Köztörvényes bűnök, peres eljárások a középkori Bereg megyében

Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a középkori megyei hatóságok által kiadott oklevelek iránt. Szakály Ferenc Tolna, Piti Ferenc és C. Tóth Norbert Szabolcs, Horváth Richárd pedig Győr megye diplomáit adták ki. Mindegyikükre jellemző, hogy az oklevelekből kinyert rendkívül gazdag és sokrétű ismeretanyagot magyar nyelvű regsztákban foglalták össze, ugyanakkor a legfontosabb terminológiai kifejezések latinul is nyomon követhetők. A tartalmi összefoglalók egy-egy megye mindennapi életének kisebb-nagyobb történéseire engednek rálátást, olyan információkhoz juthatunk hozzá, amelyek a kor elbeszélő forrásaiban egyáltalán nem érhetők tetten.

Neumann Tibor munkája is ebbe a sorba illeszkedik. A fiatal történész a középkori Bereg megye működésére vonatkozó okleveleket gyűjtötte össze, azok magyar nyelvű tartalmi kivonatait is elkészítve.

Bereg megye a 13. század végére alakult ki a beregi erdőispánság és a régi Borsova vármegye Tiszától keletre eső területéből. A megyei törvényszék első adata 1299-ből származik, a bírósági fórum leggyakrabban Beregszászon, ritkábban a környező falvakban ülésezett. A szerző "a megyei hatóság oklevelei" fogalmat a lehető legtágabban értelmezte, így a törvényszéki dokumentumok mellett a beregi ispánok és alispánok oklevelei is bekerültek.

Bereg megye hatóságának a középkorból mintegy kétszáz oklevele maradt fenn, ez a szám viszonylag kevésnek mondható. A csekély mennyiség a perekre jellemző iratkezelési gyakorlattal magyarázható. A perek különböző fázisai során kibocsátott oklevél ugyanis a per befejezését követően sokszor feleslegessé vált, mivel nem volt jogbiztosító szerepük, így sorsuk a selejtezés lett. Figyelembe kellett venni azt is, hogy kis számban maradtak meg a Bereg megyei birtokos családok, illetve városok levéltárai. Ezért a megyére vonatkozó források egyáltalán nem fedik le Bereg teljes területét, az adatok jobbára a megyei délnyugati, alföldi részére koncentrálódtak. A famíliák közül a Balogsemjén nembeli Kállóiak (Kállay), illetve a Gutkeled nembeli Kisvárdaiak emelkedtek ki.

Az oklevélkivonatok elkészítésénél Neumannt több szempont vezérelte. Egyrészt gondolt azokra, akik nem ismerik jól a középlatin nyelvet, másrészt a tudományos ellenőrizhetőség miatt a nehezebben értelmezhető formulákat latinul is közölte. A regeszták azonos módon épülnek fel: a feloldott dátummal kezdődik, a kivonat szövegével folytatódik, amely tulajdonképpen az oklevél magyar fordítása, végül egy rövid apparátussal záródik. Ez utóbbi tartalmazza az oklevél anyagát, állapotát, a pecsételés módját, a levéltári jelzetet, a hátoldalra írt latin szövegeket, valamint az oklevél esetleges kiadási helyeit. A kivonatokban a család- és a helynevek eredeti alakjukban szerepelnek, feloldásukat, értelmezésüket hely-, név- és tárgymutatók segítik, komoly támaszt nyújtva a kutatáshoz.

A regeszták között kevés fajsúlyos ügyet találunk, ugyanakkor a kibocsátott oklevelek rendkívül gazdagok a különböző adatokban. A helytörténészek a Bereg megyei települések múltjában kutakodhatnak, a családtörténészek a régióban lakó famíliák tagjait ismerhetik meg. Az intézménytörténettel foglalkozók is számos információra tehetnek szert, de a régészek is megtalálhatják az őket érintő okleveleket. A szerző közölte a megye archontológiáját is, számba vette az ispánokat, az alispánokat és a szolgabírákat.

Az oklevélkivonatok számos izgalmas esetet elevenítenek fel. A mindennapi élet árnyoldala tárul fel szemünk előtt abban az 1345-ös diplomában, amely Balázs leleszi prépost panaszát őrizte meg. Az egyik gazdatiszt embereivel többek között az egyház ménesét elhajtották, bizonyos jobbágyokat szekereiktől és két ökrétől megfosztották, majd egy nagy értékű harci ménre is "szert tettek". A rablási kedv később sem csillapodott, Deregnyő falut valósággal felprédálták, még az asszonyok kendőit is széttépték. Az okleveleket böngészve több ehhez hasonló "csemegére" bukkanhatunk.

Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). Nyíregyháza, 2006. 148 oldal