620 éves a II. (Kis) Károly elleni merénylet

Kérdések és válaszok

Több kérdés merül azonban fel: Ha biztosra akartak menni a merénylők, akkor miért a fejét, arcát sebesítették meg Károlynak? Milyen fegyvert használt Forgács? Mi történt a találatok után? Mi történt a várban, a lakosztályon kívül? Ezeket a kérdéseket Süttő Szilárd tisztázta, 2000-ben megjelent tanulmányában.

A gyilkos fegyver bicellus lehetett, ezt bizonyítja Mária királynő Forgács Balázsnak kiadott oklevele, amely latinul bicellust említi. Az a tény is alátámasztja ezt a nézetet, miszerint ez egy ismert és kedvelt fegyverfajta az Anjou-kori Magyarországon. Oklevelekben gyakran említik, használják nemesek, polgárok és jobbágyok is, hatalmaskodásnál, utcai verekedéseknél. Hosszú, egyenes, kétélű tőrfajta lehetett, amelynek markolata szögekkel odaerősített bőrrel volt bevonva, és amellyel a nyak és a lapocka közé sújtva halálos sebesülést lehetett ejteni. (Záh Feliciánt is így terítették le 1330. április 17-én.)

Hogy sérült meg Károly mégis a fején? Valószínűleg valaki-talán Horváti János bán- figyelmeztette, mire ő belefordult a lezuhanó bicellus csapásába, anélkül, hogy egyetlen védekező mozdulatot tett volna. Ezután a bán párbajra kelt Forgáccsal, ezzel megakadályozva, hogy a félresikerült találatok után mégiscsak megöljék a királyt, aki valahogyan - esetleg saját lábán botorkálva - elhagyta a termet, és néhány nap múlva Visegrádon fejezte be életét. A merénylet után a várban teljes fejetlenség uralkodott. Károly olasz zsoldosai is, Garai fegyveresei is kölcsönösen tartottak egymástól, hiszen az olaszok tudomást szerezve a történtekről gondolhatták, hogy körbe vannak véve, Garai emberei viszont a sikeres merénylet híre helyett a vérző Forgácsról hallhattak. Mindenesetre mindkét fél saját uralkodóját dicsőítette Buda utcáin. Ahogy Süttő némi iróniával megjegyzi: "A zsoldot valahogy csak meg kellett szolgálni, tehát...csaptak egy kis károlypárti ricsajt, majd mikor erre sem történt semmi, hanem a palota falai továbbra is fenyegetően meredtek rájuk, elhatározták, hogy távoznak".

Reggelre valószínűleg erősítést kaptak Garaiék, erőfölényükben azonban még a merénylet után egy héttel sem lehettek biztosak, hiszen átszállították Károlyt Visegrádra. Talán azért, hogy később túszként használják fel, talán azért, hogy helyzetük megszilárdulása után nyugodtan tudjanak vele végezni. Így is történt. Károly halálának közvetlen okát nem ismerjük, egyesek szerint súlyos sebesülésébe halt bele, mások a mérgezés és/vagy megfojtás mellett érvelnek. Bárhogyan is történt II. (Kis) Károly február 28-án már halott volt, mivel a Forgács Balázs számára ezen a napon kiállított adománylevél már nem említi az élők sorában. Szertartás nélkül hantolták el a visegrádi bencés kolostor közelében. Erre azért került sor, mivel a pápa egy korábbi szembekerülés miatt kiátkozta.

A szerencse forgandóságát jól mutatja, hogy ez a tény, amíg Károly hatalommal rendelkezett, senkit sem érdekelt. II. (Kis) Károly csak évekkel később, 1391-ben nyerhette el a végtisztességet.

1. Az anarchiába tartó ország
2. Útban a végzet felé
3. Kérdések és válaszok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma