A törökök szerencsenapja: augusztus 29.

2012. augusztus 29. 14:15 Fodor Pál

1521, 1526, 1541: az Oszmán Birodalom agilis szultánja és hadvezetése mindhárom alkalommal augusztus 29-én mért jelentős csapásokat a középkori Magyar Királyságra. De elkerülhető lett volna a vereség, és megállíthattuk volna a törököket?


Új szultán, új hódítások

1520. szeptember 30-án új uralkodó lépett az Oszmán Birodalom trónjára: Szulejmán, aki éppen tizedik volt a szultánok sorában. Atyjától, a harcias Szelimtõl páratlan hatalmat örökölt. Három kontinensre kiterjedõ birodalma másfél millió km2-t tett ki, alattvalóinak száma elérte a 10-12 milliót. A szultánok Konstantinápoly elfoglalása (1453) óta Róma örökösének (a „Harmadik Róma” urainak) tekintették magukat, s már Hódító Mehmed (1451-1481) a római egyetemes világbirodalom feltámasztását tûzte maga elé célul. Mérlegelve az összes körülményt, Szulejmán úgy ítélte meg, hogy rendelkezésére áll az a gazdasági és katonai erõ, amellyel a siker reményében vághat neki a Nyugat meghódításának. Ehhez azonban elsõ lépésként el kellett takarítania az útból azt a Magyarországot, amely az elmúlt százharminc évben legfõbb gátja volt a törökök európai elõrenyomulásának.

Kincstára kimeríthetetlennek tetszett, hadserege vetekedett Európa nagy államainak összesített haderejével, és a verhetetlenség mítosza övezte. A félelmetes ármádia Szelim uralkodása (1512-1520) idején a Fekete-tenger vidékén, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében szinte minden elérhetõ területet meghódított, beleértve Szíriát és Egyiptomot, a két gazdag tartományt is. A sikeres keleti hadjáratok felkeltették az Európában állomásozó katonák irígységét, akik ugyancsak részesedni kívántak a nagy háborúkkal együtt járó zsákmányból. Egyre hangosabban követelték a nyugati hódítások felújítását, hiszen azok már Nándorfehérvár 1456. évi, sikertelen török ostroma óta szüneteltek.

A követelés találkozott Szulejmán elképzeléseivel, aki mind külpolitikai, mind belpolitikai megfontolásokból hajlott arra, hogy ismét az európai hadszíntérre irányítsa félelmetes hódító gépezetét. Az egységes, keresztény európai politika (a keresztes eszme) szétesett, a pápai tekintély hanyatlott, a Habsburg dinasztia és a francia király pedig (fõleg miután 1519-ben Habsburg V. Károlyt választották meg a Német-római Birodalom császárának) ádáz harcba kezdett az európai fõhatalomért. Az oszmánok két korábbi nagy ellensége, Velence és Lengyelország a sorozatos kudarcok hatására megtört, és békés viszonyra törekedett a törökökkel. A vetélytársak meggyengülésében és az európai politika megosztottságában olyan alkalmat látott a szultán, amit nem szívesen szalasztott volna el. Családja, az Oszmán-dinasztia hagyományai szintén nyugati kalandokra ösztökélték Szulejmánt.

A feladat nem látszott túlságosan nehéznek, hiszen a kiváló török kémhálózat jóvoltából a szultán és pasái pontosan ismerték Magyarország helyzetét. Tudták, hogy a kincstár csaknem üres, s hogy alig jut belõle a déli, kettõs végvárvonal karbantartására, élelmezésére és a katonák fizetésére, a létfontosságú folyami flották fenntartására. Tudták, hogy a létében fenyegetett Magyarország mély társadalmi és morális válsággal küszködik, s hogy a védelemért felelõs tényezõk nem alkalmasak feladatuk ellátására. Elég volt átfutniuk a friss jelentéseket és saját katonai jegyzékeiket, hogy lássák: egyedül a boszniai határtartományban több török katona állomásozik, mint az egész magyar déli határvédelemben.

Egyszóval tisztában voltak azzal, hogy Magyarország beleroppant az évszázadosnál hosszabb háborúskodás terheibe, s hogy az erõviszonyok véglegesen az õ javukra billentek el. Lesújtó véleményüket e szavakkal foglalta össze egy határvidéki török vezér: „Az átkozott Magyarország olyan helyzetben és erõben van, hogy azzal egyáltalán nem is kell törõdni”. Ráadásul II. Lajos magyar király ügyetlensége folytán még a látszatra sem kellett ügyelniük; miután az utóbbi 1520 decemberében magyarázat nélkül lefogatta, majd visszatartotta Szulejmán követét, a szultán jogos megtorlásnak állíthatta be az agressziót.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Hány szervezete volt a magyar jakobinus mozgalomnak?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma