Forradalmak szemtanúja volt a 20. század legnagyobb lengyel újságírója

Még ránk vár a feladat, hogy fölfedezzük a világot

A borzalmas afrikai élmények hatására átmenetileg Latin-Amerika felé fordul a figyelme. 1969 nyarán éppen Mexikóban időzött, amikor értesült, hogy a labdarúgó vb pótselejtezőjén Salvador - vitatható körülmények között - 3:0-ra legyőzte Hondurast. Másnap már Tegucigalpában volt, ahonnan egyetlen külföldi tudósítóként jelentette Varsónak, hogy a salvadori légierő bombázta Honduras fővárosát, a két ország között kitört a `futballháború`.

A jelentés leadásával több órát kellett várnia, mivel Tegucigalpa egyetlen telexvonalán éppen a hondurasi államfő `beszélgetett` az ország washingtoni nagykövetével. Ma már, a laptopok és mobiltelefonok korában elképzelhetetlen az a műszaki színvonal, amelynek korlátai között Kapuscinski mégis képes volt dolgozni, az események frontvonalában szerzett élményeit, értesüléseit megírni hazai szerkesztőségének (a PAP mellett egy időben a Polityka című hetilap munkatársaként járta a világot).

Egy idő után - akárcsak A Sakál napja világhírű írója, az angol Frederick Forsyth, aki a Reuters tudósítójaként kezdte pályáját - Kapuscinski is ráunt a hírügynökségi robotra. Nem úgy a világra, Földünkre, amelyet találóan nevezett "erőszakkal teli Paradicsomnak". Tudta, miért: 27 államcsínyt, forradalmat, polgárháborút élt át szemtanúként. Négyszer ítélték halálra, és számtalan embert - köztük újságíró kollégákat - látott közelről meghalni. A PAP hírügynökségtől elszakadva tovább járta a világot, éles szemű megfigyelőként, egyfajta modern Hérodotoszként rögzítve a látottakat. Akár Iránban, akár Afrikában, Latin-Amerikában vagy a felbomlóban lévő Szovjetunióban utazgatott, az ókori bölcselőhöz hasonlóan Kapuscinski is a történelem törvényszerűségeiről szóló, helyenként filozofikus elmélkedésekkel fűszerezte leírásait.

Szavajárása volt, hogy kétféle ember él a Földön: az egyiket nem érdekli a világ, beéri saját lelkének mélységeivel. A másik típus viszont a világot annak teljes sokszínűségében akarja megismerni. Kapuscinski maga is ebbe a csoportba tartozott: a pince- és szobatudósítókkal ellentétben ő mindig az események sűrűjében járt, csillapíthatatlan kíváncsiságtól vezérelve kutatta a világ titkait, a történések mozgatórugóit.

Bár az utóbbi 25 évben inkább íróként kereste a kenyerét, aggódott az újságírásért, a szakma jövőjéért. Egy nagy hírügynökségnek nyilatkozva rámutatott: az újságírást csak olyan emberek menthetik meg, akiket nem elsősorban a felszínen zajló események foglalkoztatnak, hanem azok az erők és mechanizmusok, amelyek a társadalom viselkedése mögött húzódnak. "Még ránk vár a feladat, hogy fölfedezzük a világot" - mondta alig négy hónappal ezelőtt. Halála meggátolta abban, hogy e nagy kalandból továbbra is kivegye a részét.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Dorogman László)

1. Életveszélyes kalandok Afrikában
2. Még ránk vár a feladat, hogy fölfedezzük a világot