Nem szívesen kollaboráltak a lengyelek a nácikkal
2007. november 27. 13:00
A második világháború idején a lengyelek szenvedtek a legtöbbet a német (és a szovjet) megszállástól. Egyesek azonban a terror és jogfosztottság ellenére is a nácik oldalán szolgáltak.
Korábban
Sikeretlen toborzások, minimális részvétellel
Az ország 1939-es megszállásakor a németek a lengyel etnikai területeken hozták létre a Főkormányzóságot (Generalgouvernement, GG), amelyet a krakkói királyi várban, a Wawelben székelő Hans Frank kemény kézzel irányított. Ezen a területen működött az ún. Lengyel Rendőrség (Polonische Hilfspolizei vagy Tengerkék Rendőrség - utalás a rendfenntartók által viselt mundér színére). Ez a német rendőrségnek (Ordnungspolizei) volt alárendelve, csupán járási szintig lehetett lengyel nemzetiségű vezetője. Létszáma 10 ezer fő körül volt, és a háború alatt összesen közel 20 ezer férfi fordult meg soraiban.
Frank Hitlerrel |
Egyetlen befolyásosabb politikusról tudunk, aki késznek mutatkozott komolyabban együttműködni a német megszállókkal. Leon Kozłowski miniszterelnököt (1934-1935) a szovjetek Lembergben fogták el még 1939-ben. Egy negyedórás bírósági tárgyaláson halálra ítélték, de az ítéletet az NKVD nem hajtotta végre. 1941-ben több százezer lengyel hadifogollyal együtt csatlakozott az Anders-hadsereghez, ahonnan még az év őszén dezertált a németekhez. Egyes források szerint Kozłowskival a nácik egy kollaboráns lengyel kormány megalakításáról tárgyaltak, erre azonban végül nem került sor. A politikust Berlinben internálták, tudományos kutatásokat is végezhetett (eredeti szakmáját tekintve régész volt), majd 1944 őszén egy szövetséges bombatámadás során kapott szívinfarktusban hunyt el.
Önkéntesek a Főkormányzóság területéről |
Az egyetlen kivétel a 202. Schutzmannschaft Batallion volt, amely 1943 tavaszán a Főkormányzóság területén azzal a céllal szerveződött meg, hogy az "új keleti területeken" (a mai Nyugat-Fehéroroszország és Nyugat-Ukrajna területén) a szovjet partizánok ellen harcoljon. A jelölteknek 20-30 évesnek kellett lennie, lehetőleg katonai szolgálat után, a toborzásért pedig a rendőrég helyi kirendeltségei feleltek. A kezdeti toborzás kudarcba fulladt - a plakátokat és sajtófelhívásokat nélkülöző kampány után csak két fő jelentkezett. Ezután a németek a lengyel rendőrség állományából irányítottak át tiszteket és közlegényeket az új alakulatba.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap