Caligula

Caligula, eredeti nevén GAIUS CAESAR, teljes nevén GAIUS CAESAR GERMANICUS (szül. 12. aug. 31. Antium, Latium - megh. 41. jan. 24. Róma), 37-től római császár, Tiberius utódja, uralkodása során az utolsó proconsuli irányítás alatt álló africai légióit is egy császári legatus fennhatósága alá vonta, s így teljessé tette a császári hadsereg feletti uralmát. Az ókori történészek beszámolói olyannyira elfogultak vele szemben, hogy csaknem lehetetlen kideríteni az igazságot személyéről és cselekedeteiről.
A Caligula (`Csizmácska` vagy `Kisbocskor`) nevet apja katonáitól kapta még gyermekkorában. Apja, Germanicus Caesar - Tiberius császár unokaöccse és fogadott fia - 19-ben, anyja, idősebb Agrippina 33-ban, két bátyja, Julius Caesar Nero és Drusus Caesar pedig 31-ben, ill. 23-ban halt meg, a közhiedelem szerint a császár mesterkedéseinek következtében. A családból a három lánytestvérén kívül egyedül csak Gaius Caesar maradt életben, aki felvette apja nagy tekintélynek örvendő nevét (Germanicus) is.
Trónra kerülése után hét hónapig súlyos beteg volt: felgyógyulását követően felelevenítette a felségsértési perek gyakorlatát, és rendkívüli kegyetlenségről tett tanúbizonyságot. Kíméletlen és egyszersmind szélsőségesen szeszélyes uralkodóként vált ismertté: 39 nyarán például csónakokból építtetett hidat a Nápolyi-öbölben, Baiae és Putoli között. 38-ban kivégeztette Naevius Sutorius Macrót, a praetoriánus testőrség parancsnokát, akinek uralomra jutását köszönhette, és Tiberius Gemellust, Tiberius unokáját, akit kiszorított az utódlásból. Caligula megkövetelte, hogy istenként tiszteljék. Túláradóan szerette leánytestvéreit, közülük is elsősorban Drusillát, akit halála (38) után - a római asszonyok közül elsőként - az istennők közé emeltetett. Egyes kutatók véleménye szerint Caligula az egyiptomi Ptolemaioszok testvérházasságait utánozva egyfajta hellenisztikus uralmi formát kívánt meghonosítani. Mások szerint betegsége következtében megháborodott, ám az erre vonatkozó feljegyzések nagy részének hitelessége erősen vitatható, néhány állítás pedig, mint például az, hogy lovát consullá nevezte volna ki, egyszerűen valótlan. Mindamellett feltehető, hogy epilepsziás volt.
Caligula 39 októberében váratlanul megjelent a Felső-Rajna vidékén, és kivégeztette M. Aemilius Lepidust, Drusilla özvegyen maradt férjét, valamint Gnaeus Lentulus Gaetulicust, az ott állomásozó hadsereg parancsnokát, s ily módon csírájában elfojtott egy készülő lázadást. Hatalomra kerülése után rövid időn belül eltékozolta azt a hatalmas vagyont, melyet Tiberius halmozott fel az államkincstárban. Hogy költséges szeszélyeinek kiadásait fedezze, sok jeles római polgár vagyonát elkoboztatta.
Caligula 40-ben hadai élén bevonult Galliába, és a vidék lakosságát alaposan kifosztotta. Csapatait Gallia északi partjaihoz vezette, hogy onnan induljanak Britannia lerohanására. Előbb azonban kagylókat gyűjtetett katonáival, hogy úgymond, beszedje a hadizsákmányt a meghódított óceántól. Alattvalóitól az istenségnek kijáró tisztelet újabb és újabb megnyilvánulásait követelte meg; 40 nyarán elrendelte, hogy állítsák fel szobrát a jeruzsálemi Templomban, de Herodes Agrippának diplomatikusan sikerült lebeszélnie erről. A rómaiak addigra már megelégelték a császár őrült zsarnokoskodását, és több összeesküvést is szőttek ellene. 41 januárjában, négy hónappal azután, hogy visszatért Galliából, a Palatinus játékok idején merénylet áldozata lett. Az összeesküvők, akik között ott volt Cassius Chaerea, a praetoriánus testőrgárda tribunusa, valamint Cornelius Sabinus, nem kímélték feleségét, Caesoniát és lányát sem. A császári trónon nagybátyja, Claudius követte.