Hónap: május • Nap: 02
1251. május 2.
Simon de Montfort leveri a Gascon-i felkelést
1470. május 2.
I. Mátyás a háború költségeire 2 ezer aranyforintot kér Kassa városától
1519. május 2.
Meghal Leonardo da Vinci
1536. május 2.
A Towerba zárják Boleyn Annát, VIII. Henrik második feleségét
1808. május 2.
Napóleon lemondásra készteti a spanyol uralkodót
Spanyolország francia megszállása után Madridban népfelkelés tör ki, ami a francia uralom elleni függetlenségi háborúvá szélesedik. I. Napóleon francia császár elkerülhetetlennek tekintette Spanyolország és Portugália megszállását, hogy a Nagy-Britannia ellen irányuló kontinentális zárlatot fenntarthassa. Korábban ugyan megállapodásokat kötött Manuel de Godoy franciabarát spanyol miniszterrel, aki IV. Károly király helyett ténylegesen uralkodott, de az Aranjuezben kitört felkelés következtében Godoy 1808. március 19-én megbukik, IV. Károly pedig, fia, VII. Ferdinánd javára lemond. Napóleon, aki nem lehetett biztos Ferdinánd franciabarát magatartásában, 1808. május 2-án lemondásra kényszerítette a spanyol uralkodót, és helyébe saját bátyját, Joseph Bonapartét nevezte ki királynak (1808. VI. 6.). A francia uralommal szembeni ellenállás kiterebélyesedik. A britek által támogatott gerillaháborút a kontinentális zárlat (1806. XI. 21.) által kiváltott gazdasági válság is erősíti. A britek Arthur Wellesley, a későbbi Wellington herceg vezetésével hadsereget küldenek, mely 1808 augusztusában bevonul Lisszabonba, és döntő vereséget mér a franciákra.
1836. május 2.
Lezárul a négy évig tartó országgyűlés
A közel 3 és fél évig ülésező első reformországgyűlés a várakozásokhoz képest szerény eredményekkel zárult. Ezért a felsőtáblai többség és a kormány merev konzervativizmusa, a hagyományos rendi-sérelmi ellenzék meddő vitái és az országgyűlés mechanizmusának rendezetlensége volt felelős. A törvények hivatalos nyelve a magyar lett. Az úrbéri javaslatok közül a legmesszebb mutatók elbuktak ugyan (az önkéntes örökváltság engedélyezése, a jobbágy személy- és vagyonbiztonságának garantálása), de anyagi könnyítések számos vonatkozásban javították a jobbágyság életkörülményeit.
1896. május 2.
Kezdetüket veszik a millenniumi ünnepségek
`A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta` - az országgyűlés által a honalapítás emlékét a fenti szavakkal megörökítő törvény híven fejezte ki a millenniumi ünnepségek emelkedett hangulatát. Az ünnepségekről a kormány és a képviselőház már korábban döntött, egyszersmind törvényben rögzítette az ezredév megörökítését szolgáló művek lajstromát. A mai Hősök terén található szoborcsoport mellett az ország hét különböző helyén emlékoszlopot állítottak fel, a Halászbástyára Szent István lovas szobrát tervezték, döntés született 400 új állami népiskola létrehozásáról. Apponyi Albert 1895. karácsonyi felhívására a pártok az ünnepségek tartamára felfüggesztették politikai csatározásaikat. A király 1896. május 2-án a Városligetben harangzúgás közepette nyitotta meg a millenniumi ünnepségek központi rendezvényét, a városligeti ezredévi kiállítást. Díszmagyarba öltözött országos főméltóságok, államférfiak, művészek, a főváros és a vármegyék küldöttségei, képviselői kíséretében a királyi pár a megnyitó után megtekintette a fél négyzetkilométernyi pompázatos kiállítás legfontosabb pavilonjait. A kiállítási épületek összköltsége meghaladta a 4,5 millió forintot, az ezredév tiszteletére emelt fentebb felsorolt épületek, emlékhelyek megépítésére pedig 5,2 milliót különítettek el a költségvetésben. A városligeti kiállítás területére díszkapun jutottak be a látogatók, akik a különböző utazási kedvezményeknek köszönhetően az egész országból érkeztek, s akik száma megközelítette az ország lakosságának egyharmadát, vagyis a 6 milliót. A Városligetet átszelő sugárút mentén baloldalt a hadügyi kiállítás a közös hadsereg és a honvédség külön-külön pavilonját, valamint a haditengerészet tóparti kiállítóterületét foglalta magába. Mellette a fővárosi pavilon állt, benne a város makettjével és a királyi palota modelljével, valamint Benczúr Gyula Budavár visszavételét ábrázoló monumentális festményével. A kiállítás fontos részét alkották a különböző tájegységeket megjelenítő néprajzi bemutatók: a skanzenszerű építményekből a faluvégi sátoros cigánytelepülés sem hiányzott, benne a cigánykovácsot és népes családját élethűen ábrázoló viaszfigurákkal, amelyről egy reprezentatív képeskönyvben azt olvashatjuk, hogy "a nyomor dacára, amely ebben a képben megnyilatkozik, a szabadság szelleme lebeg az alakok fölött". A legnagyobb pavilonok közé tartozott az 1885. évi kiállításra épült Iparcsarnok, a Ganz-pavilon, a Közlekedési Múzeum, valamint a Városligeti-tó szigetén felépült történeti épületegyüttes. A népi szórakozás központjaként fölöttébb népszerűvé vált az Ősbudavár nevet viselő, eklektikus vigalmi központ. A látogatókat bőséges kiszolgálás, egész napos szórakoztató műsorok várták: mutatványosok, katonazenekarok, mulatók és mindenfajta mulattatók. A kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavilonja és a mezőgazdasági csarnokok mellett számtalan kisebb épület, alkalmi kiállítótér igyekezett bemutatni mindazt a haladást, amellyel az ország a múlt század végén történelme során ismét számos vonatkozásban közel került az európai élvonalhoz. Az ünnepségek május 2-án este az Opera díszelőadásával folytatódtak. A következő napon a Mátyás-templomban hálaadó misét tartottak, este a város díszkivilágítás fényeiben úszott, a Gellért-hegyen óriási tűzijátékot rendeztek. Május 4-én felavatták a Műcsarnokot, 5-én pedig a Vérmezőn 17 ezer katona részvételével a király jelenlétében díszszemlét tartottak. Június 6-án katonai díszalakulatok kíséretében alabárdos koronaőrök, valamint az ország legfőbb méltóságai kíséretében a Szent Koronát a királyi palotából a Mátyás-templomba vitték át. A következő napon Ferenc József elhelyezte a palota új szárnyának alapkövét. Az ország és a király egységét volt hivatva demonstrálni Ferenc József koronázásának 29. évfordulója: a millenniumi rendezvénysorozat csúcspontjává stilizált június 8-i ünnepség az ország 89 törvényhatóságának és az országgyűlés lovasbandériumainak a Vérmezőről a várba való felvonulásával kezdődött. A történeti jelmezekbe, díszmagyarba öltözött főtisztviselők, bandériumok színpompás menete a Mátyás-templomból az Országház új épületéhez vonult, amelyből még csak a főbejárat és a kupolaterem volt készen. Gyulai Pál, az irodalomkritika "nagy öreg"-je, itt felolvasta "a honalapítás évezredes emléket" megörökítő két törvény szövegét. Ezt követően az országgyűlés tagjai a koronát visszakísérve a királyi várba mentek, ahol a Citadella és a dunai monitorok ágyúinak díszsortüzei mellett hódolatukat fejezték ki az uralkodó előtt. Annak a meggyőződésüknek kívántak nyomatékot adni, amelyet az ezredévi törvénycikkely tartalmazott: a király és a nemzet közötti bizalom szilárd alapja "annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi".
1896. május 2.
Ferenc József megnyitja Budapesten az első földalatti vasutat
Budapest reprezentatív sugárútjára, az Andrássy útra, sem lóvasút, sem villamos nem épülhetett. 1894. augusztus 13-án a két legnagyobb budapesti közlekedési vállalat, a BKVT és a BVVV német tervek alapján hozzákezdett az akkori Gizella (ma Vörösmarty) tértől a Városligetig, jórészt az Andrássy út vonalán az úttest alatti kéregvasút építéséhez. A földalatti üzemszerű bejáratása 1896. április 11-én kezdődött meg, majd 1896. május 2-án 20 motorkocsival megindult a rendszeres forgalom a 3,65 km hosszú pályán. Terveit a német Siemens és Halske cég készítette. A kontinens első elektromos üzemű föld alatti vasútját május 2-án nyitották meg a forgalomnak. A mai Vörösmarty tértől a Városligetig teljes vonalhossza 3688 méter volt. Az ún. millenniumi földalatti vasút felújítása és útvonalának meghosszabítása a Kacsóh Pongrác útig 1973 decemberében fejeződött be. Újabb felújítása 1995-ben zajlott le, s akkor az állomások visszakapták a múlt századfordulón kapott külsejüket.
1911. május 2.
Meghal Karácson Imre turkológus
Apácatornán született 1863. február 19-én. 1885-ben pappá szentelték, majd 1888-ban teológiai doktorrá avatták. A XIX. század utolsó két évtizedében több utazást tett a Balkánon és Kis-Ázsiában, a helyszínen tanulmányozva a török nyelvet és irodalmat. Közben sorra jelentek meg történeti és hagiológiai könyvei, többek között A mohamedanismus és a kereszténység (1892). 1907-től Konstantinápolyban folytatta tudományos munkáját, ahol a kuruckor és a két nép kapcsolatát kutatta. Ott készült művei csak halála után jelentek meg: A Rákóczi-emigráció török okmányai 1717-1803, Török-magyar oklevéltár 1533-1789.
1911. május 2.
Megszületett Homoródi Lajos geológus
Maradandó érdemeket szerzett a korszerű hazai geodéziai alaphálózat kialakításában. Fő szakterülete a geodézia és fotogrammetria volt. Tudományos tevékenységét kétszáznál több szakkönyv, publikáció fémjelzi. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület elnöke, több szaklap szerkesztő bizottsági tagja volt. 1982. január 22-én halt meg.
1918. május 2.
Német csapatok bevonulnak a Donyec-medencébe
1921. május 2.
Felső-Sziléziában nemzeti felkelés robban ki
Lengyelországban az I. világháborút követő Versailles-i békeszerződés értelmében 1921. március 20-án népszavazást rendeztek Felső-Szilézia hovatartozásáról. Ennek eredményeként a lakosság mintegy 60 százaléka a Németországhoz való csatlakozásra szavazott. A kisebbségben maradtak azonban továbbra is követelték a visszacsatolást Lengyelországhoz. Ennek érvényesítésére 1921. május 2-án Felső-Sziléziában nemzeti felkelés robbant ki. A felkelés vezetője, Wojcziech Korfanty ügyvéd és publicista már harmadszor próbált fegyveres erőszak révén Lengyelországhoz kapcsolódni. Hasonló akcióit 1919-ben és 1920 augusztusában hamar leverték. 1921-ben a lengyel partizánok gyors sikereket értek el, hamarosan egészen az Oderáig jutottak. Mivel a német birodalmi hadsereg Felső-Sziléziában nem avatkozhatott be, ezért német önvédelmi szervezetek és polgárőrség alakult, amelyek döntő győzelmeket értek el. A vereségek után Korfanty a franciákat kérte fel a közvetítésre. Ennek nyomán 1921. október 20-án a szövetségek úgy döntöttek, hogy Felső-Sziléziát megosztják Németország és Lengyelország között, így ez utóbbi megkapta a vitatott terület mintegy harmad részét.
1931. május 2.
Jeruzsálemben magyar kápolnát szentelnek fel
A jeruzsálemi Sion-hegyen 1931. május 2-án gróf Zichy Gyula kalocsai érsek szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát. Az oltárban az Árpád-házi szentek és Gellért püspök ereklyéit helyezték el. A negyedkupolát lezáró szegélyen latin mondat olvasható: Patrona Hungariae Ora Pro Regno Mariano - Magyarország Nagyasszonya Könyörögj Mária Országáért.
1935. május 2.
Kölcsönös segítségnyújtási szerződés Franciaország és a Szovjetunió között 5 évre
1947. május 2.
Petru Groza Magyarországra látogat
A második világháborút követő hónapokban a Magyarország és szomszédai közötti viszonyt alapvetően az 1938-41 közötti területrevíziók nyomán kelt ellentétek, a trianoni konfliktus öröksége határozta meg. Először a román kormánnyal javult Magyarország viszonya. Petru Groza polgári demokratikus kormánya határozott lépéseket tett a két állam kapcsolatainak és a kisebbségek helyzetének rendezésére. A különböző diplomáciai akciók (a kishatárforgalom könnyítése, a magyar kisebbségek helyzetének javítása stb.) hatására már egy esetleges délkelet-európai konföderáció terve is fölmerült. Petru Groza is hirdette ezt. Budapesti látogatása a korabeli diplomáciai élet nagy eseménye volt.
1989. május 2.
Megkezdik a vasfüggöny lebontását
Ezen a napon megkezdődött az osztrák-magyar határon lévő, az illegális határátlépések megakadályozására épített műszaki zár lebontása. Ettől kezdve naponta több száz NDK-állampolgár szökött át Ausztriába (az NDK-hatóságok nem korlátozták ugyanis a Magyarországra utazást). A Magyar Demokrata Fórum és az osztrák Páneurópa-mozgalom augusztus 19-én a Fertő-tó közelében pikniket rendezett. Egy ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyen több száz NDK-állampolgár menekült át ekkor osztrák területre.
1989. május 2.
Megkezdik a szögesdrót lebontását az osztrák-magyar határon
1990. május 2.
Összeül az új országgyűlés
Az új országgyűlés alakuló ülése. Elnöke Göncz Árpád, aki egyben a Magyar Köztársaság elnöke. Az országgyűlés első alelnöke Szabad György, aki az országgyűlés megbízott elnöke. A képviselők elfogadták az 1990:XXVIII. törvényt az 1956. évi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról, október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánításáról. (1989. október 23-án jelentették be a köztársasági államforma törvénybe iktatását.) Az ülésen benyújtotta lemondását a Németh-kormány. A parlamenti mandátumok a következőképpen alakultak: Magyar Demokrata Fórum 164 (42,49%), Szabad Demokraták szövetsége 92 (23,83%), Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 44 (11,4%), Magyar Szocialista Párt 33 (8,55%), Fiatal Demokraták Szövetsége 21 (5,44%), Kereszténydemokrata Néppárt 21 (5,44%), Agrárszövetség 1 (0,25%), függetlenek 6 (1,55%), közös jelöltek 4 (1,04%).
