Bonyolult zárszerkezetekkel védték fegyvereiket az Esterházyak

A „Győztes csaták és koronázások“ címmel Fraknó várában pénteken megnyíló új kiállítás tárgyain keresztül ismét érdekes újdonságokat tudhatunk meg Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő fegyvergyűjteményéről és az Esterházy család mintegy 300 évre visszanyúló hadviseléstörténetéről.

Többféle ritkaság

Fraknó várának impozáns gyűjteménye szorosan összefonódik az idén háromszáv éve elhunyt, a hercegi rangot elsőként viselő Esterházy Pál nevével, hiszen a herceg értékes órák, automaták, exotikus állatpreparátumok és további művészeti ritkaságok szenvedélyes gyűjtője és a kincstár megalapozója volt. Értékeit gondoskodó gazda szemével előrelátóan, bonyolult zárszerkezetek mögé rejtve, biztos helyen tárolta a csodakamrában. Végrendeletében is kitér arra, hogy Fraknó várában csinos kis fegyvergyűjteményt halmozott fel, melynek értéke a még itt található zászlókkal, ágyukkal, mozsarakkal és a különböző ritkaságokkal kiegészítve több ezer arany guldenra rúg, és ezek a kincsek megérdemlik, hogy őrzésük helyéről ne mozdítsák azokat, főleg azért mert egy esetleges háború esetén nagy szükség lehet rájuk. Közép-Európa egyik legrégebbi, kitűnő álapotban fennmaradt erődjének falai mögött rejlő 10 teremben láthatjuk a harmincéves háborútól egészen a késő 19. századig terjedő időszakot bemutató kiállítást.

Esterházy Miklós és Pál nádori pozíciója megkövetelte, hogy állandó, 300 fős hadsereget tarsanak fönt muskétások formájában, akik 1640-től kezdve Fraknón állomásoztak. Így az Esterházy család mindig kivette részét nem csak a család, hanem az ország területeinek védelmezéséből is. Különösen igaz ez a török fenyegetettség idejére, a „szerencsétlen török háborúra”, amiben több mint „10.000 lélek odaveszett”, emlékszik vissza Esterházy Pál herceg emlékirataiban. Az évszázadok hosszú harcainak köszönhető a fegyvertechnika fejlődése is, és ezt a fejlődést mi is nyomon követhetjük a gyűjteménynek köszönhetően, ismerkedhetünk az elöltöltős kanócos, keréklakatos és kovakős puskákkal vagy különböző harci gépek, mint például a rakétavető egyik elődjének rajzaival is.

Kevesebb mint 100 év alatt tökélesítették például a rendkívül alattomos hatású kézi üveggránát technikáját. A várban fellelhető, ilyen mennyiségben egyébként ritkaságszámba menő üveggránát gyűjtemény nagy része feltehetőleg a közeli Kőszegi hegységben található saját tulajdonú műhelyében készülhetett. A gránátokhoz pontos feljegyzéseket is megőriztek, melyek megemlítik például, hogy nem csak az volt veszélynek kitéve, akire dobták a gránot, hanem maga a gránátvető is állandó élet halál között lebegett, akkoriban ugyanis még kiszámíthatatlan volt a gránátok hatótávolsága.

Fraknó fegyvertárában évtizedeken keresztül bevetésre kész állapotban tárolták a különböző fegyvereket, felkészülve bármilyen támadásra. Néhány éve az osztrák hadsereg segítségével rekonstrukciós céllal elkészült néhány üveggránát másolat is, melyeket ki is próbáltak, mérve hatásukat és az általuk okozott károkat is. De találkozhatunk itt az Esterházy hadtörténetet bizonyító más tárgyakkal is, így például az egyes csatákból származó, többek között a hétéves háborúból származó zsákmányokkal is: szablyákkal, sisakokkal, díszalabárdokkal és gránátos süvegekkel, valamint porosz tábornoki és legénységi sátorral, ez utóbbin még a mai napig fellelhetők például a megszerzésükkel járó vérmonyomok.

A napóleóni háborúkban tanúsított jeles hadviselést olyan emléktárgyak őrzik, mint például 32. számú gyalogezred zászlajának egy foszlánya, melyet 1813. október 16-án a lipcsei csatában Rigó Ferencz őrmester hősiesen megmentett vagy franciáktól zsákmányolt ezüst dísszablyák, valamint egy nem kisebb méltóságtól, mint az angol Lord Nelsontól származó szablyahüvely.

A hűség és megbecsülés szimbólumai

Háromszáz év után először látható együtt a Magyar Királyság három tagállamának, Magyarország, Horvátország és Szerbia koronázási zászlaja. A különböző tagállamok címereivel és más festett vagy hímzett szimbólumokkal díszített zászlók kivétel nékül nemes anyagból készültek. A koronázási zászlót vinni komoly megtiszteltetés volt, a zászlóvívők a Magyar Királyság vezető arisztokrata családjaiból kerültek ki, őket a nádor és a királyi udvarmester nevezte ki. Az 1563 és 1712 közötti időszakban tartott koronázásokon összesen nyolcvanhét zászlóvívőből kilencet rangjánál fogva az Esterházy család adott.

A Magyar Királyság zászlaját vitte Esterházy Miklós (1583-1645) – aki 1625-től Magyarország nádoraként a király helyettese volt – II. Ferdinánd császár és magyar-cseh király 1618. július 1-i koronázásakor. A zászló anyaga kék tafota, azaz taft, formája fecskefarkú, jobb sarkában a „REGNI HUNGARIAE 1618“-as, azaz Magyar Királyság felírattal, alatta a magyar címer a Szent Korona előnézeti ábrázolásban, babérkoszorúval és gyümölcsökkel átölelve. A zászló Szent Korona ábrázolása egyike a 17. század legszebb és legautentikusabb és még sérülése előtti ábrázolásainak.
A szerb koronázási zászlót 1647-ben az öt évvel későbbi vezekényi csatában mindössze 26 évesen elesett Esterházy László vihette.

A szintén fiatalon, 21-évesen meghalt IV. Ferdinánd után következő I. Leopold király és császár koronázása 1655-ben Pozsonyban történik, itt a már nádori rangban lévő, és saját hajdú sereggel rendelkező ifjú, húsz esztendős Esterházy Pál viszi a horvát koronázási zászlót. Az az Esterházy Pál, aki az 1663 és 1664-es, a törökök ellen folytatott ütközetekben ott volt a költő Zrínyi Miklós oldalán, és aki első katonai szereplésének győzelmi emlékét, egy janicsár puskája agyarára vésett mondatot „Magam nyertem Fehérvárnál az első harczomon” a fraknói fegyvertár mindmáig őrzi.

Az az Esterházy Pál, aki nem csak Bécs 1683-as ostrománál, hanem Buda visszafoglalásánál is a török ellen harcolt, harcainak történelmi jelentőségről III. Szobieszky János lengyel királlyal folytatott levelezése is tanúskodik. Kevesen tudják, hogy a koronázási zászlót vívője a ceremónia után meg is tarthatta, így a becses darabok Esterházy Miklósnak, Esterházy Lászlónak és Esterházy Pálnak köszönhetően kerültek a fraknói vár kincstárába.

Megtiszteltetés, rang és reprezentáció

A gránátokról kapták nevüket a tűzérségi katonák, a gránátosok, akik a 17. századtól kezdve Fraknó várában állomásoztak. A gránátosok feladata nem csak a vár őrzése volt, hanem a gyűjtemények gondozása is őhozzájuk tartozott. A hercegi gárda parádés felszerelését két olyan teremben mutatja be a kiállítás, melyeket már a 19. században múzeumi célokra hasztnáltak.

Lenyűgőző látványt nyújt Esterházy Leopodine hercegkisasszony és Moritz lichtensteini herceg 1806-ban tartott esküvőjére, II. Esterházy Miklós által alapított, 50 fős díszalakulat felszerelése is. Külön, erre a célra új, ún. hernyós sisakokat, táskákat, nyereg- és lószerszámokat szereztek be, melyeket még az esküvő évében Fraknóra szállítottak megőrzés céljából. Nem kisebb feltűnést kelt a több mint 500 darabból álló lovassági kardhüvelytáska, azaz lóding gyűjtemény.

Felújításra került a 34 tábornokot ábrázoló huszárregiment portrésorozata is, melyek figyelmes tanulmányozásával közelebb kerülhetünk az egyenruha és rangok viselésének szigorú szabályozásához. A kiállítás az egyedülálló, ritkaságszámba menő tárgyakkal, a lehető leghűebben rekonstruált környezetbe ágyazva igyekszik megismertetni az idelátogatókat a nagymúltú Esterházy család történetével és a magyar történelemben betöltött szerepével.

Idén negyedik alkalommal, kora ősszel, szeptember 21-22-ig rendezik meg Fraknó várában a Puskaporos Történelmi Fesztivált. Hasonlóan az elmúlt évekhez korhű történelmi csaták, táncmulatságok, és mutatványosok szórakoztatják a Fraknó várába látogató közönséget. Az idei Fesztiválon az 1683-as törökök ellen vított harcokra, az Esterházy területeken elesett áldozatokra elmékezünk. A csatajelenetekben kitüntetett figyelmet kap Bécs 1683-as ostroma és felszabadítása és Esterházy Pál nádor szerepének bemutatása ezekben a harcokban.