„Ahány ember, annyi ’56” – hogyan élték meg a munkások a forradalmat?

Munkások, gyárak, munkástanácsok – a forradalom mindennapjai a barikádokon túl

Az 1956-os Intézet 2016-17-es évkönyve már címében – Munkások ’56 – is utal annak legfőbb témájára. A 11 szerző tanulmányaiból összeállított kötet három részre tagolva mutatja be a 20. századi magyarországi munkásréteg történeti fejlődését, az 1956-os forradalomban játszott szerepét, valamint a forradalom során megalakuló munkástanácsok történetét és utóéletét. Gyáni Gábor előadásában kimerítően mutatta be sorrendben az egyes tanulmányok kérdésfelvetéseit, kutatási módszereit és az új eredményeket.

Az első szerkezeti rész két fejezetben tárgyalja a munkásosztály társadalomtörténetét a 20. század legelejétől egészen az 1960-as évekig. Előbb Varga László posztumusz megjelent tanulmányában olvashatunk az ipari munkások öntudatáról és politikai mozgalmairól a század első felében, majd Vauch Tibor tekinti át, hogy alakultak át a munkásság életviszonyai a ’30-60-as évek során, különös tekintettel az újszerű lakáskultúra megjelenésére. Az 1945 utáni évek egyik legjelentősebb változása volt, hogy a munkások körében is elterjed a polgári higiéniai kultúra, amivel párhuzamosan fürdőszoba is a munkáslakások integráns részévé vált.

A második nagy szerkezeti egységben öt tanulmányt olvashatunk, amelyik mindegyikében egy-egy nagyipari munkásközpont 1956-os eseményeibe nyerhetünk bepillantást. Papp Andrea egy rudabányai műszaki ellenőr naplójának segítségével mutatja be egy munkáskolónia létrejöttét és működését. A tanulmányt gazdag fényképanyag is gazdagítja, ugyanis a műszaki ellenőr, akinek a szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, maga is hobbifényképész volt, és képeinek egy része szerencsére naplójával együtt maradtak az utókorra.

A második tanulmányban Bódy Zsombor az Ikarus gyár történetén keresztül mutatja be, hogy a forradalom során két réteg, a gyárvezetők és a szakmunkások szövetsége volt az, amely mobilizálta a munkásokat és életre hívta a munkástanácsokat. Ennek megfelelően ezt a két réteget érintette leginkább a forradalmat követő megtorlás, ami az autóbuszgyártás történetének kontextusában jelenik meg élesen. 1956-ra ugyanis az Ikarus gyár helyi szakmunkásai – gyakran a központi akarattal szemben – hatékony és minőségi gyártási struktúrát alakítottak ki, amely aztán a megtorlások – és a szakembergárda elbocsátása – révén megfeneklett.

Nagy Péter Ózdról szóló esettanulmányában az oral history módszerét is alkalmazva, visszaemlékezésekre építve mutatja be az ózdi üzemben lezajlott véres eseményeket. Itt ugyanis a „hagyományos” forgatókönyvön túl (munkástanácsok megalakítása és a termelés saját kézbe vétele) lincselésekre is sor került, amely aztán a szokásosnál is súlyosabb megtorlást vont maga után. A 45 bíróság elé állított ember közül 43-at ítéltek el, és további százakat elbocsátottak állásukból. Kiss András egy másik járműgyártó központ, a Csepel Autógyár kapcsán egy, az előzőektől eltérő útvonalat is bemutat. A nagy presztízsű autógyárban, ahol jellemzően nem helyi lakosok, hanem vidékről bejárók dolgoztak, nem zajlottak heves események, így érthetően a megtorlás is kevésbé érintette a munkásokat. Ennek magyarázata az lehet, hogy a kiemelt szerepben lévő autóiparban dolgozók már az ’50-es évek közepére jó munkakörülményeket tudtak kiharcolni maguk számára.

Rainer M. János a munkásréteg egy egészen különleges szegmensének sorsát veszi górcső alá. Tanulmányában kimutatta, hogy a Horthy-korszakban a Ludovikán végzett századosok többsége a háborút követően deklasszálódott és a munkásság részévé vált. Az 1956 utáni kádári propaganda fontos eleme volt, hogy az eseményeket „ellenforradalomként”, a horthysta elemek lázadásaként tálalta. Ezzel szemben a tanulmányban vizsgált századosokra inkább a politikai passzivitás volt a jellemző. A forradalmi eseményekben és a munkástanácsok megszervezésében természetesen maguk is részt vettek, de leginkább – tiszti képzésüknek megfelelően – mint adminisztrátorok és koordinátorok, nem pedig mint politikai vezetők és programalkotók.

A kötet harmadik és egyben utolsó nagy egysége magával a munkástanács intézményével foglalkozik. Bartha Eszter tanulmányában arra keresi a választ, hogy a munkás önigazgatás eme formája, amely az 1956-os forradalom egyik legfontosabb követelésének és vívmányának tekinthető, miért nem jelenik meg újra hangsúlyosan a rendszerváltás idején. Meglátása szerint ez azzal magyarázható, hogy a Kádár-korszak jóléti intézkedéseinek hatására a munkásosztály apolitikussá vált a forradalmat követő évtizedekben.

A következő fejezetben Alabán Péter Domaháza példáján, korabeli dokumentumfilm-felvételek alapján mutatja be, hogyan viszonyult a falura felülről rákényszerített termelési szervezet a közösség olyan hagyományos kulturális önszerveződési formáihoz, mint például a Pávakör vagy a kórus. Somlai Katalin ezt követően bemutatja, hogy az 1968-as gazdasági reform előkészítése során felmerült a munkástanácsok jugoszláv modell szerinti felállításának gondolata, de ez a törekvés megfeneklett a kommunista párt konzervatív szárnyának ellenállásán és a közgazdászok ellenérvein, miszerint a termelékenység rovására mehet, ha a gyárak igazgatásába a munkások is beleszólhatnának.

A kötet zárófejezetében Szegő Iván Miklós közgazdasági módszerekkel elemzi a munkástanácsok működésének kérdését és a munkás önigazgatás gondolatának 1989 utáni továbbélését. Tanulmányából a Herendi Porcelángyár példáján bemutatja, hogy a luxusipar speciális helyzete nemcsak lehetővé teszi az ilyesfajta működési formát, hanem a termelékenység szempontjából kifejezetten előnyös is, ha a magas szintű kézműves képességet igénylő munka megszervezésébe a dolgozók is beleszólhatnak.

1. A forradalom kutatásának nehézségei – egy emigráns szociológus szemével
2. Munkások, gyárak, munkástanácsok – a forradalom mindennapjai a barikádokon túl

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?