Bizonyítási vágya és kisebbségi komplexusai egyszerre segítették és hátráltatták Napóleont
2019. január 10. 12:02 Múlt-kor
Korábban
A piszkos haszon keresése
Napóleon üdvözölte az 1789 júliusában, egy hónappal 20. születésnapja előtt kitörő forradalmat – nem csupán azért, mert köztársaságpárti volt, hanem azért is, mert tudta, a társadalmi korlátok ezzel feloldódhatnak, és előtte is több lehetőség nyílhat meg mind karrier-, mind politikai szempontból. Amikor azonban öt évvel később a forradalmi Párizsban találta magát, a 26 éves Napóleon számára riasztó volt az elé táruló világ, amelyet két olyan dolog vezérelt, amelyben addig nem sok része volt: a pénz és a szex.
Elképesztette az a szabadrablás, amely Robespierre terrorját követte, és undorodott az óriási vagyonokat kergető spekulánsoktól. Ennek ellenére nem tudta megállni, hogy közéjük ne álljon: amikor édesapja 1785-ben elhunyt, csak adósságokat hagyott a családra, Napóleon tiszti fizetése pedig nem volt elégséges édesanyja és hét testvére eltartására. A pénz vonzása egy időre még katonai karrierjével szemben is elsőbbséget élvezett számára: Napóleon az elmenekült vagy a guillotine alá került nemesek birtokait adta és vette, továbbá olyan, gyakorta csempészektől származó árukkal kereskedett, mint a kávé, a cukor vagy a selyemharisnya.
Habár a későbbiekben sem kedvelte az „üzletembereket”, abban is mindig biztos akart lenni, hogy minden eshetőségre legyen készpénze – akárhová ment, mindig volt nála egy kis dobozka („cassette”) aranypénz. A pénzben látta továbbá annak kulcsát is, hogy elérje a saját maga elé állított célokat, többek közt új intézmények létrehozásával és közművek építésével.
Első saját vezetésű hadjáratán, amelyet 1796-1797 folyamán vezetett Itáliában, katonáival teljességgel kifosztották a félszigetet, főként annak értékes műkincseit elhurcolva. Napóleon felismerte, hogy maga a háború is igen busás hasznot tud hozni, és a továbbiakban gondosan ügyelt arra, hogy minden hadjáratába fektetett pénz megtérüljön. Az a két eset, amelyben ez nem sikerült – Spanyolország évekig tartó, eredménytelen megszállása és 1812-es, kudarcba fulladt oroszországi hadjárata – voltak azok, amelyek elősegítették bukását.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 20:20
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 17:05
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 14:20
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én 13:20
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József 11:20
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához 09:50
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával 09:05
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban tegnap