Bajcsy-Zsilinszky Endre, a tettre kész antifasiszta

Radikális fajvédő baloldali eszmékkel

Nagyapja még paraszt, apja gimnáziumi tanár és gazdálkodó, anyja kisnemesi származású volt. A családban egyszerre volt jelen a 48-as függetlenségi eszme, Széchenyi és a Tiszák kultusza, a dzsentrivilág. Kolozsváron, majd két féléven át német egyetemeken tanult jogot, majd katonai szolgálatának letöltése után Békéscsabán lett ügyvédjelölt. Neve országosan 1911-ben lett ismert, amikor testvérével elégtételt követeltek az apjukat több ízben nyilvánosan megalázó Áchim L. András parasztpárti politikustól. A szóváltás dulakodássá fajult, végül Gábor a bátyját fojtogató Áchimra lőtt, aki belehalt sérülésébe. A perben a bíróság jogos önvédelem címén felmentette őket.

Ezután Árva megyében főispáni titkár, majd az I. világháborúban egy géppuskás huszárszázad parancsnoka lett, 1916-ban súlyosan megsebesült és orosz hadifogságba került. Hazatérve 1918-ban aktívan részt vett az ellenforradalmi szervezkedésekben, a Magyar Országos Véderő Egylet létrehozásában. 1919-ben a kommün le akarta tartóztatni, de sikerült Bécsbe, majd Szegedre menekülnie, ahol Horthy Miklóshoz csatlakozott. Politikai pályáját antiszemita fajvédőként kezdte, 1922-ben kormánypárti képviselőként került be a parlamentbe. Mivel elutasította a bethleni konszolidációt, ellenzékbe vonult, 1923-ban Gömbös Gyulával létrehozta a Fajvédő Pártot és a szélsőjobbról bírálta a kormányt. Horthy 1919-20-ban tett szolgálataiért századossá léptette elő és 1925-ben vitézzé avatta, ekkor - az ilyenkor elvárt magyarosítás helyett - vette fel anyja után a Bajcsy nevet is.

1926-ban azonban már nem jutott mandátumhoz, s 1928-ban szakított a hatalomba visszasimuló, az egységes pártba visszalépő fajvédőkkel. Ekkor már legfontosabbnak a mindig elmaradó földreformot tartotta, "sajátosan magyar" nemzeti mozgalmat tervezett és elindította Előőrs című lapját, amelyben József Attilának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek is teret adott. Emiatt jobbról is támadások kereszttüzébe került, kompromittálására felmelegítették az Áchim-ügyet. 1930-ban megalapította a Nemzeti Radikális Pártot, ennek programjával győzött 1931-ben a tarpai választókerületben. Az országgyűlésben éles ellenzékiségével tűnt ki, földreformjavaslata radikálisabb volt a baloldalénál is. Az 1935-ös választáson eszközökben nem válogatva megbuktatták, ezután lemondott vitézi rangjáról és pártjával együtt a Független Kisgazdapárthoz (FKgP) csatlakozott, ennek képviselőjeként került vissza 1939-ben a parlamentbe.

1. Radikális fajvédő baloldali eszmékkel
2. Antiszemitizmus helyett földreform és szociálpolitika
3. Ismét áll a budapesti szobor