Meghalt Benda Gyula

A kisebb közösségek kutatója

Benda Gyula 1943-ban született. Érdeklődési körét minden bizonnyal meghatározta, hogy édesapja, Kálmán a 17-19. század kiváló kutatója volt. 1961-1966 között elvégezte az ELTE magyar-történelem szakját, majd a Strasbourg-i egyetemen szerzett képesítést európai tanulmányokból.

Kutatási területe igen szerteágazó volt. Foglalkozott egyetemes és magyar társadalom- és gazdaságtörténettel, falusi és mezővárosi anyagi kultúrával. Előszeretettel művelt "száraznak" tűnő tudományágakat: a történeti demográfiát, a historiográfiát. Ez utóbbinál a francia Annales iskola vívmányait használta fel és kívánta a magyar tudományos élettel megismertetni. Feldolgozási módszeréhez egyaránt hozzátartozott a levéltárakban való aprólékos munka, a szakirodalom részletes feldolgozása és a számítógép nyújtotta lehetőségek kiaknázása.

Munkahelyei is jól mutatják Benda Gyula sokoldalúságát. 1967-1964 között a KÖzponti Statisztikai Hivatal Történeti Statisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa volt. Eközben, 1968-1971 között magyar nyelvi lektorként tevékenykedett a Strasbourg-i Egyetemen. 1975-ben a KSH Társadalomstatisztikai Főosztályának osztályvezetője lett. 1980-tól 1991-ig a Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa. Az ELTE-re 1991-ben került. Ekkor már komoly oktatási tapasztalattal rendelkezet, mivel tanított az ELTE Jogi Karán, Az Eötvös Kollégiumban, a Széchenyi István szakkollégiumban. Később a megalakuló Károli Gáspár Református Egyetem is számított rá. A francia kapcsolat ezen a területen is kimutatható: több ízben a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales vendégtanára volt.

Számos tanulmány, tudományos cikk jellemzi publikációs tevékenységét, amelyen ha végigtekintünk, első látásra talán periférikusnak látszó témákkal találkozunk. Árpaaratás sarlóval és kaszával Lébényszentmiklóson, keresztszülői kapcsolathálók és a lakásfelszereltség változásai Keszthelyen nem tartoznak a sorsfordító kérdések közé. Ugyannakor Benda rávilágított arra, hogy a kisebb közösségek, szűkebb régiók  makro- és mikrotörténelme nagyon fontos tanulsággal szolgálhatnak az utókor számára, és ezek alapján fontos következtetéseket is le lehet vonni a nagy egészre nézve. Ugyanez a helyzet a történeti statisztikával is. Önálló könyvben adta közre az 1767-1867 közötti magyar mezőgazdaság statisztikai adatait. Kötetrészként mutatta be Keszthely népességének számadatait 1696-1851 között. Számok, adatok sorakoznak egymás mellett és alatt. De ilyenkor nem szabad megfeledkeznünk az ezekbe fektetett már-már monoton kutatómunkáról.

1. A kisebb közösségek kutatója
2. Az Atelier tagjaként
3. Főbb művei