240 éve született Joséphine császárné

Kétszáznegyven éve, 1763. június 23-án született Trois-Ilets-ben, Martinique szigetén Joséphine császárné, Bonaparte Napóleon első felesége.

`Mivel foglalja el egész napját, madame?`

bohém életet élt

Joséphine Tascher de la Pagerie elszegényedett arisztokrata tengerésztiszt legidősebb leánya volt. Tizenöt évesen került Franciaországba, egy évvel később a feltűnően szép lány már férjhez is ment Alexandre de Beauharnais-hez, a rajnai hadsereg tábornokához, akivel Párizsba költözött. A házaspárnak egy fia és egy lánya (a későbbi III. Napóleon császár anyja) született, de nem sokáig éltek együtt, bár nem váltak el.

Férjét, a forradalmi hadsereg tábornokát a jakobinusok 1794-ben lefejeztették, maga Joséphine is a carmes-i börtönben ült, halálos ítéletre várva. A thermidori puccs (1794. július 27.) azonban véget vetett a terrornak, Joséphine kiszabadult, s hamarosan a párizsi társadalmi élet vezető személyisége lett. Szabados, bohém életet élt, hagyta, hogy az események sodorják. Számos szeretőjének egyike volt Paul Barras, a francia Direktórium legbefolyásosabb tagja, az ország első embere, akinek révén megismerkedett a fiatal Napóleonnal.

Ebben az időben harminchárom éves volt, hat évvel idősebb Bonaparténál, aki a korkülönbség ellenére fülig beleszeretett a vonzó és szellemes asszonyba, akinek rövidesen a kezét is megkérte. Joséphine tisztában volt helyzetével: két gyermekével egyedül maradt, súlyos anyagi gondok gyötörték, de irtózott a gondolattól, hogy visszatérjen Martinique-ra, s a gyarmaton öregedjen meg.

Az ifjú katonatisztről mindenünnen azt rebesgették, hogy sorsa szédítő magasságokba emeli, így Joséphine - némi számítástól sem mentesen - igent mondott. Az esküvő gondolatát Barras is támogatta, s elő is segítette azzal, hogy Bonapartét kinevezte az itáliai hadjárat parancsnokává. A polgári házasságot 1796. március 9-én kötötték meg Párizsban. Az okmányon Joséphine négy évet tagadott le az életkorából, Bonaparte pedig - bizonyára lovagiasságból - tizennyolc hónappal vallotta magát idősebbnek.

Az esküvőt követően a különféle hadjáratokban elfoglalt Napóleon magára hagyta a feleségét, aki cseppet sem bánkódott ezen: folytatta régi életmódját, flörtölt, váltogatta a szeretőit, jelen volt minden társadalmi eseményen. Malmaisonban pazar kastélyt építtetett, fényűző berendezéssel. Egyvalami zavarta csak: férje levelei, amelyek két-három naponta érkeztek, hol postán, hol külön futárral. Mindegyiknek egy volt a refrénje: "Mivel foglalja el egész napját, madame?"

Örökös császárné apanázzsal

Joséphine megkapta a koronát

A megcsalt férj persze mindenre hamarosan rájött, kettejük viszonya olyan kritikussá vált, hogy Napóleon a válásról csak Joséphine gyermekeinek könyörgésére tett le. Az asszony ezután gondosan vigyázott arra, hogy viselkedésével ne okozzon újabb botrányt, különösen, hogy egyéb területen is szolgáltatott okot az elégedetlenségre: nem tudott gyermeket szülni, pedig a dinasztia-alapítási terveket dédelgető Napóleon nagyon vágyott egy fiúra.

Bonaparte 1804-ben Franciaország császára lett, s megkoronázta Joséphine-t is. Szinte percekkel a koronázás előtt - a szertartáson személyesen jelenlevő VII. Pius pápa diszpenzációjával - megkötötték az egyházi házasságot, tanúk nélkül, Joséphine szobájában.

Az újdonsült császárné úgy érezte, helyzete szilárd. Hortense nevű leánya Louis Bonaparte - a császár öccse - felesége volt, fia, Eugéne (Jenő) pedig a bajor királyi családba nősült. Joséphine újra pazarlóan élt, adósságokat csinált és fürdőkúrákat vett, hogy visszanyerje termékenységét, az utód azonban nem született meg.

Napóleon újraházasodott

Bonaparte, nem utolsósorban nemzetközi politikai megfontolásokból is, új asszony után nézett, s meg is találta I. Ferenc osztrák császár leánya, Mária Lujza személyében. Joséphine csak hosszas ellenkezés után egyezett bele a válásba, a házasságot Napóleon 1809. december 16-án nyilváníttatta semmissé azzal az indoklással, hogy az esketésen nem volt jelen plébános.

A válás mindkettejüket megviselte, Napóleon azonban bőkezűen gondoskodott Joséphine-ről: megmaradt örökös császárnénak, ajándékba megkapta Malmaisont, rendezték összes adósságát, továbbá évi hárommillió frank apanázs illette. Malmaisonba költözött, ahol kertészkedett, pazarlóan élt, fényűző mulatságokat rendezett, a császár pedig állta a számlákat - egészen bukásáig.

A katasztrófa bekövetkeztekor az asszony úgy érezte, pártfogóra van szüksége. Oltalmat keresve I. Sándor orosz cárt sikerült levennie a lábáról. Naponta vendégül látta az uralkodót Malmaisonban, ahol egyik mulatság a másikat követte. 1814. május 24-én ő nyitotta meg a bált Sándor cárral, majd hosszan sétáltak a hűvös parkban. Két nap múlva megbetegedett, május 29-én halt meg tüdőgyulladásban. Testét a Rueil-i templomban helyezték örök nyugalomra.

Bonaparte Joséphine iránt érzett vonzalma, gyengédsége válásuk után sem szűnt meg teljesen. Gyakran meglátogatta, tanácsát kérte, ajándékokkal halmozta el, hosszú leveleket írt neki. Ha a legendának hinni lehet halálos ágyán az utolsó szavai ezek voltak: "Franciaország, hadsereg, Joséphine".

MTI