Sikertelen bankárból lett sikeres műpártoló a Medici nagyherceg

Ötszáztizenöt évvel ezelőtt, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja, Firenze uralkodója.

Háború a pápával

Kortársai energikus, szenvedélyes és karizmatikus emberként jellemezték Medicit, aki már fiatal éveitől kezdve jeleskedett a lovagi viadalokon és a vadászatok alkalmával. Mindössze húszévesen került a városállam élére, s nagyapja és apja nyomdokaiba lépve igyekezett az ideális egyensúlyt megteremteni az egyház, a művészetek, a politika és a városállam befolyásának növelése között.

Nagyapja, Cosimo de Medici volt az, aki a bankház vezetése mellett a politikában is nagyobb befolyásra tett szert, és emellett hatalmas vagyonából szívesen költött a művészetek támogatására is. Lorenzo apja, Piero Medici sikerrel őrizte meg apja művét, amelyet két fiának Lorenzónak, illetve Giuliano adott át. Felmenőihez hasonlóan Lorenzo Medici is közvetve, a városi szenátusban helyet foglaló képviselői útján irányította a városállamot, hatalmának fenntartásához és a rivális családok visszaszorításához azonban sokszor bonyolult politikai manőverekre, nem egy alkalommal pedig fenyegetésekre volt szüksége. Politikusi arzenáljából a törékeny diplomáciai kapcsolatok fenntartását nagyban szolgáló (érdek)házasságok támogatása vagy éppen megakadályozása sem maradhatott ki.

A népszerű fejedelem azonban 1478. április 26-án kis híján áldozatául esett a hatalomra törő Pazzi-klán által szőtt intrikáknak. Összeesküvők egy csoportja - IV. Sixtus pápa támogatásával - végezni akart a két Medici fivérrel, tervük azonban csak részben sikerült. A firenzei katedrális épületében csapdába ejtett Medici testvérek közül Giulianót sikerült csak megölniük, Lorenzo a templom sekrestyéjében talált menedékre. Az összeesküvőkre kegyetlen megtorlás várt, a Medici uralmat támogató firenzeiek a merényletet támogató pisai érseket is meglincselték. A politikai célú összecsapásnak ezzel azonban közel sem lett vége: IV. Sixtus pápa kiátkozta Medicit és Firenze egész kormányzóságát, végül pedig az egész várost interdiktum alá vette.

Amikor ez az intézkedése sem ért el sikereket, a pápa szövetséget kötött Ferdinánd nápolyi uralkodóval, akinek fia, Alfonso seregeivel el is indult Firenze felé. Firenze segítség nélkül maradt, korábbi szövetségesei, Bologna és Milánó nem adta jelét annak, hogy szívesen sietne a toszkán városállam segítségére. A hosszan elhúzódó politikai válságot végül Lorenzo Medici kiváló diplomáciai tehetsége révén sikerült elkerülni. Medici személyesen utazott el Nápolyba, hogy békét kössön Ferdinánddal. A diplomáciai siker csak tovább növelte Medici népszerűségét Firenzében, aki a széleskörű támogatást arra használta fel, hogy biztosítsa a hatalmát megszilárdító alkotmánymódosításokat.

Savonarola hatása alatt

Politikai sikereinél talán csak a reneszánsz kori művészet pártolása révén elért eredmények jelentettek számára többet. Medici a kora nagy, vagy az akkor még éppen kevéssé ismert, ámde tehetséges művészeit maga köré gyűjtve igyekezett teret biztosítani az itáliai művészet fejlődésének.

Uralma idején a 15. századi reneszánsz olyan jeles képviselői fordultak meg Firenzében, mint Verrocchio, Leonardo da Vinci, Boticelli, Ghirlandaio, vagy éppen Michelangelo. Michelangelónak még abban a megtiszteltetésben is része volt, hogy a Medici család asztalánál étkezhetett, és Medicivel együtt részt vehetett az újjáalakított platoni Akadémia találkozóin.

Lorenzo Medici - humanistához méltón - maga is kacérkodott a művészettel, leginkább verseket írt, de építészeti tervek is fűződnek nevéhez (többek közt a firenzei dóm homlokzatáról is készített tervet). A latin nyelvvel szemben inkább a toszkán nyelvjárást részesítette előnyben. Uralkodása során hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy a nagyapja által alapított családi könyvtárat gyarapítsa. Az alkalmazásában álló utazók több rég elveszett, vagy megsemmisültnek hitt klasszikus művel is gazdagították a Medici könyvtárat.

Élete utolsó éveiben Firenzében egyre inkább az éppen általa a városba hívott dominikánus prédikátor, Savonarola hatása alá került, aki hitte, hogy a firenzei keresztények túl mélyre "süllyedtek" a görög-római kultúrában, s éppen ezért megváltásra van szükségük. Savonarola ott volt Lorenzo Medici halálos ágyánál is, egyesek szerint megátkozta a filantróp fejedelmet, mások szerint viszont megáldotta. Legendák szerint Medici halála pillanatában villám csapott a Santa Reparata templomba.

A fejedelem halálával az itáliai reneszánsz aranykora is végéhez közeledett, alig fél évvel később pedig az új világ felfedezésével végleg új történelmi korszak köszöntött be. Firenzében rövid időre a "Krisztus köztársaságát" megteremteni vágyó Savonarola vette át a vezetést, ám végül VIII. Károly francia király segítségével a Mediciek visszaszerezték a hatalmat, s a család még évszázadokon át jelentős szerepet játszott a város történetében. Lorenzo Medici két fia is a pápai trónra ülhetett, másodszülött fia, Giovanni X. Leó néven lett pápa, fogadott fia Giulio (meggyilkolt bátyja törvénytelen gyermeke) pedig a VII. Clement nevet választva állt az egyházi állam élén.

Lorenzo Medici sírja - bátyjáéval együtt - a San Lorenzo templom egyik kápolnájában található, amelyet Michelangelo tervezett. A kápolna híres szobrokkal díszített, s falain néhol még láthatók Michelangelo eredeti rajzai.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)