A 19. század szexbombája, aki ujja köré csavarta a férfiakat, majd hozzáment az elnökhöz

2020. március 25. 17:54 Múlt-kor

Korábban

A problémát megoldó tragédia

Az elnök vérszemet kapott és kitartó udvarlásba kezdett, sőt 1843-ban megkérte imádottja kezét, aki kikosarazta őt. A probléma a Julia és az elnök között lévő harminc év korkülönbséggel lehetett. A lány ekkor még nem tartotta attraktívnak az idősödő férfit. Tyler nem adta fel és még abban az évben többször megkörnyékezte a fiatal nőt, aki végül igent mondott azzal a feltétellel, hogy az esküvő időpontját nem fektetik le, hiszen Tyler hivatalosan még gyászolta 1842 februárjában elhunyt feleségét.

Hogy végképp bebiztosítsa magát, Tyler 1844 februárjában egy kellemes sétahajókázásra hívta a Gardiner családot a Potomac folyón. Amíg a USS Princeton békésen szelte a habokat az elnök feltehetően mindent elkövetett, hogy végleg meghódítsa kedvese szívét, és szorosabbra fűzze kapcsolatát a szülőkkel. Az álomhajókázásnak azonban egy szörnyű tragédia vetett véget. A USS Princeton fedélzetén 1844. február 28-án ugyanis fegyverbemutatóra került sor. Elsütötték a világ legnagyobb haditengerészeti ágyújaként nyilvántartott, „The Peacemaker” (békéltető) nevezetű löveget, amely a bemutató közben felrobbant és kioltotta Julia apjának, David Gardinernek és hat másik embernek az életét.

Nem tudni, mennyit nyomott a latban a februári tragédiába torkolló sétahajókázás romantikus része, de annyi bizonyos, hogy a több évtizedes korkülönbség, amely gátat vetett egy bimbódzó kapcsolat kialakulásának, a szomorú esemény következtében gyakorlatilag jelentéktelenné zsugorodott. Julia nem tudta feldolgozni apja halálát, összeroppant, ráadásul David Gardiner elhunytával a család anyagi helyzete és társadalmi pozíciója is megingott. Az elnök jelenléte és támogatása viszont hatalmas lelki támaszt jelentett az ifjú hölgynek, aki végül 1844 júniusában beadta a derekát és nőül ment Tylerhez.

Az elnök második házassága valóságos skandallum volt. Az emberek rosszallóan csóválták a fejüket, Juliát egy kacér nőnek tartották, nem beszélve arról, hogy az elnök a felesége halála után túl hamar házasodott újra. Tyler és Julia házasságát ezért nem is harangozták be, az emberek csak a nagy esemény napján tudhatták meg, hogy a Fehér Háznak új First Ladyje lesz.

A rosszallások ellenére Julia hamar beletanult az Egyesült Államok első asszonyának szerepébe, sőt valósággal lubickolt benne. Julia szerette a pompát; „uralkodása” alatt a Fehér Ház monarchikus jegyekkel gazdagodott. Megjelentek az udvarhölgyek, gyakorivá váltak a pompázatos fogadások és bálok. Az újdonsült First Lady egy sor ünnepélyes szertartást honosított meg, amely távozása után is hosszú időre megmaradt a gyakorlatban. Ilyen volt a James Anderson által 1812-ben komponált, „Hail to the Chief” (Dicsőség a vezérnek) című dal, amely Juliának köszönhetően az amerikai elnök tiszteletére lejátszott indulóvá vált, és gyakorta felcsendült, amikor Tyler hivatalos minőségben megjelent a színen.

Miután férje hivatali ideje 1845-ben véget ért, Juliának el kellett hagynia a Fehér Házat. A személyéhez köthető skandallumok azonban ekkor sem értek véget. Bár az észak szülöttje volt, a polgárháború küszöbén álló Amerikában 1853-ban egy, a New York Timesban megjelent cikkében vehemensen védte a rabszolgaság intézményét, és egyértelmű szimpátiáját fejezte ki a déli államok iránt.

Férje 1862-ben bekövetkezett halálát követően Julia visszatért New Yorkba, ahol a helyi uniós veteránokat azzal bőszítette fel, hogy lakásán egy konföderációs zászlót tartott. Az özvegy azzal az indítványával is nagy port kavart, amelynek révén szerette volna elérni, hogy a megözvegyült elnökfeleségek rendszeres nyugdíjban részesüljenek. (A kezdeményezése végül sikerrel járt.)

Botrányai ellenére Juliára az emberek tisztelettel és csodálattal tekintettek. Az asszony élete végéig a New York-i közélet egyik meghatározó alakja maradt, és továbbra sem rejtette véka alá véleményét, még akkor sem, ha azzal magára haragíthatta egész Amerikát.

előző oldal 2 / 2