Megszületett Enrico Fermi fizikus

2004. szeptember 13. 12:06

Rómában látta meg a napvilágot, 1918-ban kezdte egyetemi tanulmányait az Örök Városban, majd Pisában doktorált 1922-ben. Doktori értekezésében a röntgensugárral foglalkozott. Ezután Max Born mellett volt ösztöndíjas Göttingenben. 1924-26 között a firenzei egyetem lektora, 1926-38-ig a római egyetemen az elméleti fizika rendes tanára. 1927-től az egyetem Fizikai Intézetének igazgatója. A fizikai Nobel-díjat 1938-ban kapta `az újabb radioaktív elemek neutron besugárzással való létrehozásáért és a lassú neutronok segítségével létrejövő magreakciók egyidejű felfedezéséért`. A díj átvétele után nem tért vissza a fasiszta Olaszországba, feleségével együtt az Egyesült Államokba távozott. Jelentős eredményeket ért el az atom- és magfizika, a statisztikus mechanika, a kozmikus sugárzás és az asztrofizika terén. 1926-ban Dirac-kal párhuzamosan kidolgozott egy új típusú kvantummechanikai statisztikát. A Fermi-Dirac statisztikának megfelelő részecskéket, az elektronokat, protonokat és neutronokat együtt fermionoknak nevezik. 1928-ban közelítő leírását adta a többelektronos atomoknak a Thomas-Fermi atommodellben. 1934-ben neutronsugárzással mesterséges radioaktív izotópokat állított elő munkatársaival. Nemcsak transzurán elemeket sikerült létrehoznia, de megvalósította az első atommaghasadást is, bár ezt csak utólag ismerte fel. 1939-ben Szilárd Leóval felismerték az urán hasadásban az önfenntartó láncreakció lehetőségét, és annak katonai jelentőségét is. Wigner Jenővel levelet írtak Roosevelt elnöknek, amelyet Einstein is aláírt, s melyben hangsúlyozták: mekkora veszélyt jelentene az emberiségnek, ha ezt a romboló eszközt Hitler valósítaná meg elsőként. E levél hatására indult meg a Manhattan-program, amelynek végeredménye az amerikai atombomba lett. 1941-ben Fermi mutatta ki először a spontán bomlásnál keletkező neutronokat. 1942-től a chicagói egyetem professzora, s az ő tervei szerint és vezetésével épült meg Chicagóban az első atomreaktor. Az első, kísérleti atomrobbantást 1945. július 16-án az új-mexikó-beli alomogordói támaszponton végezték, majd néhány héttel később ledobták az első bombát Hiroshimára. 1946-tól átvette a chicagói egyetem nukleáris tanszékének irányítását. 1949-től a kozmikus sugárzással foglalkozott, kidolgozta a többszörös mezonképződés statisztikus elméletét. 1952-ben felfedezte az első magrezonanciát. 1949-ben megalkották a Fermi-Yang atommodellt, amelyben nukleonok és antinukleonok szerepelnek. Róla nevezték el a 100-as rendszámú elemet fermiumnak, az Egyesült Államokban Fermi-díjat alapítottak, amelyet elsőként - 1954-ben - ő vehetett át. Még ez év november 28-án halt meg Chicagóban.