2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: augusztus  •  Nap: 27
16 találat
[1]

1310. augusztus 27.

I. Károlyt harmadszor is megkoronázzák

Az Árpád-ház kihalásával az államalapító Szent István koronájának tartott Szent Korona politikai töltésű jelképpé vált. A királyság uralkodó családoktól független létét jelképezte. Erőteljesebben fogalmazódott meg, hogy csak az a koronázás érvényes, amelyet a Szent Koronával, a székesfehérvári bazilikában, az esztergomi érsek végez. A koronát 1304-ben a trónkövetelő Vencel Csehországba vitte. Egy év múlva - miután elfoglalta a cseh trónt - átadta Ottó bajor hercegnek, aki ellenségeitől való menekülése közben hajszál híján elvesztette azt. Ottót 1307-ben Kán László erdélyi vajda elfogta. Elvette az újabb trónkövetelőtől a koronát, majd futni hagyta a herceget. Kán Lászlót a pápa legátusa, Gentilis bíboros bírta rá, hogy az ereklyét kiszolgáltassa. Így 1310. augusztus 27-én megtarthatták Anjou Károly harmadik és immár teljesen érvényes koronázását.

[2]

1576. augusztus 27.

Meghal Tiziano

1576. augusztus 27-én, Velencében meghal korának egyik legnagyszerűbb festője, Tiziano (eredeti nevén Tiziano Vecellio). Elsősorban portréfestészete tette híressé, figyelembe vette az ábrázolt személyek reprezentálási igényeit is. Azon alkotói periódusa után, amikor kompozícióiban nagy teret szentelt a tájnak, végül teljes figyelmével az emberábrázolás felé fordul. Műveiben Tiziano a reneszánsz (1564) eredményeit ötvözte a barokk drámaisággal és hevességgel. Híressé váltak lángoló színei, különösen a kékkel színezett vörös, amelyet olyan művész is használt, mint Tintoretto (1594).

[3]

1635. augusztus 27.

Meghal Lope de Vega, spanyol költő

A 73 éves korában elhunyt spanyol költőt, Lope de Vegát a spanyol nemzeti színjátszás megalapítójaként tisztelik. Tirso de Molinával (1571[?]/1584-1648) és Calderón de la Barcával (1600-1681) közösen fejlesztette ki Lope de Vega a spanyol komédiát, amelyet a népiesség, a mozgalmas események, tréfás ötletek és szituációs komikum jellemez. Elsősorban a kabát- és kardkomédiák - becsületükben megsértett gavalléroktól szóló vígjátékok - tükrözik Spanyolország társadalmi életet. Vega darabjaira jellemző Gracioso figurája, aki a hősöket parodizálja. Műveiben (saját adatai szerint több mint 1500 darabot írt) Vega a szerelmet, a féltékenységet, a becsületet, az intrikákat, a királyság iránti hűséget, valamint a racionális és irracionális viszonyát ábrázolja. A spanyol szerzőkre nagy hatást gyakorol a katolicizmus, műveikben, a metafizikai kegyelemben való bizonyosság és az életről, mint egy múló álomról való elképzelés állandóan érezhető.

[4]

1648. augusztus 27.

Felkelés tör ki Mazarin bíboros ellen

Franciaországban az abszolút királyság ellenzői a Fronde-ban tömörültek. Felkelésük engedményekre kényszerítette az anyakirálynő, Ausztriai Anna és első minisztere, Jules Mazarin bíboros kormányzatát. A párizsi lakosság, a párizsi parlament (bíróság) és a francia főnemesség úgy érzi, hogy az anyakirálynő kormányzata - XIV. Lajos még csak tizennégy éves - sérti kiváltságait, s az ún. Fronde-ban egyesül. XIII. Lajos 1643. májusi halála után Mazarin, az itáliai származású első miniszter erős befolyást gyakorolt az anyakirálynő politikájára. Folyamatosan növelték a bevételeket, hogy az állami kiadásokat fedezni tudják. Elsősorban az udvar kiadásai, a spanyolok elleni háború és a svédek támogatása a harmincéves háború során került sokba. A parasztság felkelésekkel védekezett a miniszteri karosszékben ülő gyűlölt "idegennel" szemben. Mazarin helyzete akkor vált igazán kritikussá, amikor a (törvényhozó jog nélkül ülésező) párizsi parlament maga is követelni kezdte a felelősség megosztását az adópolitikában, valamint a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás reformját. Amikor az anyakirálynő a parlament vezetői közül néhányat letartóztatott, Párizs az ún. "barikádok napjá"-val válaszol. A lakosság kierőszakolja a bebörtönzöttek szabadon engedését, és ezzel átmeneti győzelmet arat (1653).

[5]

1801. augusztus 27.

Vakcinaoltással küzdenek a himlő ellen

Az egykorú feljegyzések szerint `ritka ember volt Magyarországon, aki meg nem himlőzött volna`. 1785-ben mintegy 22 és fél ezer ember halt meg e betegségben. A fertőtlenítés, elkülönítés rendszerint nem vezetett eredményre. Hatékonyabbnak bizonyult a betegeknek emberi himlővel történő beoltása, a varioláció (Mária Terézia is beoltatta gyermekeit), de a betegségen úrrá lenni nem tudtak. Edward Jenner angol orvos felfedezte a tehénhimlővel való oltást (1796), a vakcinát. 1801. augusztus 27-én Bene Ferenc, a pesti egyetem orvosprofesszora elvégezte az első vakcinaoltást, majd a következő esztendőben könyvet adott ki a himlő elleni oltásról és előnyeiről. 1804. március 13-án, a Helytartótanács elrendelte, hogy Buda, Pest, Kassa, Gyula, Pozsony és Zágráb központokkal "oltó-főállomás"-okat állítsanak fel. A pesti Rókus kórházban minden gyermeket ingyen oltottak be, az orvosoknak is térítés nélkül adták a vakcinát. 1813-ban, rendeletben kötelezték az orvosokat az egész ország területén a védőoltások rendszeres elvégzésére.

[6]

1828. augusztus 27.

Uruguay elszakad Brazíliától

Új köztársaságként - `Republica Banda Oriental del Uruguay` - kikiáltja függetlenségét. Miközben I. Pedro, a függetlenségét 1822. szeptember 7-én kinyilvánító Brazília császára hatalmának megszilárdításán fáradozott, a Rio de la Plata bal parti tartományában kialakul egy mozgalom, amely idővel Brazília-ellenes népi fegyveres felkeléssé fejlődik. E területen, melyet Cisplatinai Köztársaság néven formálisan bekebeleztek a császárságba, 1825-ben ellenállás kezdődik a brazil fennhatóság ellen. 1828-ban a felkelők támogatást kapnak Argentínától, s a brit közvetítésnek köszönhetően függetlenséghez jutnak. Az Argentína és Brazília között ütközőállamként létrejött új köztársaság gazdaságilag függő helyzetbe kerül mindkét szomszédjától. Bár óriási területekről van szó, a brazíliai "császárság" inkább az uralkodói öntudat kifejeződése, mint az európai értelmű birodalomé.

[7]

1846. augusztus 27.

Megkezdődik a Tisza szabályozása

1846. augusztus 27-én Dobnál (Szabolcs megye) és Szederkénynél (Borsod megye) megkezdődött a Tisza szabályozása. A munkálatok Vásárhelyi Pál vizimérnök, majd korai halála után Pietro Paleocapa lombard-velencei mérnök, valamint Széchenyi István tervei alapján indultak meg. A munkák később félbeszakadtak, majd 1850-ben császári rendelet intézkedett a folytatásról. Akkortól, közel 30 éven át már Herrich Károly mérnök vezette a munkálatokat. A szabályozás során, 1890-ig a kanyargós Tisza 112 leglomhább nagy kanyarját vágták át a folyó alföldi, 1212 kilométer hosszú szakaszán, s így 452 kilométerrel rövidült meg a meder.

[8]

1916. augusztus 27.

Román csapatok törnek Erdélybe

Románia a központi hatalmak szövetségese volt. A világháború kitörésekor, az öreg Károly király akarata ellenére, semleges maradt. Mindkét tábor igyekezett magának megnyerni. A központi hatalmak Besszarábiát, az antant Erdélyt és Bukovinát ígérte neki. Erdélyre igényt tartó tervei megvalósítása érdekében Románia 1916. augusztus 17-én Bukarestben titkos szerződést kötött az antanttal, ebben Magyarország keleti felét, a Kárpátoktól a Tiszáig - a Makó-Mátészalka vonaltól nyugatra eső részeket kivéve - Romániának ígérték. Augusztus 27-én, vasárnap este Bécsben átadták Románia hadüzenetét, az éj folyamán a friss román haderő megkezdte az átkelést a gyakorlatilag teljesen védtelen Kárpátokon át Erdélybe. A kortársak árulásról, orvtámadásról beszéltek.

[9]

1928. augusztus 27.

Briand-Kellogg-paktum biztosítaná a békét

15 állam, közöttük Németország, az USA, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Japán, Lengyelország és Csehszlovákia aláírja Párizsban a Briand-Kellogg-paktumot, amely elítéli a háborút. A fegyveres viszályok kiküszöbölésére döntőbírósági eljárást javasolnak. A paktum Aristide Briand francia külügyminiszter kezdeményezésére született. Frank Billings Kellogg, az USA külügyminisztere az ő tervezete alapján dolgozta ki a szerződés végleges szövegét a béke szavatolására.

[10]

1941. augusztus 27.

A német csapatok átlépik a Dnyepert

[11]

1944. augusztus 27.

A szovjetek elfoglalják Sósmezőt

[12]

1961. augusztus 27.

Meghal Rózsahegyi Kálmán színész

Endrődön született 1873. október 6-án. 1892-ben kezdte a pályáját, 1898-tól Budapesten, 1910-1915 között a Nemzetiben játszott. 1920-tól az Apolló Kabaré művészeti vezetőjeként, 1922-től az EMKE Kabaré igazgatójaként működött. 1926-ban az Egyesült Államokban vendégszerepelt. 1909-ben híres színiiskolát alapított, amelyből sok jeles művész került ki. Sokarcú színész volt, számos komikus szerepet formált meg nagy sikerrel, sok Shakespeare darabban játszott. Filmezett is, szerepelt a többi között a Liliomfi, a Légy jó mindhalálig, az Állami áruház és a Mese a 12 találatról című filmben is. A realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője volt a magyar színpadon.

[13]

1966. augusztus 27.

Francis Chichester elindul Föld körüli útjára

A sportember 52 évesen, 1953-ban kezdett vitorlázni. 1960-ban Gipsy Moth III. nevű, 17 m hosszú hajóján 40 nap alatt megnyerte a Kék Szalagot, a Plymouth-New York közt először megrendezett atlanti-óceáni versenyt. 1962-ben ezt 33 nap alatt megismételte, ezzel az addig legrövidebb idő alatt kelt át Európából Amerikába. 1966-ban megkezdett világ körüli útján a Sydneyig tartó 26 ezer km-t 107 nap alatt tette meg. Ott két hónapig tatarozta a hajót, majd a Horn-fok megkerülésével 119 nap alatt tért vissza Angliába. Ez a majdnem 29 ezer km-es út volt addig a leghosszabb, amelyet kisvitorlás kikötés nélkül megtett. 1967-ban II. Erzsébet lovaggá ütötte.

[14]

1971. augusztus 27.

Megnyílik Az I. Vadászati Világkiállítás

Ekkor nyílt meg a Vadászati Világkiállítás. 52 ország vett részt rajta, ebből 35 saját nemzeti bemutatóval. A kiállításhoz számos egyéb rendezvény kötődött, mint pl. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás, Vadászati Tudományos Konferencia, Nemzetközi Természetfilm-fesztivál és a Vadászattörténeti Szimpózium. Kétmillió volt a látogatók száma, a kiadványok több tízezres példányban keltek el. Célját hivatalosan a következőképpen fogalmazták meg: `...mutassa be a vadászat hatását a modern kor emberére, szolgálja a természet megismerését, és ezen keresztül hívja fel a figyelmet a kulturális értékű természeti kincsek védelmére...` A kiállítás megrendezése komoly diplomáciai siker volt (szeptember 30-ig tartották nyitva), melynek érdekében mindent meg is tettek. A trófeakatalógusból pedig (melyben kötelező volt az elejtő nevének feltüntetése!) az átlaglátogató megtudhatta, hogy a kiváló trófeákat mindig is a mindenkori (politikai és gazdasági) elit tagjai zsákmányolják, néhány szerencsés kivételtől eltekintve.

[15]

1991. augusztus 27.

Felbomlik Jugoszlávia

Sem az 1918-ban megalakult első, sem az 1945 után létrejött második, sok vonásában föderatív Jugoszlávia sem tudta a nemzetek közti ellentéteket feloldani, a nemzeti aspirációkat kiegyenlíteni, a jugoszlávizmus tudata sohasem mélyült el a lakosság körében. A szerb nacionalizmus Tito halála után megerősödött, és centralizálni akarta az országot. Soknak tartotta a tagköztársaságoknak biztosított jogokat. A szerbek azt hangoztatták: Szerbián kívül élő nemzettársaik elnyomás alatt élnek. Horvátország és Szlovénia viszont előbb a föderáció lazítására, majd egyenjogú államok szövetségére, konföderációra törekedett. A megtermelt valutából mind kevesebbet akartak befizetni a központi, a szegényebb köztársaságokat támogató alapba. Az ellentétek odáig fajultak, hogy Szerbia vámot vetett ki a szlovén termékekre, sőt az egyes köztársaságok bankjai önálló pénzt bocsátottak ki. Ez utóbbi azután elősegítette nemcsak a gazdasági dezintegrációt, hanem az infláció gyorsulását is. 1990-91 során magas szintű tárgyalásokat folytattak az ország jövőjéről az államtanácsban. Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia a konföderatív átalakulás mellett foglalt állást, Szerbia és Crna Gora a szorosabb egység híve volt. Mivel Szerbia magáénak tudhatta a Vajdaság és Kosovo szavazatát is, gyakorlatilag lehetetlenné vált bármilyen megállapodás és döntés megvalósítása. A többpártrendszer kialakulása során az egyes köztársaságokban a pártok nemzeti alapon szerveződtek. Azok a pártok lettek népszerűvé, amelyek valamilyen formában nemzeti alapon meg akarták változtatni Jugoszlávia belső szerkezetét, és a nemzetek önállóságát hirdették. Ők győztek a demokratikus választásokon is. Szlovénia "élén járt" az államszövetség bomlasztásában. Még 1989-ben a szlovén nemzetgyűlés saját köztársasági törvényeit a szövetségi törvények fölé helyezte. 1990-ben népszavazást tartottak, ahol a lakosság nagy többséggel az ország függetlensége mellett döntött. 1991. május 19-én Szlovéniához hasonlóan Horvátországban is népszavazást tartottak, melynek során itt is a köztársaság függetlensége mellett és a szövetségi államforma felbontásáról határoztak. Végül 1991. június 25-én Horvátország, 26-án pedig Szlovénia kinyilvánította függetlenségét. Az állami függetlenség kikiáltása és (korántsem általános) nemzetközi elismerése azonban nem hozott megoldást Bosznia-Hercegovina belső hatalmi helyzetében. Itt az egyes, vallásilag is különböző népcsoportok, a bosnyákok, a horvátok, valamint a szerbek között mindmáig dúló véres háború robbant ki.

[16]

1991. augusztus 27.

Moldova kikiáltja függetlenségét

A Dnyeszter és a Prut között fekvő területen az I-III. században szkíták és dákok laktak, majd római, később a gót és a hun birodalom része volt. A 10. századtól a Kijevi Ruszhoz, annak felbomlásától a Halics-Volhíniai fejedelemséghez tartozott, majd a kunok birtokolták. A XII-XIII. századtól kezdődően a tatárdúlás idején megsemmisült szláv lakosság helyét fokozatosan a hegyekbe menekült romanizált népesség foglalta el. A XIV. század közepén jött létre a Moldvai Fejedelemség, amely fénykorában Nagy István (Stefan cel Mare) alatt a Keleti Kárpátokig, a Dnyeszter és a Szeret folyókig, illetve a Fekete-tengerig tolta ki határait. A XV. század végétől a fejedelemség török fennhatóság alá került. Az 1812-es - Oroszország és a Porta közötti - bukaresti béke értelmében a Dnyeszter és a Prut közé eső moldvai részeket Besszarábia néven a terjeszkedő cári impérium kebelezte be. Az I. világháború végén, 1918-ban Románia magához csatolta Besszarábiát, a Dnyeszter keleti partján viszont - amely nem tartozott korábban sem Moldvához, sem Besszarábiához, de ahol románok is éltek, s amelyet a szovjet vezetés 1924-ben elválasztott Ukrajnától - létrehozták a Moldvai Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaságot. 1940-ben a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében szovjet csapatok szállták meg Besszarábiát, és Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság néven egyesítették a már meglévő moldvai autonóm területtel. Az így létrejött - majd 1944-ben véglegesített - államalakulat területe nem egyezett az egykori cári Besszarábiáéval, miután annak déli része, illetve a Romániától ugyancsak elszakított észak-bukovinai területek Ukrajnához kerültek. A Szovjetunió végnapjaiban megindult a nemzeti önállósodás: 1990. június 23-án a parlament szuverenitási nyilatkozatot fogadott el, 1991. május 23-án pedig a Moldovai Köztársaság elnevezés felvételéről határozott. A testület 1991. augusztus 27-én deklarálta a függetlenséget.

Bezár