Huszonhét év nyolcezer emberért

Mladic nyugalomra intette a menekülteket

Közben Mladić is megérkezett a városba, és nyugalomra intette a bosnyákokat, sőt megígérte, hogy senkinek nem lesz bántódása, mi több, a menekülőknek buszokat ígért. A békefenntartók francia parancsnokát megnyugtatta, hogy csapatai korrekt módon bánnak majd a menekülő civilekkel és a fogoly katonákkal.

A Mladić tábornok vezette erők a "menekülés megszervezése" ürügyén különítették el a férfiakat. Egyszerűen nem engedték őket felszállni az odavezényelt teherautókra és buszokra, hanem más járművekre toloncolták őket. A környéken hallatszott ugyan a puskaropogás, de néhány kivétellel minden ember abban a hitben ringatta magát, hogy még mindig harcok zajlanak a város körül. Pedig akkorra már minden ellenállás véget ért. A puskalövések és gépfegyversorozatok már a fegyvertelen civilek és hadifoglyok lemészárlásának jelei voltak.



Zeleni Jadar vadasparkja a háború előtt kedvelt turistacélpont volt, közel Srebrenicához. A háború végére csak egy lett a több száz Boszniában lévő tömegsír közül. 1995. októberének egyik éjjelén teherautók érkeztek a vadasparkba, hogy borzalmas rakományukat egy kiásott gödörbe vessék. A srebrenicai rémtettek során boszniai szerb katonák több mint 8000 fegyvertelen boszniai muzulmánt, főleg 12 és 80 év közötti férfiakat végeztek ki.

De a srebrenicai vérengzések nem várt hatást váltottak ki a világból. Bármennyire is ügyeltek a szerb katonák, a brit haderő felderítői megneszelték a vérengzések tényét és mikor kipattant az ügy, az egész világ megdöbbenve figyelte a Holocaust újjáéledését. A közhangulat a szerbek ellen fordult, a világ rádöbbent arra, hogy az ENSZ kéksisakosai nem elegendőek a veszélyeztetett életek megóvásához. Az ENSZ felkérésére a srebrenicai vérengzések közvetett hatására a NATO először hajtott végre légicsapásokat a volt Jugoszlávia területén, a népirtás bűnöseit és felelőseit pedig fáradhatatlanul keresik, és Vladko Mladic kivételével többségüket már el is fogták.



Srebrenica emléke, és neve máig él, az események súlyára jellemző, hogy hét évvel később, 2002-ben lemondott a holland kormány a srebrenicai vérengzést tárgyaló katonai jelentés nyilvánosságra kerülése után. A holland Katonai Dokumentációs Intézet öt év vizsgálódás után tette közzé hétezer oldalas jelentését, tisztázandó: volt-e szerepe a holland ENSZ-katonák tehetetlenségének abban, hogy a boszniai szerb hadsereg 1995 júliusában lerohanta a nemzetközi védettség alatt álló Srebrenicát, majd nyolcezer muzulmánt lemészárolt. Az anyag főleg az ENSZ-re hárítja a felelősséget, mondván, a holland kéksisakosokat "béketeremtésre kötelezték ott, ahol nem volt béke, és sem joguk, sem eszközük, sem módjuk nem volt a muzulmánok megvédésére - akiknek kiirtásáról nem is tudtak".

1. Lépésről lépésre szorították ki a békefenntartókat az állásaikból
2. Mladic nyugalomra intette a menekülteket