2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: február  •  Nap: 02
22 találat
[1]

962. február 2.

I. Ottót XII. János pápa német-római császárrá koronázza

A császárrá koronázással teljesültek I. Ottó tervei, melyeket már 951-ben dédelgetett magában, amikor az akkor már sok nép feletti uralom rendszerét a császári méltósággal akarta kiteljesíteni. Törekvései azonban 952-ben a római Curia ellenkezésén megrekedtek. A politikai helyzet Rómában, 955-ben változott meg, amikor egy nagy hatalmú római szenátor 17 éves fia került Szent Péter trónjára XII. János néven. Az új pápa rendelkezett ugyan apja politikai becsvágyával, de annak államférfiúi tapasztalataival kevésbé. Megkísérelte a római Curia területét hadjáratokkal kiterjeszteni, de kudarcot vallott; e fáradozásai közben a pápa összeütközésbe került az ivreai II. Berengárral, aki 950-ben Itália királya lett ugyan, de egy évvel később el kellett ismernie I. Ottó német királyt hűbérurának. Berengár szembefordult a németek itáliai fennhatóságával és uralmának területét az egyházi állam költségén akarta megnövelni. Az erősen szorongatott pápa I. Ottótól kért segítséget. Sikeres támogatása jutalmául a császári koronát ígérte a német királynak. I. Ottó egy pillanatig sem habozott, hogy ezt az ajánlatot elfogadja. Még a hadjárat előtt Ottó a fiát, II. Ottót királlyá koronáztatta, hogy az utódlást biztosítsa. 961 nyarának végén nagy hadsereggel kelt át a Brenner-hágón, s Paviából egyenesen Rómában vonult, ahol 962. február 2-án XII. János pápa megkoronázta. Újra szabályozták a pápa és a császár közötti viszonyt: az ún. "Pactum Ottonianum", azaz a császár és XII. János közötti szerződés elismerte a Curia territoriális birtokjogát, s minden újraválasztott pápát kötelezett arra, hogy hűségesküt tegyen a császárnak.

[2]

1242. február 2.

A mongolok átkelnek a befagyott Dunán

1242 február 2-án kelt levelükben a magyarországi káptalanok és egyházi rendek, valamint a Fehérvárott összegyűlt világiak a pápának, akinek a személye még nem volt ismert, beszámoltak a tatárok magyarországi pusztításairól és Salamon fehérvári prépost révén segítséget kértek a pápától. A levélben megemlítették a mongoloknak ellenálló erősségeket. Ezek: Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zalavár, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár.

[3]

1321. február 2.

I. Károly az új vámszedő helyek létesítését uralkodói felségjoggá nyilvánítja

A magyar gazdasági életet rendkívül nagy mértékben károsította, hogy az oligarchák - visszaélve hatalmukkal - törvénytelenül új vámszedő helyeket létesítettek. A vámhelyek sokasága miatt a kereskedőknek nem állt érdekében, hogy Magyarországra jöjjön a portékáival. Az uralkodó számára is világossá vált, hogy ez ellen tennie kell. A vámhelyek revíziójának első lépése az volt, hogy újakat nem lehetett létesíteni, illetve működésüket királyi engedélyhez kötötte. A vámok így a királyi kincstárat gazdagították. A kereskedelmi útvonalakat rögzítő későbbi oklevelekben pontosan meghatározták a vámok szedésének a menetét.

[4]

1342. február 2.

I. Károly kamarákat ad bérbe

I. Károly magyar király szerződést köt Chempeliny András mesterrel a szerémi és a pécsi pénzverőkamarák, valamit Hippolit mesterrel a körmöci pénzverőkamarák bérbeadásáról. A magyar király gazdagági reformjainak egyik fő csapásirányát a pénzverőkamarák át-, illetve újjászervezése jelentette. A kamarák élén a kamaraispán állt, aki familiárisaival működtette az adminisztrációt. A kamarák bérbeadását szerződésben rögzítették, amelyben részletesen szabályozták a vert pénzek mennyiség, a királyi pénzbeváltó helyek számát, a biztonsági intézkedéseket, a királyi monopóliumokat, a szállítást, a pénzverőtövek örzését. A bérbeadással a királyi kincstár is állandó jövedelemre tett szert.

[5]

1361. február 2.

Az Anjouk és a Luxemburgiak eljegyzésben állapodnak meg

I. Lajos és Erzsébet királyné megerősítette Erzsébet, a néhai István herceg leánya és Jodok, Luxemburgi János morva őrgróf elsőszülött fia eljegyzését. Lajos és ERszébet házasságából sokáig nem született gyermek, ezért az unokahúg szerepe nagyon felértékelődött. IV. Károly német-római császár kapcsolatait igénybe véve igyekezett országát újab területekkel növelni. A megegyezés is ezt szolgálta volna. Az eljegyzést azonban 1362-ben a magyar király felbontotta, mivel ekkor zuhantak mélypontra a magyar-német kapcsolatok.

[6]

1394. február 2.

Zsigmond király Prágában kibékül bátyjával, Vencel német és cseh királlyal

[7]

1438. február 2.

Az erdélyi három nemzet Tordán megújítja az 1437. szeptember 16-án megkötött kápolnai uniót

[8]

1440. február 2.

V. (Habsburg) Albertet választják német királlyá

A frankfurti birodalmi gyűlés V. (Habsburg) Frigyes stájer herceget választja meg német királynak. 1452-től III. Frigyes néven német-római császár lesz.

[9]

1493. február 2.

A szász városok diadalmaskodnak az oszmánok felett

A szász városok csapatai Hecht (Csukás) György szebeni főbíró irányításával a Vöröstoronyi-szorosnál szétverik a Szászföldet pusztító török portyázókat.

[10]

1499. február 2.

Corvin János győzelmet arat

Corvin János herceg, horvát bán megver egy Sebenico (ma: Sibenik, Horvátország) környékén pusztító török csapatot. A győzelmet követően mintegy négyezer fős csapattal török területre tör és Bisztrica várát ostromolja - sikertelenül.

[11]

1664. február 2.

Zrínyi felégeti az eszéki Dráva-hidat

Zrínyi Miklós, a törökellenes háborúban részt vevő Rajnai Szövetség lovasai és a magyar csapatok élén felégeti a török utánpótlást biztosító eszéki Dráva-hidat

[12]

1704. február 2.

Rákóczi követeket küld a porosz és a svéd királyhoz

Az európai hatalmak figyelme a 18. század első éveiben a spanyol örökség miatt kirobbant újabb Habsburg-francia ellentétre összpontosult, amely 1701 júliusában fegyveres összetűzésbe torkollott Itáliában. A magyarországi nemességnek a Habsburg-kormányzattal egyre erőteljesebben szembekerült csoportja - Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós vezetésével - már 1700 őszén XIV. Lajos támogatását kérte. Megismételt kéréseit a Napkirály először elutasította. Amikor azonban az örökösödési háború kialakuló szövetségi rendszerében hátrányos helyzetbe került, átlátta egy, a Habsburgok katonai erejét megosztó magyar szabadságharc jelentőségét. 1703 novemberében elismerte Rákóczit az erdélyi fejedelmi méltóság jogos örökösének, és havi pénzügyi támogatást biztosított a számára. Érdeklődését mutatja, hogy királyi megbízottat küldött Rákóczi udvarába. A későbbiekben a viszony elhidegült, mivel a magyar szabadságharc és Franciaország érdekei elváltak a török politika, illetve a svéd-orosz ellentét ügyében. (Ennek ellenére 1711 után a szabadságharc számos személyisége Franciaországban keresett és talált menedéket.) A kuruc állam hangsúlyt helyezett arra, hogy jó viszonyát ápolja a protestáns országokkal, és szövetségeseket találjon Európa középső és keleti térségében. 1704 februárjában követeket küldött I. Frigyes porosz és XII. Károly svéd királyhoz, hogy megnyerje őket egy esetleges Habsburg-ellenes szövetség tervének. Poroszország azonban a Habsburgok szövetségeseként aligha vállalhatott nyílt közösséget a császár ellen támadó magyar szabadságharccal. A bonyolult svéd-lengyel-orosz viszály, melyben XIV. Lajos diplomáciájának rokonszenve Nagy Péter cárral - 1707-től Rákóczi szövetségesével - szemben XII. Károly svéd király felé fordult, meghaladta a fejedelem közvetítési lehetőségeit. Rákóczi kuruc állama a Habsburgokat támogató tengeri hatalmaknál is élvezett bizonyos rokonszenvet. A fejedelem azon óhaját azonban, hogy az örökösödési háborút lezáró általános európai békeszerződésbe a kuruc állam is bekerüljön, a protestáns hatalmak sem tudták teljesíteni.

[13]

1732. február 2.

I. Frigyes Vilmos porosz király bevándorlást engedélyező rendeletet bocsát ki

I. Frigyes Vilmos porosz király bevándorlást engedélyező rendeletet bocsát ki, hogy a kb. 14 000 salzburgi protestánsnak Kelet-Poroszországban adjon otthont. A salzburgi érsekségben kudarccal végződő katolizáló törekvések után Leopold Anton von Firmian érsek rendeltet ad ki (1731. X. 31/XI. 30.), mely a protestánsokat az ország elhagyására kényszeríti. Poroszországban a Nagy Választó uralkodása óta intenzív betelepítési politika (1685. XI. 8.) folyik a királyság lakosságának növelésére, gazdaságának fellendítésére. A salzburgi protestánsok ingyen utazhatnak Poroszországba, naponta pénzt kapnak ellátásukra, és porosz biztosok kísérik őket. Poroszország nagyvonalú támogatást nyújt új életük berendezéséhez: a kezdeti időszakban ingyen szállást biztosítanak számukra, lakóházuk megvételéhez hitelt is kapnak, ellátják őket élelemmel, a gazdálkodás megkezdéséhez állatokat és vetőmagot bocsátanak rendelkezésükre, az első három évben adómentességet is élveznek. A salzburgi protestánsok nagy része Kelet-Poroszországban telepedik le, részben királyi uradalmakon, részben a parlagon heverő földeken.

[14]

1846. február 2.

Megszületett Paszlavszky József zoológus

1872-ben a pesti egyetemen természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, majd Budán főreáliskolai természetrajz tanár lett. Jelentős szerepe volt a Természettudományi Társulás munkájában: 1877-ben lett a Társulat másodtitkára és egyben közlönyének szerkesztője, 1897-ben pedig a társulat első titkárává választották. Magyarországon az elsők között foglalkozott etológiával, az elsők között elemezte az animális és a humán pszichológia kapcsolatát. Évtizedeken keresztül jelentős pedagógiai munkásságot fejtett ki, a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője volt. A magyarországi faunának és flórának jellemző egyedeit magában foglaló gyűjteményt létesített. 1919. szeptember 21-én halt meg Budapesten.

[15]

1848. február 2.

Mexikó területe a felére csökken

Az Egyesült Államok és Mexikó között Guadalupe Hidalgo városában megkötött szerződés lezárja az 1846 óta tartó mexikói háborút. A két állam közötti végleges határ a Rio Grande, mivel Mexikó arra kényszerült, hogy a folyótól északra fekvő valamennyi területre vonatkozó igényéről lemondjon. Ezenkívül kénytelen tudomásul venni további, a mexikói állam közel felét kitevő területelcsatolást. A szerződés értelmében az Egyesült Államoknak juttatott területek: Kalifornia, Új-Mexikó és Texas (közel 1,2 millió négyzetmérföld, vagyis 3 092 533 km2) azután a mai Arizona, Nevada, Utah és Kalifornia teljes, továbbá részben Új-Mexikó, Colorado és Wyoming állam területe. A területveszteségekért Mexikó 15 millió dollár kártérítést kap, s ezenkívül az Egyesült Államok átvállalja az amerikai hitelezőkkel szemben felhalmozott 3,25 millió dollárnyi mexikói adósságot. A háború ilyetén végkifejlete a mexikói csapatok rossz felszereltsége, s az észak-amerikai haderő számbeli fölénye alapján minden józan fejjel gondolkodó politikus vagy katonai szakértő számára előre látható volt.

[16]

1871. február 2.

Meghal Eötvös József

Eötvös József Budán született 1813. szeptember 3-án. Az 1840-es években a centrista ellenzék vezetőjeként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és Magyarország demokratikus átalakulásáért. Ekkor születtek legjelentősebb alkotásai: A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben. Az 1848 márciusi forradalom utáni első felelős kormányban vallás- és nevelésügyi miniszter volt 1848 szeptemberéig, majd emigrált. 1853-tól ismét részt vett a közéletben. 1867-től haláláig vallás- és közoktatási miniszter volt. Nevéhez fűződött az általános és kötelező népoktatásról, valamint a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény megalkotása. Írói pályáját érzelmes versekkel és szinművekkel (Éljen az egyenlőség, 1841) kezdte. Első jelentősebb műve A karthausi cimű regény (1841) moralizáló társadalombirálatot fogalmaz meg. Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője (1845) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében (Magyarország 1514-ben, 1847). Jelentősek politikai tanulmányai és röpiratai is ( eform, 1846, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, 1851). Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben az Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.

[17]

1896. február 2.

Megszületett Gergely Sándor, kétszeres Kossuth-díjas író

Gergely (Grünbaum) Sándor Sopronkeresztúron látta meg a napvilágot. Az I. világháborúban megsebesült és átmenetileg megvakult, hosszú gyógykezelés után nyerte vissza látását. 1920-tól írói és újságírói munkájából élt, szerkesztette a Kékmadár című folyóiratot, majd a miskolci Reggeli Hírlap rovatvezetője volt. Belépett az illegális kommunista pártba, 1931-ben eljárást indítottak ellene, ezért a várható börtönbüntetés elől Moszkvába emigrált. 1931- 1945-ben a szovjet fővárosban élt, ahol részt vett a Sarló és Kalapács és az Új Hang szerkesztésében. 1945 után a Magyar Írók Szövetségének egyik szervezője és 1951-ig elnöke volt. Regényeket, elbeszéléseket, drámát, rádió- és televíziójátékokat, filmnovellákat írt, több mint 30 könyve jelent meg. Fő műve a Dózsa-trilógia és a Rögös út című önéletrajzi könyve. 1949-től országgyűlési képviselő is volt. Budapesten halt meg 1966. június 14-én.

[18]

1901. február 2.

Megszületett Jascha Heifetz hegedűművész

A zsidó-litván származású művésznek a szentpétervári akadémián tanító Auer Lipót volt a tanítómestere. 11 éves korától rendszeresen koncertezett Oroszországban, majd külföldön; 1917-től az Egyesült Államokban élt. Nemcsak a népszerű klasszikusokat tartotta repertoárján, hanem feladatának tekintette a kortárs zeneszerzők műveinek bemutatását is. 1962-től az University of California hegedűprofesszora volt. A XX. század egyik legnagyobb hegedűművészét még a legszigorúbb kritikusok is `a hegedű császárának` nevezték.

[19]

1949. február 2.

Emigrál Barankovics István

Emigrál Barankovics István. A politikai helyzet elleni tiltakozásul pártja, a Demokrata Néppárt kimondja feloszlását.

[20]

1956. február 2.

Meghal Koncsalovszkij orosz festő

Pjotr Petrovics Koncsalovszkij tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, majd a pétervári képzőművészeti akadémián folytatta. A `Káró-alsó` művészcsoport egyik szervezője volt. A forradalom előtti években a konstruktív formalizmus hatása alatt állt, az 1920-as években művészete fokozatosan vált realistává (Leánya portréja - 1925, Vásár - 1926). Kedvelt műfaja volt a csendélet (Orgonák - 1933), a portré (A. Fagyejev - 1940), és a tájkép (Első hó - 1940). Képeit költői szépség, lélektani mélység, drámai erő jellemzik. Színházi díszleteket is tervezett. 1918-29 között pedagógusként tevékenykedett.

[21]

1957. február 2.

Kádár Nagy Imrét árulónak nevezi

Kádár salgótarjáni beszédében Nagy Imrét ellenforradalmi felkelés szításával vádolja és árulónak nevezi.


A jugoszláv határnál visszaállítják a határsávot.

[22]

1984. február 2.

Először látogatott Magyarországra brit miniszterelnök, Margaret Thatcher.

A `vaslédi` igen nagy népszerűségnek örvendett. A korabeli szóbeszéd szerint ilyen népszerű politikusnő Erzsébet királyné óta nem járt Magyarországon.

Bezár