Reneszánsz várfal lőrésekkel a budai várban

Sem a régészek, sem a beruházó nem ismerhette pontosan a falszakasz állapotát és méreteit, ezért most módosítani kell az előzetesen elkészített, és engedélyezett terveken is. A nemzeti értéket képviselő lelet megmentése és bemutatása érdekében a beruházó Raiffeisen Ingatlan Zrt. vállalta, hogy a tervezettnél később adják át a létesítményt. A leletek miatt az építkezést nagyjából 6 hónapra le kellett állítani. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a feltárt régészeti lelet fennmaradása érdekében újra tervezzék a Várgarázst és megszerezzék a módosított építési engedélyt.

Noha a megkötött szerződés használati jogot tesz lehetővé az építtettő számára, ettől függetlenül kiemelt céljuknak tekintik, hogy a tulajdonos Magyar Állam bemutathassa a hazai történelem egy szeletét képviselő, most napvilágra került falmaradványt, ezzel gazdagítva a Világörökség részét képező Budavári Palota együttest.

A Várgarázs építését 2007. februárjában kezdték meg, és előtte a beruházó régészeti feltáró és leletmentő munkát végeztetett. A kivitelezés csak a régészeti kutatások után kezdődhetett el. A Csikós udvarban a mélyépítési munkálatok közben csaknem ép várfalszakaszra bukkantak. Állapotáról, nagyságáról az azt elfedő föld- és hulladékmaradványok miatt azonban pontos ismeretekkel nem rendelkeztek. A várnak ezt a részét a történelem során sokszor hulladék elhelyezésére használták, találtak itt csontokat, számos ágyúgolyót, az itt élők mindenkori használati tárgyait.

A Karakas pasa tornya és a Széchényi Könyvtár parkolója közötti, az 1450-1470 közötti időszakban emelt 100 méteres impozáns, lőréses várfalszakasz meglepően jó állapotban maradt meg. A magassága 10-12 méter, koronájánál 3 méter vastag, lefelé pedig egyre szélesedik. A korabeli építőmesterek kiváló munkát végeztek, mert a fal az ostromok és a vár átalakítási munkái során végzett bontások után is szinte sértetlen maradt. Mindez jól mutatja, hogy a védmű a korabeli haditechnikával szemben is biztonságos volt.