Whitney, Eli

Egy farmer fiaként látta meg a napvilágot 1765. december 8-án a Massachusetts állambeli Westborough-ban. Már kiskorában vonzották a gépek, a barkácsolás. Tizenkét évesen hegedűt készített magának, ideje java részét apja javítóműhelyében töltötte. Az amerikai függetlenségi háború idején előbb szögekkel, majd sétapálcával és kalaptűvel üzletelt, mérsékelt sikerrel. Később akkoriban merőben szokatlan módon, pusztán tudásvágyból elvégezte a Yale egyetemet, de tanulmányai felemésztették kevés megtakarított pénzét, ezért Délre ment munkát keresni. A balszerencsés férfiú az ígért állást nem, csak a bárányhimlőt kapta meg, de felfigyelt a gyapottermesztők panaszkodására.

Akkoriban a gyapotmagvak tisztítása iszonyatos munkába került, s az újító hajlamokkal megáldott Whitney a dicsőség és a vagyon reményében tíz nap múlva elő is állt a gyapottisztító gép modelljével. A néhány hónappal később elkészült, immár működő szerkezet legalább tízszer olyan gyorsan dolgozott, mint arra a leggyakorlottabb munkás képes volt. (Tartja magát a feltételezés, hogy az ötlet egy Catherine Littlefield Green nevű asszonytól származott, akivel Whitney közeli kapcsolatban állt, de a szabadalmat egy férfi, jelen esetben Whitney nevére állították ki.) A gép gyökerében változtatta meg a Dél képét, ezután már lehetséges volt a hatalmas és jövedelmező gyapotültetvények létrehozása és az Afrikából importált munkaerővel a rabszolgaság újraélesztése.

A találmány útja kezdetben rögös volt, de a gazdag ültetvényesek végül nem sajnálták a pénzt, így az üzlet mégis beindult, a találmány hatalmas visszhangot keltett. A sors üldözte feltaláló 1794-ben megkapta a szabadalmat, de üzemét hamarosan tűz pusztította el, s közben versenytársai - persze engedélye nélkül - sorra kezdték a gyapottisztító gépet gyártani, s bár az emiatt indított pereket megnyerte, a piacról kiszorult.

Hátat fordított a Délnek és a gyapotnak, s élete hátralévő részében egyetlen találmányát sem jegyeztette be. Az 1790-es évek végén megrendelést kapott a kormánytól tízezer puska előállítására. A fegyvereket ugyanis korábban Franciaországtól vették, de most éppen egy franciákkal vívott háború veszélye rémlett fel. Whitney nem tudott sokat a puskákról, de hamar rájött, hogy a hagyományos út, amikor a puskát teljes egészében egy ember készíti, nem járható, továbbá hogy az egyes alkatrészek nagy mennyiségben gépen gyárthatók, és ezekből megfelelő iránymutatással még szakképzetlen munkások is könnyűszerrel összerakhatják a fegyvert. Más szóval feltalálta a tömegtermelést, amelyet egy évszázaddal később Henry Ford vitt tökélyre, és mintegy mellékesen a marógépet is. A puskákat, ha némi késéssel, de leszállította és újabbakra kapott megrendelést.

Whitney hitt abban, hogy a gyárak Amerika jótevői lesznek és mindent megtett, hogy az ott dolgozók életét kényelmesebbé tegye. Összes újítása közül ez volt a legrövidebb életű: az Észak és Dél képét is megváltoztató Eli Whitney 1825. január 8-án bekövetkezett halála után néhány évtizeddel az amerikai gyárak már egész más képet mutattak, mint ahogy azt ő elképzelte.

(Múlt-kor/Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)