Koncepciós perek az 50-es évek Magyarországán

A forradalmár medika: Tóth Ilona

Az ítéletek nem álltak meg a politikai vezetésnél. Bár az '56 előtti terrorhoz képest szelektívebben, és racionálisabb alapokon, de a rendszer lesújtott ellenségeire. A fő célpontok azonban a korábbi perekkel szemben nem osztályok, hanem a bűnös egyének lettek - így kerültek a rendszer célkeresztjébe a szovjet ellenálló propagandán felnőtt fiatal munkások, ipari tanulók és fegyveres vagányok. Ők általában halállal végezték, még ha kiskorúak voltak is.

Szakolczai Attila szerint "Hiába próbálkoztak a bíróságok a megtévesztettek tudatos elkülönítésével, így is túl nagy volt azoknak a munkásoknak, munkás származásúaknak a száma, akik a megtévesztettséget kizáró tudatosságot tanúsítottak. A megoldást két új kategória használata hozta meg: a lumpen elemek és az osztályukat tudatosan elárulók serege vált ettől kezdve az "ellenforradalom" derékhadává. A "lumpeneket" igen nagy társadalmi körből meríthették, hiszen a háború és az ötvenes évek politikája emberek tömegeit szakította ki eredeti környezetéből, sodorta ide-oda az országban, s a nagyfokú társadalmi mobilizáció, ami korábban érdem volt, most egyszeriben a majdani bűnösség árulkodó előjelévé vált."

A Fővárosi Bíróságon 1957 februárjában - a kádári megtorlógépezet akkori és később is gyakorolt metódusával ellentétben - nyilvános és hosszadalmas tárgyalás kezdődött; 11 vádlott állt B. Tóth Matild tanácsvezető bírónő előtt. A film- és sajtóhíradásokban csak "az elvetemült ellenforradalmárok elleni perként" emlegetett processzus elsőrendű vádlottja Tóth Ilona 24 éves orvostanhallgató volt. A vád szerint a medika 1956. november 18-án két társával - a köztörvényes bűncselekményekért korábban többször elítélt vízvezeték-szerelő Gyöngyösi Miklóssal, valamint a néphadseregből 1954-ben hadnagyként leszerelt Gönczi Ferenccel - együtt ávósnak vélt, és ezért "bestiális kegyetlenséggel" megölt egy, a kórházuk környékére vetődött férfit, Kollár István rakodómunkást.

A tárgyilagos szemlélőnek a kezdettől világos lehetett a kádári megtorlógépezet lejárató szándéka, már csak azért is, mivel a főbenjáró bűnnel együtt tárgyalták a nőtüntetést szervező, röplapokat és az Élünk című illegális lapot előállító Obersovszky Gyula és Gáli József ügyét is. Ez azonban mesterséges peregyesítés volt, és a fent nevezettek korábban nem ismerték Tóth Ilona "orvosi" ténykedését, csak az általa vezetett kisegítő kórház egyes helyiségeit használták sokszorosításhoz. A kegyelemmel életben hagyott Obersovszky 1993-ban azt mondta: "Ne feledjük, Tóth Ilona szintén a kor gyermeke. Ő is Fagyejev Ifjú gárdáján nevelkedett. Ennek hatása alól aligha vonhatta ki magát. Az irgalmatlan, ámde szolidáris és bátor forradalmár, a jakobinus volt az eszménykép. Neki két énje lehetett. Egyfelől az orvos, aki életet ment, ápol, másfelől a forradalmár, aki az ügy érdekében kevés dologtól riad vissza." Az ominózus ítélet hatálya alól csak 2001-ben mentesültek Tóth Ilona és társai, amikor is törvény tette semmissé az 1956 után született valamennyi köztörvényes ügyben hozott népbírósági ítéletet. A Tóth Ilona-vita részleteit a Múlt-kor is ismertette a HVG korábbi cikke alapján.

1. A perek hatásmechanizmusa
2. Támadás az egyházak ellen: Mindszenty
3. A belső ellenség: Rajk
4. A mártír miniszterelnök: Nagy Imre
5. A forradalmár medika: Tóth Ilona
6. A legfiatalabb áldozat: Mansfeld Péter