2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A vízen pattogó bombával semmisítette meg a Ruhr-vidék gátjait a brit légierő

2020. november 6. 08:38 Múlt-kor

A második világháború egyik közismert momentuma a Ruhr-vidéki gátak elleni támadás. A Chastise hadműveletnek nevezett akció azt a célt szolgálta, hogy a Brit Királyi Légierő elpusztítsa, vagy legalábbis jelentős károkat okozzon azon a területen, amely már akkor is a német ipar egyik fellegvárának számított.

Erőmű-gondok

A második világháború során a hadviselő felek, különösen a szövetségesek részéről, korán felmérték, hogy a végső győzelemben az egyik legfontosabb szerep a rendelkezésre álló ipari kapacitásoknak jut majd. Éppen ezért már nagyon korán felmerült a Ruhr-vidéki erőművek elpusztításának a gondolata a Brit Királyi Légierőben.

A vízi erőművek ugyanis árammal látták el az iparvidéken működő gyárakat, és sokkal könnyebbnek tűnt kiiktatni őket, és így bénítani meg a termelést, mintha közvetlenül a hadiüzemeket érné találat.

A papíron szépen festő elképzelés azonban komoly buktatókkal bírt. A németek ugyanis szintén tisztában voltak az erőművek veszélyeztetettségével, ezért lehetőség szerint légvédelmet telepítettek köréjük. A Brit Királyi Légierő nem rendelkezett olyan nagy erejű bombával, amely képes lett volna átszakítani egy gátat.

Kézenfekvő válasz lett volna a víztározókba dobott torpedóbomba, ami a víz alatt eljutott volna a célig. A németek, megelőzendő egy ilyen támadást, víz alatti hálókat feszítettek ki a duzzasztógátak tavaira, hogy az esetleg vízbe dobott torpedók ne a gát építményénél, hanem a torpedóelhárító hálónál robbanjanak fel.

Barnes Wallis, a Vickers gyár mérnöke a kezdetektől fogva olyan megoldásokon dolgozott, amelyek elősegítik a szövetségesek győzelmét. Az első tervei nem arattak sikereket, mivel az általa kitalált bombák, mint például a Tallboy, vagy a Grand Slam, túl nehéznek bizonyultak az akkor rendszeresített brit bombázók számára. Tervezett ugyan egy erre a célra alkalmas bombázót is, de a terveit elutasították, mert túl bonyolult lett volna megvalósítani.

Az ún. ugráló bomba azonban igazi siker lett. Az alapelve az volt, hogy egy hordó alakú, és nehéz bombát, ha vízre dobnak, akkor továbbpattog a víz felszínén, majd elsüllyed. Ezzel egyrészt kikerüli a torpedóhálókat, másrészt a süllyedés után komoly károkat tud okozni, mivel fizikai okok miatt a víz alatti robbanás teljes ereje a gátat éri. Miután Wallis terveit elfogadták, megkezdődött a felkészülés az akcióra.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Barnes Wallis, az ugráló bomba tervezője 1945-benAz ugráló bomba Guy Gibson ezredes Lancasterének aljához rögzítveGuy Gibson ezredesA 617. század, azaz a gátrombolók egyik Lancasterének személyzete a lincolnshire-i Scamptonban, 1943. július 22.Az akció egy későbbi illusztrációnA Möhne-gát egy áttört szakasza a támadás utánA légi felderítés által készített felvétel a Möhne gátról és környékéről a támadást követően
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár