugyanis 5 darab álló, igaz töredékes amforát találtak. Sajnos a falubeliek nem igazán értékelték ezt, mivel másnapra hármat kiástak és szétdobáltak. A letisztított falak is különlegesnek látszottak: úgy tűnt, hogy az eredeti falra később is építkeztek.

Amforák másodlagos szerepben

A 3X15 méteres (később kibővített) nyugat-kelet irányú szelvényben kisebb-nagyobb vakolt és vakolatlan kőtömbre bukkantak. Ez talán arra utalhat, hogy a falakat földrengés pusztította el. A rengeteg edénytöredék és színes falfestés (kék, sárga, vörös, zöld, fekete), a márványlap töredékek, a falba épített bazalt őrlőedény arra engedett következtetni, hogy fontos épületről van szó. A törmelékben sok, különböző átmérőjű égett fa és hasáb volt, bronz szögfejeket is találtak, feltehetően ezek bútorok maradványai voltak.

Az amforákból összerakott vízvezeték részlete - további képek galériánkban!

A nyugati fal kiásott részén egy kivezető csatornanyílás került napvilágra, amelynek külső részén szabályos kövekből egy kivezető árkot alakítottak ki. A fal kelet felőli feltárása során 70-80 cm mélyen az amforákból összeállított víz- vagy csatornavezetéket is megtalálták. Annak készítésekor az edények alját levágták, ide illesztették be a másik amfora nyakát, amit aztán egy rézdróttal erősítettek meg. A szerkezet nagyon hasonlított a fistulához (vízvezetékcső). A rétegek különböző pénzeket is rejtettek: az első a Ptolemaiosz-korinak meghatározott fal mellől, 120 cm mélyről került elő. A só által szétmart rézpénz feltehetően II. Arszioné, II. Ptolemaiosz (i.e. 285-246) feleségének korából származik. A második pénzérméről a most befejeződött restaurálás során kiderült, hogy VII. Kleopatra hibásan nyomott pénze lehet az i. e. 35-32 közötti időszakból.

A főépület keleti felénél egy kör alakú kemencét találtak, amelynek közepe kormos volt, így minden bizonnyal főzésre használták. Ettől nem messze egy kenyérsütő forma árulkodott a mindennapi életről. A kézműipar bizonyítékát egy hutasalakkal teli, kétosztatú kemence jelentette. Ezt még most is vizsgálják, de úgy tűnik, hogy az üvegek készítésére használt olvasztókemence volt. A feltárt rétegekből amforák, tálak, tányérok, poharak, üvegtöredékek kerültek elő, köztük egy majdnem ép, lyukas fedővel ellátott fazékkal, melynek alja kormos volt. Sajnos a sós talaj szinte teljesen tönkretette a fajansztárgyakat, szerencsére az egyik zöldeskék töredék viszonylag jól átvészelte az évezredeket.

II. Arszioné réz oktodrachmája

A feltárás során úgy tűnt, hogy a római időkben a Ptolemaiosz-kori épületek épen maradt részeit agyagtéglával töltötték ki, mintegy megemelve a járószintet vagy kiemelve az épületeket. Sajnos a modern falu lakói ennek többségét elhordta saját házaik építéséhez. A felszínen emelkedő épületek mészköveit lyukacsossá marta az eső és a környező földek öntözésekor keletkezett, kicsapódott só. A félig feltárt épület talán a már említett Kleopatrium lehet, amelynek a falához az egyik görög nyelvű forrás szerint a római korban egy vendéglőt építettek. Ezt az információt a leletek is megerősítették. A kerámia között korai iszlám ólommázas edénytöredékek is találhatók, ami egyértelműen igazolja az arab hódítás utáni továbbélést.

Vanek Zsuzsanna azt tervezi, hogy a következő szezonban folytatja a domb (kom) további kibontását.