Válogatott kínvallatások a múltból

A kínvallatás mint bizonyíték 

Magyarországon kevésbé volt divatban a kínvallatás, mint Nyugaton. A magyar bizonyítási eszközök bár humánusabbak, de a mai szemmel nézve mégis elképesztőek voltak. Hazánkban ezek eszköztárába tartoztak a tisztító eskük, amikor a vádlott saját igazára esküdött Isten előtt, amibe eskütársakat is bevonhatott - minél többet s minél magasabb rangúakat, annál jobb -, hogy esküt tegyenek, de nem az adott ügyben való ártatlanságára a vádlottnak, hanem, hogy „ő egy igaz ember”.

Az istenítéletekről (ordalia) bizonyára mindenki hallott. A magyar jogban ezen belül a párbaj volt a legelterjedtebb, de alkalmazták a víz- és a tüzesvas-próbát is. Utóbbi sajátosan magyar szokás volt, még a honfoglalás előtti időkből. Gyilkosságok esetében gyakorta alkalmazták az Arany János által híressé tett tetemre hívást (ius feretri). Egészen különleges volt a szent falat (panis adiurati) esete, amikor a vádlottnak egy darab szentelt kenyeret kellett átkozódás közben sikeresen lenyelnie, vagy boszorkányok esetén egy vajas kenyérrel egy macskát vagy kutyát megkínálnia - ekkor az állat elutasítása jelentette a vádlott bűnösségét.

Őseink az istenítéletekben olyannyira hittek, hogy sokakat már az istenítélet elrendelésekor beismerésre ösztönzött. Természetesen elsősorban a racionális bizonyításhoz (okiratokkal vagy megfelelő tanúkkal) fordultak a kor törvénykezői és csak azok hiányában az eskükhöz vagy istenítélethez. Magyarország ilyen tekintetben humánusabb volt a Nyugatnál, a kínvallatás nálunk csak pár évszázados késéssel jelent meg.

Mindezeknek alapját képezte a kor kötött bizonyítási rendszere, azaz a bírónak mindenáron törekednie kellett a bizonyítékok megszerzésére, nem mérlegelhetett, azokhoz szigorúan kötve volt. Mária Terézia előtt a nyomozó hatóság a járási szolgabíró volt. Ő hallgatta ki a gyanúsítottakat, rögzítette a delictummal összefüggő tényeket és adott esetben elrendelte a kínvallatást, így gyűjtvén a bizonyítékokat.

A bíró ezek után először udvariasan vallomástételre szólította fel a vádlottat, majd ezt keményebb hangnemben is megtette. Ha beismerés nem történt, megkérte a hóhért, hogy vezesse végig a kínzókamrán, mutassa meg neki eszközeit és működésüket. Ez már sok embernél hatott, de volt, aki akkor tett beismerő vallomást, amikor a hóhér levetkőztette, hogy hozzákezdjen a tortúrához. Akik még mindig ellenálltak, azokat kikötözték és először „finomabb” módszerekkel (ujjcsavargatás, fogók, csípők) próbálták "jobb" belátásra bírni, majd tüzes vassal való égetésnek vetettek alá.

Ha beismerés még mindig nem érkezett, a hóhér már komolyabb eszközökhöz nyúlt, amelyek már képesek voltak maradandó egészségkárosodást okozni. Végső állomás volt a spanyolcsizma, amelynek világszerte több fajtája volt ismeretes. Magyarországon ez azt jelentette, hogy a vádlott kinyújtott lábait két falap közé rakták, amit elkezdtek egyre jobban szorítani, olyannyira, hogy a vér kiserkent a lábujjakból. A kínvallatási módszerek részleteiben kínzókamránként eltértek, de a fokozódó brutalitás mindenhol az eljárás része volt.

1. Bevezető
2. A kínvallatás mint bizonyíték 
3. „A tortúra évszázada”
4. Nemzetközi kitekintés
5. Nincs többé kínvallatás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2019

• A konyhaművészetért hagyta el a komponálást Rossini
• Veronica Lake démonai
• Ellenforradalom a forradalomban
• Zsabka Kálmán botrányos élete
• Korvin Ottó, a „vörös inkvizítor”
• Etiópia vörös királya
• A magyar Windsor
• Két elbambult hölgy
• Szamuely Tibor 1919-ben