Szemjon Mihajlovics Bugyonnij

(1883 - 1973)

Szemjon Mihajlovics Bugyonnij szovjet marsall 1883-ban született szegényparaszti családból. A katonai pályafutását 1903-ban kezdte a cári hadseregben, már az 1904-05-ös orosz-japán háborúban is részt vett, az I. világháború végére mindössze lovassági altiszti, őrmesteri rangot ért el. 1917 tavaszától részt vett a forradalmi mozgalomban, majd a bolsevikok mellé állt. 1918-ban a Vörös Hadsereg lovasságának egyik szervezője, s mint „képzett katona”, az I. Vörös Lovashadsereg parancsnokává nevezték ki, átugorva a ranglétrákat, mindjárt tábornoki rangban. Lovasaival Cáricinnél esett át a tűzkeresztségen, s itt került Sztálin látókörébe, mivel katonáit kíméletlenül hajszolta újabb és újabb rohamokra.

Bugyonnij harcolt 1919-ben Gyenyikin fehérgárdista tábornok ellen, majd 1920 nyarán az Ukrajnába betört lengyel seregek ellen. A Vörös Hadsereg 1920 júniusától megkezdett ellentámadásában különösen kitűnt az I. Lovashadsereg. A sikeres támadás során behatoltak Lengyelországba is. A hadjáratokban tanúsított helytállásért Sztálin kitüntette Bugyonnijt, ugyanakkor a lengyel területeken a polgári lakosok kifosztásáért és a zsidók elleni pogromokért Trockij hadbíróság elé akarta állítani. Végül Sztálin és Vorosilov védték meg Bugyonnijt, aki ettől kezdve Sztálin hűséges kiszolgálójává vált.

Bugyonnijt 1924-ben a Vörös Hadsereg lovassági főfelügyelőjének nevezték ki, s ezt a tisztséget 1937-ig töltötte be. 1936-ban Sztálintól megkapta a marsalli (tábornagyi) rendfokozatot, majd ő lett a honvédelmi népbiztos helyettese, s e beosztásában Vorosilovval és Kulikkal összefogva ellenezte a hadsereg technikai fejlesztését. Fellépett Tuhacsevszkij marsall ellen, s a marsallokkal szembeni koncepciós perekben ő - a képzetlen és fél-analfabéta katona - elnökölt, és osztotta Sztálin akaratának megfelelően a halálos ítéleteket 1937-1938-ban. Sztálin „hálából” 1938-ban a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagjává, 1939-ben pedig az SZKP Központi Bizottsága tagjává tette (ez utóbbi megbízást 1952-ig látta el).

A II. világháború első szakaszában magas funkciókat töltött be a Vörös Hadseregben, előbb 1941-ben a Délnyugati, majd 1942-től az Észak-kaukázusi Front parancsnoka volt. Mindenütt kudarcot vallott a csapatok irányításában, mivel állítólag még a térképet sem ismerte. Sztálin leváltotta, de tekintettel a központilag kialakított nimbuszára, olyan beosztásokba helyezte, ahol nem volt módja „kárt” okozni: 1943. januártól ismét az egyre inkább elértéktelenedő lovasság felügyelője, majd a Tartalék Front parancsnoka. Bugyonnij a hadiesemények irányításában nem vett részt, feladata a díszszemlék fogadása lett.

A világháború után Sztálin, mint „élő legendát” használta fel személyét a diktátori tevékenysége során, aztán Bugyonnij fokozatosan a háttérbe szorult. Sztálin 1953-as halálát követően végleg eltűnt a „süllyesztőben”, további politikai vagy katonai szerepet nem játszott. Szép kort megélve, 90 éves korában, 1973-ban halt meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• 5000 éves erőd Spanyolországban, amibe római kori férfit temettek
• „Napevő” szörnyek az égen
• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
• Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu