150 éve született Sztanyiszlavszkij
2013. január 17. 11:42
Százötven éve, 1863. január 17-én született Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij szovjet-orosz színész, rendező, színészpedagógus, a színházművészet megújítója, aki azt vallotta: a színésznek azzá kell válnia, akit megjelenít.
Korábban
Konsztantyin Szergejevics Alekszejev néven egy kultúrát kedvelő moszkvai kereskedőcsaládban látta meg a napvilágot, házukban még külön színházterem is volt. Ő maga műkedvelőként kezdte, amatőr színészként vette fel 1885-ben a Sztanyiszlavszkij nevet. Idővel életét teljesen a művészetnek szentelte, még harmincéves sem volt, amikor rendezőként is bemutatkozott az általa alapított Moszkvai Művészeti és Irodalmi Társaság előadásain. 1897-ben ismerkedett meg Vlagyimir Nyemirovics-Dancsenko író-rendezővel, akivel a legenda szerint 17 órás beszélgetésen egyeztették a színházról vallott nézeteiket. Együttműködésük új alapokra helyezte a színészi játékot, és a következő évben elvezetett a moszkvai Művész Színház megalapításához.
Sztanyiszlavszkij a naturalista színjátszást képviselő meiningeni társulat moszkvai vendégjátékának hatására szakított a korabeli orosz sablonos vígjáték-stílussal (a közönséget akkoriban elsősorban bohózatokkal szórakoztatták), s próbálta meghonosítani a színpadi realizmust. A "reformszínháznak" szánt Művész Színház első előadása Alekszej Tolsztoj Fjodor Ioannovics cár című drámája volt, az átütő sikert 1898. december 17-én Anton Csehov - Szentpétervárott megbukott - Sirályának színpadra vitele hozta meg, e napon született meg a modern orosz színjátszás.
Sztanyiszlavszkij, aki az előadásokban színészként is szerepet vállalt, a Sirályt követően több, mára már klasszikus Csehov-drámát (Ványa bácsi, Cseresznyéskert, Három nővér, Ivanov) rendezett meg, emlékezetes előadásokat hozott létre Ibsen, Gorkij, Moliere, Shakespeare és Gogol műveiből is. Foglalkozott operarendezéssel is, kidolgozta a realista operai színjátszás elveit és gyakorlati alapjait. A Moszkvai Színház operacsoportjából jött létre az 1920-as években a róla elnevezett operaszínház, Csajkovszkij Jevgenyij Anyegin című operájának általa rendezett előadását korszakalkotónak tartják. Sztanyiszlavszkij 1928-ban a Három nővér egyik előadásán szívrohamot kapott, ezután vissza kellett vonulnia a színjátszástól, élete hátralévő évtizedében színházelmélettel foglalkozott, színészpedagógiai tevékenységét több kötetben fejtette ki. A rendező 1938. augusztus 7-én halt meg Moszkvában.
A realista szerepalkotás Sztanyiszlavszkijról elnevezett tudományos rendszere a színésztől a szerep teljes érzelmi és gondolati átélését követeli meg, a színészeknek saját érzelmi emlékezetüket kell segítségül hívniuk a tökéletes alakításhoz. Az egyes színészeket alárendelték a produkció egészének, ami éles ellentétben állt a 19. század végi mesterkélt és stilizált színházi gyakorlattal. Az elméletével és színészképzési módszerével a színházművészetet forradalmasító Sztanyiszlavszkij azt vallotta: "ha az összes színész - egymondatos szerepben is - megteremti a tökéletes átéltséget, kialakul az összjáték meghatározó alapja". Tőle ered a színházi berkekben szállóigének számító "nincs kis szerep, csak kis színész" mondás is. Úgy vélte, a jó előadáshoz elengedhetetlenek a próbák és a színészek folyamatos testi-lelki "karbantartása". Meg volt győződve a színház erőteljes társadalmi hatásáról, és arról, hogy a színész feladata az emberek nevelése.
Sztanyiszlavszkij színészpedagógiai munkássága az egész múlt századi színházra, a színészképzésre és a rendezésre is hatalmas hatással volt. A Sztanyiszlavszkij-módszert folytatta Vszevolod Mejerhold, Jevgenyij Vahtangov és Georgij Tovsztogonov, Amerikában a legendás Lee Strasberg. Rendezési elképzeléseit Magyarországon először Hevesi Sándor alkalmazta, később Gellért Endre, s egy ideig Major Tamás is követte.
A moszkvai nemzetközi filmfesztiválon 2001 óta ítélik oda a kimagasló szakmai és színészi teljesítményért járó Sztanyiszlavszkij-díjat, a Nemzetközi Sztanyiszlavszkij Alapítvány pedig húsz éve jutalmaz olyan rendezőket, akik a kiváló orosz rendező-teoretikus szellemében fejlesztik a színházművészetet. 2005-ben "a kortárs magyar lélektani színjátszás fejlesztésért" a Krétakör társulat Siráj című előadásának rendezőjét, Schilling Árpádot ismerték el a kitüntetéssel.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

tél
Múlt-kor magazin 2021
- A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
- Holländer Margit lágerélményei
- Göring, az élvhajhász náci
- A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
- A két Karátsonyi-kastély Beodrán
- A magyar könnyűzene az 1980-as években
- Az indián fogságnaplók üzenete
- Szendrey Júlia világai
- Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén
- Huszonegy év alatt tárta fel egy amatőr kincskereső a 16. századi hajó kincsét tegnap
- Újra ásnak Göring farkasvermi házánál a rejtélyes csontvázleletek miatt tegnap
- 250 éves katonai pékműhelyt tártak fel Connecticutban tegnap
- Több millió eurót érő Lalique-ékszereket raboltak el egy francia múzeumból tegnap
- Kutyaszőrrel gyógyíthatták a másnaposságot 3000 évvel ezelőtt tegnap
- DNS-vizsgálattal azonosítottak egy amerikai függetlenségi háborúban elesett katonát tegnap
- Ötféle teát semmisítettek meg a bostoni teadélután során 2026.07.06.
- Pandzsábi iratokból azonosítottak 9909 világháborús áldozatot 2026.07.06.














