59 éve szabadult fel a budapesti gettó és hurcolták el Raoul Wallenberget

A budapesti gettó felszabadítása

A holokauszt 60. évfordulója legyen a sírás, a gyász, az emlékkövek elhelyezésének, valamint a holokauszt tagadóival, a mártírok emlékének meggyalázóival szemben vívott eszmei háború ideje - mondta Kardos Péter főrabbi vasárnap, a budapesti gettó felszabadításának 59. évfordulóján rendezett megemlékezésen.

A Dohány utcai Zsinagógában tartott istentiszteleten a főrabbi hozzátette: ezt követően ideje lehet a nevetésnek, a kövek összegyűjtésének, a békének, a megbékélésnek, a jövőbe nézésnek. "Beteg ez a nemzedék" - szólt a holokauszt túlélőihez, megjegyezve, hogy a tűzijátékról az egykori ostrom tüze, a gázról Auschwitz, a vagonról a deportálás, az Árpád-sávos zászlókról a nyilasok jutnak eszükbe.

A főrabbi Leopold Zumz zsidó vallásfilozófus szavait idézve kiemelte: ha volna rangja a szenvedésnek, a zsidóság elől járna, s ha az a bánat és türelem, amelyet viseltek, nemesítene, a zsidóság a szenvedés arisztokráciájához tartoznék. "Betegségünk gyógyíthatatlan, néha fertőző, gyakran örökölhető" - mondta Kardos Péter.

Közlése szerint Magyarországon ma a törvények egyenlőségjelet tesznek a horogkereszt és a vörös csillag közé, mindkettő tiltott önkényuralmi jelkép. "Mi, a pesti gettó túlélői nem tudunk egyenlőségjelet tenni" - szögezte le. Hozzátette, hogy a zsidóságot a horogkereszt alatt irtották, és a kevés megmaradottat vörös csillagosok mentették meg.

"Beteg ez a nemzedék, mert amikor azt látjuk, hogy izraeli zászlót égetnek, az jut eszünkbe: ők tulajdonképpen bennünket égetnének" - fogalmazott a főrabbi a Tilos Rádió előtt egy hete tartott tüntetésre és az akkori zászlóégetésre utalva. Rámutatott arra, hogy a tüntetés szervezői elhatárolódtak a zászlóégetéstől, feltette ugyanakkor a kérdést: "hallottatok-e egyetlen szót is, ami (...) némely szónok gyújtó hangulatú szavaitól elhatárolódott volna?"

"Ami pedig a sárga keresztet illeti, amit egyesek a mellükre tűztek, ezúttal is üzemen nekik: értjük a célzást, hogyne értenénk" - jegyezte meg Kardos Péter. Hangsúlyozta: az a sötétség, amely egykor az üldözöttek szövetségese volt és égő gyertyával eloszlatható, már a múlté. Nincs azonban olyan erős fényforrás, ami a másik féle, ma is létező sötétséget el tudná oszlatni, az ugyanis a fejekben, a tudatban van.

"Reménykedünk gyógyíthatatlanul és örökölhetően" - mondta a főrabbi, hozzáfűzve: reménykednek akkor is, ha látniuk kell a pesti utcán a magukat Szálasi-utódnak valló nyilas egyenruhásokat, és szól a gyűlöletbeszéd, a gyűlöletdal, a gyűlöletvers. Az elmondottak alapján Kardos Péter feltette a kérdést: "csak a mi nemzedékünk beteg?"

Az istentisztelet zárásaként felhangzott a zsidóság halotti imája, a Kaddis mindazokért, akik nem érhették meg a felszabadulást. A Budapest Zsidó Hitközség által rendezett megemlékezésen jelen volt a kormány több tagja, részt vettek továbbá az izraeli nagykövetség, egyházak, a rabbikar és a közélet képviselői. A pesti gettót 1945. január 18-án szabadította fel az akkori szovjet hadsereg.

A VII. kerületi Dohány utca, a mai Kertész utca, a Király utca és a Károly körút által határolt terület épületeibe annak idején 55-70 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze.

mti

1. Raoul Wallenberg elhurcolása
2. A budapesti gettó felszabadítása