Rákosi ügynökei - az ÁVH nyolc éve
2013. szeptember 6. 11:16 Csernus Szilveszter
Hazánk történelmének egyik legsötétebb korszakát, a Rákosi-rendszert első helyen fémjelzi hírhedt politikai rendőrsége. Az először PRO, majd ÁVO néven tevékenykedő szervezetet hatvanöt éve, 1948. szeptember 10-i hatállyal szervezte át a Kádár János vezette kommunista Belügyminisztérium ÁVH-vá, azaz Államvédelmi Hatósággá.
Korábban
Aki nincs velünk, az ellenünk van
A II. világháborút követően azonnal nemzetközi kötelezettséggé vált Európa számos országában az antifasiszta intézkedések részeként a háborús bűnösök felkutatása és megbüntetése minden társadalmi rétegben. Még a főváros ostroma közben, miután Pestet a Vörös Hadsereg éppen „felszabadította”, 1945. februárjában létrejött a Péter Gábor vezette Politikai Rendészeti Osztály (PRO). A jogilag a BRFK alá rendelt (így csak budapesti hatáskörű) szervezet már ekkor túlmutatott az intézményi besorolásból eredő súlyán, amit erősített, hogy a belügyi tárcát a Magyar Kommunista Párt kapta meg. A kommunista intézmény a háborús bűnösök felkutatásán túl már kezdettől fogva kiterjesztette megfigyelési körét az akkori vezető, zömmel kisgazdapárti politikusokra is.
A szociáldemokratákat is megfigyelés alatt tartó politikai rendőrség 1946. októberétől már a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályaként működött tovább, hozzásorolva az eddig külön működő vidéki politikai rendőrséget is. A Rajk László belügyminiszter nevéhez kötődő név- és hatáskör változtatás után kezdi a köznyelv csak „ávósoknak” hívni a még rendőri egyenruhában működő pártkatonákat.
Az ÁVO feladatai közé ekkor már nemcsak a kommunistákkal szembenálló szemmel tartása volt, hanem besúgóhálozatuk bővülésével az egyházak, gazdasági vállalatok megfigyelése is feladatukká vált. Az „ellenség” körét már az úgynevezett hóhértörvény is tágasan értelmezte. A háborús múlton túl bűntettnek minősült már a „népek háború utáni békéjének megnehezítése” is. A legszűkebb pártvezetés továbbá magának vindikálta a jogot, hogy meghatározza, kit tart az állam biztonsága szempontjából ellenséges kategóriának, így azok köre fokozatosan bővült.
Egy 1953-as belügyminiszteri jelentés szerint ellenségnek minősült a volt arisztokratákon, tőkéseken, 1945 előtti hivatalnokokon és fasisztának bélyegzett pártok tagjain túl többek között az egyházi hierarchia tagjai, a háború utáni jobboldali pártok tagjai, a szociáldemokraták jobbszárnya, a Magyar Kommunista Pártból kizártak, a politikai bűncselekmények miatt elítélek hozzátartozói, vagy a kapitalista államok magyarországi képviseleteinek magyar alkalmazottai. Emellett nyilvántartottak mindenkit, akire ellenőrzött adat volt, hogy ellensége a népi demokráciának, vagy a múltban a munkásosztállyal szemben ellenséges tevékenységet folytatott. Ezek alapján Magyarország felnőtt lakosságának nagyjából egyötöde válhatott adott esetben a „nép ellenségévé”.
Ám nemcsak osztály, hanem etnikai alapon is megtalálák Rákosiék az ellenséget. Miután az „amerikai imperialisták láncos kutyája”, Tito a népi demokráciák ellensége lett, az állambiztonság nyilvántartásba vette a délszláv, vagy délszláv származású lakosságot is, bár ez utóbbi hisztériát Péter Gábor három év után megszüntette.
Mint ismeretes, a társadalom megtisztítása után az „élesedő osztályharc” jegyében a Párton belüli ellenség „lebuktatására” került a sor. A politikai rendőrség már jóval a Rajk-per előtt megkezdte saját gazdaszervén, a Magyar Kommunista Párton belül is kiépíteni informátorhálózatát. Erre egyrészt a sztálini belső tisztogatás előkészítése miatt volt szükség, másrészt a magát függetleníteni akaró Péter – aki nem egyszer saját kezébe is vette a gumibotot – igyekezett kompromittáló adatokat gyűjteni feletteseiről, akik karrierje útjában álltak. A belső szimatolás emellett a „pártmenedzsment” szempontjából is kapóra jött: Rákosinak mint pártfőtitkárnak előnyös volt, ha ugyanazon ügyről több szálon is tájékozódhatott.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
művészet
- A tárgyak rejtélyes eredetét is megismerhetik a látogatók az idei Műtárgyak éjszakája fesztiválon
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit
- Századokon átívelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban
- Hazai és külföldi művésznők történeteit ismerhetjük meg a Magyar Zene Házában
- Anna Margit festőművész életművéből nyílik kiállítás a Nemzeti Galériában
- Az ópium és a hasis hatásairól is írt a szabados életvitelű Charles Baudelaire
- Fotóművészeti kiállítás nyílik Moholy-Nagy és Robert Capa alkotásaiból
- Többször is jó kapcsolatai húzták ki a bajból Max Ernst festőt
- Depressziója rányomta bélyegét Goya késői művészetére
- Bár nem vett részt a jakobinus mozgalomban, börtönbe vetették Batsányi Jánost 19:05
- A németek által megalkotott tőrdöfés-legendával harcolta ki Sztálin a fegyverletételt 17:05
- Országos állatbarát program indult el a tiszadobi Andrássy-kastélyból 16:40
- Mindenki számára tartogat programokat a Várkert Bazár fesztiválja 16:05
- A tárgyak rejtélyes eredetét is megismerhetik a látogatók az idei Műtárgyak éjszakája fesztiválon 14:20
- Középkori templomrom, puskagolyók és katonák maradványai is előkerültek Visegrádnál 11:20
- Több legenda is elterjedt Ottlik Géza legismertebb művéről 09:50
- Mindvégig a trónra készítette fel gyermekét Zita királyné 09:05