Málta 40 éve független

A máltai lobogó

Máltán az első emberi települések nyomai i. e. 5000 körüliek. Ettől kezdve Málta - az antik Melite - kedvező földrajzi fekvése miatt már igen korán hódítások célpontjává vált. Az ókorban a föníciaiak után a görögök, majd a rómaiak is birtokba vették. Érdekesség, hogy a római uralom nem hagyott maradandó nyomot Máltán, a máltaiak a görög, illetve a latin nyelv helyett mindvégig a föníciai nyelv egy dialektusát beszélték, egészen a IX. századi arab hódításig.

A középkorban a germán, majd a bizánci hódítás után Málta arab uralom alá került. Az új hódítók meghatározták a szigetlakók kultúráját és nyelvét. A keresztény-mohamedán harcokban, 1530-ban V. Károly Máltát haditámaszpontként átengedte a johannita rendnek, amelyet ettől fogva neveztek máltai lovagrendnek. A mai fővárost, Vallettát az 1565-ös nagy ostrom után a lovagok alapították. A rend 1798-ig uralkodott, amikor Máltát Bonaparte Napóleon hódította meg, de 1800. szeptember 4-én Nelson admirális hosszú időre brit uralom alá helyzete Máltát.

A György-kereszt

1814-től Málta brit koronagyarmat lett, brit kormányzóval, és ettől kezdve terjedt el az angol nyelv használata is. Az angolok fontos haditengerészeti támaszpontot hoztak létre, amelynek jelentősége a Szuezi-csatorna megnyitásával (1869) még inkább megnőtt ("elsüllyeszthetetlen csatahajó"). A két világháborúban Málta jó szolgálatot tett a briteknek. Az 1940-43. évi német-olasz bombázások súlyos károkat okoztak a szigeten, amiért 1942-ben VI. György király a György-keresztet a máltai embereknek adományozta. A kereszt ma is látható a máltai lobogón.

A 150 éves brit uralom alatt a máltai közigazgatás többször is átalakult. Az 1921. április 14-i alkotmány alapján, melyet a második világháború alatt hatályon kívül helyeztek, Málta korlátozott önigazgatást kapott: a hatalom megoszlott a máltai és brit miniszterek között. 1936-ban Málta újra gyarmati irányítás alá került, de a máltai hazafiak nyomására Nagy-Britannia 1947. szeptember 5-én új alkotmányt adott a szigetországnak, amely a teljes önigazgatást, törvényhozó testület létrehozását és máltai kormány alakítását helyezte kilátásba. Ellentétben a Giorgo Borg Oliver miniszterelnök vezette kormánykoalícióval, a Dom Mintoff vezette ellenzéki Máltai Munkáspárt, a sziget legerősebb pártja, a teljes függetlenséget követelte. Emiatt 1958-ban a teljes hatalmat átmenetileg ismét brit kormányzóra ruházták, addig, amíg Málta a Nemzetközösség keretében, 1964. szeptember 21-én elnyerte függetlenségét.

Az ország 1974-ben köztársasággá alakult, 1979-ben pedig végleg megszabadult a brit függőségből: március 31-én bezáratták a Nagy-Britannia fegyveres erői által üzemeltetett NATO-támaszpontot, kinyilvánítva ezzel semlegességüket. 2003. március 8-án megszavazták az Európai Unióhoz való csatlakozást, ami 2004. májusában meg is történt.