Mozart titokzatos halála

2006. január 27. 09:00 Kállay Katalin

Korábban

250 éve született Wolfgang Amadeus Mozart

Mindössze 35 év adatott meg Mozartnak több mint hatszáz alkotásból álló zenei örökségének elkészítésére. Stílusának kialakulásában Bach legfiatalabb fiával kötött barátsága és közös csembaló-improvizációik mellett Haydnnal való vonósnégyesezései játszottak meghatározó szerepet. A kor legnagyobb zenei tehetségének életsorsára jellemző, hogy a salzburgi hercegérsek mocskolódásai miatt maga kérte elbocsátását, a Habsburg uralkodók pedig legjobb esetben is csak az udvari bálokra komponált tánczene miatt foglalkoztatták.

A zeneszerző titokzatos halála

Salieri, a nagy ellenfél?

Constanze ugyan említi Mozart gyanakvását, hogy valaki megmérgezte, de ő maga sosem hitt benne. Az egyik feltételezés az volt, hogy Mozarttal a szabadkőművesek végeztek, mivel A varázsfuvolával túl sok szabadkőműves titkot árult el. Az 1820-as években egy drámai esemény pedig újjáélesztett egy másik legendát (ez adta az alapötletét Peter Shaffer Amadeusának).

Salieri a betegágyán azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: "halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak kedves Moscheles".

Persze ez a kijelentés az ellenkező hatást váltotta ki, a legendát egyre többen tekintették bizonyítottnak. Mozart és Salieri viszonya persze nem volt éppen rózsásnak nevezhető, az 1781 és 1791 közötti évtizedben Salieri a bécsi operaélet központi szereplője volt, és ez a kelleténél sokkal nehezebbé tette Mozart operaszerzői érvényesülését. Meglehet, Salieri féltékeny volt Mozartra, de mindketten igyekeztek tartani magukat az illendőséghez. A Varázsfuvola egyik előadása előtt Mozart kocsit küldött a zeneszerzőért, aki - ez derül ki Mozart leveleiből - nem győzte dicsérni a darabot.

A mérgezés legendáját a tudomány egyértelműen elvetette, hiszen betegségének lefolyásáról pontos leírások állnak rendelkezésünkre. Sokáig úgy vélték, reumás láz végzett Mozarttal, a ma legelfogadottabb elmélet szerint streptococcus-fertőzést kapott -valószínűleg a szabadkőműves páholyban kapta el, akkoriban épp járvány volt Bécsben -, melynek következtében Schönlein-Henoch-purpura és veseelégtelenség lépett fel, végül pedig agyvérzés és tüdőgyulladás okozta a halálát.

A legendával ellentétben temetésének napján nem zuhogott az eső, és a korabeli bécsi szokásoknak megfelelően csendben, tömegsírba temették, a városon kívüli Sankt Marx temetőben.

előző oldal 3 / 3