2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Római uralom a Kárpátok között: harc Dáciáért

2007. október 18. 13:00 Bernát Péter

Róma visszavág: a traianusi háborúk

Traianus császár 101-ben hatalmas volumenű csapatösszevonásokat hajtott végre az Al-Duna több pontján, valószínűleg több mint százezer római katonát vezényeltek ekkor a térségbe. A támadás március 25-én kezdődött, amikor az inváziós erők egyszerre több ponton keltek át a Dunán. Maga Traianus Viminaciumból indult, majd Lederatánál hajóhídon kelt át a folyón, miközben utak és ellátóbázisok létrehozásával igyekezett kiépíteni a későbbi hadműveletek logisztikai hátterét.

Minden jel arra mutat, hogy a rómaiak tudták: a Kárpátok között meghúzódó ellenség legyőzése nem lesz könnyű feladat és akár évekbe telhet, ezért szükségük lehet a megfelelő logisztikai háttér kiépítésére a Dunától északra fekvő régióban. A római főerők ezért kicsit késve kezdték meg a dák főváros, Sarmizegethusa irányába történő előrenyomulásukat, így miután Tapaenál ismét gyözelmet arattak Decebal seregei felett, a következő évre kellett halasztaniuk a főváros elleni támadást.

Decebal azonban nem akarta pihenéssel tölteni a téli hónapokat, ezért szövetkezett a szarmata roxolánokkal, akinek a földjeit a rómaiak felvonulási zónaként használták, valamint a bastarnákkal. Az egyesült dák-roxolán-bastarna haderő 101-102 telén támadást intézett Moesia provincia és az ott telelő római csapatok ellen, kísérletet téve arra, hogy a kezdeményezést megragadva védekezésre kényszerítsék a rómaiakat. Az Adamklissinél vívott csatában a rómaiknak azonban sikerült vereséget mérniük a támadókra, így 102-ben már semmi sem állhatott hódításuk útjában. A dákoknak el kellett ismerniük a vereséget, a békében Decebal lemondott az összes korábbi hódításáról, az önálló külpolitikáról, valamint el kellett engednie összes római foglyát. Emelett a fontosabb erősségekbe, így Sarmizegethusába is római helyőrség került.

A háborúk kőbevésett emlékezete: Traianus oszlopa és a Tropheum Traiani
Traianus császár dák háborúinak két nagyszabású emlékművet is állítottak. Közülük az ismertebb a Rómában álló 38 méter magas Traianus oszlop, amely egyben a császár hamvainak nyughelyéül is szolgált. Az oszlopon mintegy 200 méter hosszan, spirál alakban húzódnak a háború eseményeit megörökítő domborművek. Sokszor az ezen az oszlopon látható ábrázolások alapján szokták rekonstruálni a korabeli római hadsereget. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a domborművek propaganda céllal készültek és így egy idealizált képet adnak a római hadseregről és a dákiai harcokról, olyat, amilyet a központi hatalom akart mutatni a közvéleménynek. A valósághoz sokkal közelebbi képet fest a Tropheum Traiani emlékmű, amit 109-ben a római hadsereg maga állított az adamklissi-i csata helyszínén. A tropheumon található faragványokat a hadsereg kötelékébe tartozó mesterek készítették, így azok hitelesebb képet adnak a korabeli római katonákról. Márpedig az adamklissi-i emlékművön a római katonák páncélzata is eltérően van ábrázolva: míg a római oszlopon a légionáriusok lemezpáncélt (lorica segmentata) viselnek, addig a hadsereg által készített emlékművön láncinget. A dák háborúkkal kapcsolatos különleges leletnek számít még Tiberius Claudius Maximus Philippinél talált sírkőve is, ő volt ugyanis az a római katona, aki bár szemtanuja volt Decebal öngyilkosságának, már nem tudta azt megakadályozni. A római katona nyílván ezt a momentumot tartotta legfontosabbank életében, mivel örökösei ezt, a Traianus oszlopon is megörökített jelenetet vésték a sírkövére.
A 101-102-es háború lezárása után a rómaiak egy Damaszkuszi Apollodórosz által tervezett állandó hidat építettek Drobetánál (Turnu Severin), amely biztosította a római csapatok gyors felvonulását Dacia belsejébe. A római csapatok gyors reagálására pedig nemsokára szükség is volt, mivel Decebal nem nyugodott bele a vereségbe és a rákényszerített békébe. 105-re sikerült újra megerősödnie, és a Dacia belsejében tartózkodó rómaiak túszul ejtését követően, 105. június 5-én újra háborút robbantott ki.

A római hadsereg 106-ban három fő irányból indult meg Decebal királysága felé. A főerők a drobetai hídon keltek át és egyenesen Sarmizegethusa felé nyomultak, míg egy másik hadoszlop az Olt - völgyén át kelet felől közelítette meg a dák fővárost, a harmadik római sereg pedig a Szeret - völgyében tört utat magának. A rómaiak megostromolták, majd el is foglalták a dák királyi székhelyet, ahol mesés kincs, Cassius Dio szerint 165 tonna arany és 331 tonna ezüst került a kezükre. Ez azonban még messze nem jelentette Decebal teljes vagyonát, mivel annak egy részét sikerült elrejteni.

Magát a menekülő dák királyt végül utolérték a római lovasok, de még mielőtt elfoghatták volna, Decebal végzett magával, és vele az önálló dák állam is örökre sírba szállt. Róma győzedelmeskedett, és egy újabb provinciával gyarapodott a birodalom

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár