A brit egyház, amely Hitlert tekintette messiásnak

2018. szeptember 14. 19:19 Múlt-kor

Korábban

Nem szívesen látott vendégek

A Schneider-nővérek, Joan és May a Women's Land Army (a nőket a háború alatt a mezőgazdasági munkába szervező civil szervezet) szállásukról költöztek a Kingdom House-ba 1945. szeptember végén. Egy november 30-i keltezésű titkos dokumentumban a sussexi rendőrség tisztje, W.J. Hutchinson százados írt az ő tevékenységükről is:

„Körülbelül 1943 végéig e két fiatal hölgy igen langymeleg volt a háborúhoz való viszonyában. Ebben az időben térítette meg őket nézeteire bátyjuk, A.J. Schneider, azóta hozzáállásuk hűtlen [a hazához]. Arra lehet következtetni (…) az általuk neki írt levelekből (…) [hogy] tiszta, hogy a jó végső győzelme a gonosz felett a nemzetiszocializmus demokrácia feletti győzelmére utal, és hogy a haza Németországot jelenti.”

Nyilvánvalóvá vált, hogy mind a négy testvér elkötelezett volt a Hitler-kultusz mellett. A biztonsági szolgálatok úgy gondolták, tébolyultak, de egyúttal veszélyesek is, ahogy P.M. Burke, az MI5 egyik női munkatársa írta 1944 januárjában:

„Bár őrültek, nem gondolom, hogy ez ártalmatlanná tenné őket. Aki azt hiszi, Hitler a Földre visszatért Krisztus, akár meg is próbálhatja elősegíteni királyságának eljövetelét, például azzal, hogy segít a náciknak egy invázió esetén (…) Ezeknek az embereknek a veszélye véleményem szerint nem az, hogy másokat is megtérítenek gondolkodásmódjukra – ez igen valószínűtlen –, hanem hogy ennél közvetlenebb módon segíthetik az ellenséget.”

Baker kettejük internálása alatt térítette meg Schneidert nézetére, miszerint Hitler a messiás. Az MI5 úgy látta, Schneider „sosem ingott meg” ebbéli hitében, és teljességgel Baker hatása alatt állt. Paget hadnagy, a rangidős hírszerzőtiszt, aki kihallgatta Schneidert Peverilben „goromba, bosszúálló teremtményként” írta le őt, aki

„(…) megkülönböztethetetlen egy náci gazembertől, nyersen és utálatosan antiszemita (…) Azon kérdés megválaszolása, hogy a megszállottság hol végződik, és az elmebaj hol kezdődik, nem az én reszortom. Ma már úgy gondolom, Schneider ugyanolyan őszinte hitében, mint Battersby, és e tekintetben Schneider Battersbyhez hasonlóan elmebeteg. Úgy néz ki, mint egy sült bolond. Mesterét, T.G. St. Barbe Bakert mindig csalónak fogom tartani.”

A Kingdom House lakói azt állították, csendes, önellátó életet akartak, és nem terveztek evangelizálni. A biztonsági szolgálatok tudtak létezésükről – nem utolsósorban azért, mert Schneidernek továbbra is havonta meg kellett jelennie a rendőrségen –, azonban úgy döntöttek, békén hagyják őket. 1945 novemberében a Hitler-mellszobor körüli felhajtás változtatott ezen.

A parlamentben Garry Allighan, Gravesend munkáspárti képviselője megkérdezte a belügyminisztertől, „fog-e vizsgálatot elrendelni a Kingdom House székhelyű Keresztény Reformerek Ligája tagságába és tevékenysége körül, akiknek célja Hitler tisztelete és emlékének ápolása. A Daily Mirror című lap arról számolt be, „abban hisznek, hogy Hitler a második Jézus Krisztus és azzal fejezik be imáikat, 'Adolf Hitler nevében, ámen'”. Egy anglikán lelkész, Canon Campion a Kingdom House ajtaja előtt tiltakozott, míg odakint egy pünkösdista lelkész vezetett egy csoport tüntetőt a himnuszéneklésben. A helyi falusiak ennél maróbban is kifejezték ellenérzéseiket.

1941-ben a petworthi falusi iskolát bombatalálat érte, amely 31 gyermek életét követelte. Egy fiát elveszített idős nő elmondta a riportereknek: „Túl sokat szenvedtünk mi errefelé ahhoz, hogy egyáltalán megpróbáljunk szeretni olyan embereket, akik azt mondják, szeretik Hitlert.” Ennél erősebb érzéseket fejezett ki egy szabadságát töltő tengerész, aki elmondta, szabadsága alatt menetet szervez a Kingdom House-hoz, hogy „kidobassuk ezeket a fasisztákat”. Egy közeli bázison szolgáló csoport kanadai pilóta is tüntetett a háznál.

December közepén a fenyegetések valóra váltak. Ahogy a Daily Mirror beszámolt róla:

„Egy csoport maszkos férfi, akik szemlyukakkal ellátott fekete kendőt viseltek fejükön, tegnap este rajtaütöttek a Kingdom House-on (…) A tíz férfi két szedánautóval érkezett, amelyek a rajtaütés ideje alatt egy, a házhoz közeli úton parkoltak (…) A Kingdom House-ban lakó két ifjú hölgy közül az egyik, miután zajt hallott a kertből, szólt Arthur Schneidernek, aki a Keresztény Reformerek Ligája főhadiszállását őrzi. [Schneider] kinyitotta a hátsó konyhaajtót, ekkor nyomban rátámadtak és összeverték. Arcán és fején vágások keletkeztek, fellökték és ráugrottak. Schneider nővére, a határozott Joan Schneider, megpróbált telefonon segítséget kérni, de az eszközt elvették tőle és kitépték a falból. A Liga további két férfi tagjával is durván elbántak a rajtaütés alatt, de a nőkkel tisztességesen bántak.”

Schneidert megkötözve, bekötözött szájjal, nadrág nélkül találták meg Petworth piacterén hagyva. Baker százados nem volt a házban ekkor, de nem sokkal később megérkezett autóval és beszélt a sajtónak. A Liga csupán bocsánatot akart, mondta. A keresztény értékeket hangsúlyozva Baker azt mondta, semmilyen módon nem akarták az ügybe bevonni a rendőrséget, annak ellenére, hogy Schneider igen súlyosan sérült. A támadók a tengerpart irányába távoztak, és magukkal vitték az LCR propagandakiadványait. Egy üzenetet is hagytak:

„Mi, egy csoport fiatal tiszt Őfelsége szolgálatában, azért hajtottuk végre a műveletet a Kingdom House-nál, mert a hatóságok látszólag semmit sem tettek azzal kapcsolatban, hogy egy Hitler-kultuszt állítanak fel Angliában. Mindannyian szolgáltunk külföldön. Arra jöttünk haza, hogy itt Hitler-imádat folyik. Nem elég azt olvasni, hogy a Scotland Yard nyomoz. Teljesen ki akarjuk oltani ezt.”

Ez volt a vég a Kingdom House számára. A Liga tagjai szétszóródtak, bár néhány évvel később egy hasonló közösséget próbáltak meg létrehozni Dél-Afrikában. Egy 1949-es levélben Olga Pike, az LCR egy kiábrándult tagja elmondta a People's Post nevű lapnak: „A Schneiderek, plusz Mr. James Battersby és Mr. Baker törvénytelen gyermekei mind Dél-Afrikába hajóztak csatlakozni Mrs. Bakerhez és családjához. Úgy tűnik, a Bakerek karácsony előtt távoztak, és abban reménykednek, hogy találnak egy gyümölcsfarmot, amelyen mind dolgozhatnak (…) Jó is, hogy ez az ország megszabadul tőlük. Képzeljék csak, Battersby elhagyja összes gyermekét (4) és feleségét, hogy a Kingdom House-os társasággal tartson.” Valószínű, hogy Baker házasságon kívül született fiainak anyja May Schneider volt.

A gyümölcsfarmos tervek azonban nem bizonyultak megvalósíthatónak. Battersbyt hamarosan deportálták, mint „nemkívánatos bevándorló”. Visszatért Angliába, ahol folytatta az antiszemita kiadványok publikálását. 1955-ben a Mersey-i kompról leugorva öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt írta: „Munkám itt beteljesedett. Követem a Führert a dicsőségbe és az örökkévalóságba. Árja mártírjaink áldozata által győzelmünk biztosított az egész világon. Heil Hitler.”

A Liga többi tagja visszavonult és eltűnt. Egy 1963 februárjában megjelent apróhirdetés, amelyet egy kiddermisteri ügyvédi társaság adott fel, információt kért egy bizonyos Arthur Schneider hollétéről, akit „korábban a Man-sziget és az észak-rodéziai [a mai Zambia] Lusaka” lakosaként írtak le. Baker Jersey szigetére költözött vissza, ahol időnként meglátogatták neonáci csodálók, egészen 1966-os haláláig. Rövid életű egyházának tagjai biztosan örülnének, ha tudnák, hogy 2018-ban az „Adolf Hitler szent könyve” elérhető az interneten, és a náci vezér mellszobrai is kaphatók több online áruházban.

előző oldal 2 / 2