Az értelmiséget figyelte a reformkori besúgó
2007. március 29. 14:00
Korábban
A tehetséges nyelvtanár
A jelentések a politikai élet rezdüléseit is rögzítették. Több dokumentumban foglalkozott a Wesselényi- és a Kossuth-perben meghozott ítéletekkel, illetve a liberálisok és a tanuló ifjúság ezekről alkotott véleményével. Értékesek a külföldieket érintő információk, így beszámolt a Magyarországon tartózkodó August Giacomo Jochmusról, vagy Helmuth von Moltkéről. Jelentett az angol-magyar intézetről is, amelyben a magyar gyapjútermelők szerettek volna kapcsolatokat kiépíteni angol bankházakkal.
A régi Vigadó a hajóhíd pesti hídfőjénél, 1840 körül |
G. W. Rose, illetve Edward Wakerfield esetében az volt számára gyanús, hogy miért érdeklődnek Magyarország iránt, és ez utóbbi miért akar Magyarországról könyvet írni. Nem tudott viszont a porosz Hermann Pückler-Muskau herceg közelébe kerülni, mert Ossetzky locsogós természete nem nyerte el az előkelő úr szimpátiáját.
A "nyelvtanár" az ifjúságot sem tévesztette szem elől: elsősorban a bölcsész és jogászhallgatókat, illetve a fiatal jogászokat figyelte meg. Már a kezdet kezdetén jelezte, hogy az ellenzék eszméivel "megrontja" a fiatalságot, a hangulat rendkívül túlfűtött, Szontágh Pál házában rendszeresen olvassák és megbeszélik a titkos pozsonyi közleményeket. Ez utóbbi minden bizonnyal a Stuller Ferenc nevével fémjelzett Országgyűlési Tudósítások lehettek. Felhívta a figyelmet, hogy "titkos összetartás és egyetértés" van kialakulóban a fiatalok között, és a problémák elkerülése végett a még alaposabb megfigyelést szorgalmazta.
Pajkossy szerint a Polizeihofstelle 1848 előtti informátorhálózatát - a hiányos dokumentumok miatt - nehéz rekonstruálni. A részadatok nem a teljes állományra vonatkoznak, a besúgók létszámában a kutatások szerint enyhe növekedés mutatható ki (1830: 48-52, 1835: 64, 1846: 87 fő). Az országgyűlésre készülődő ellenzék tevékenységéről 1838 decembere és 1839 májusa között Bécsbe nagyszámú jelentés futott be. Ekkor az ügynökök 27 vármegye 35 településén tevékenykedtek, de ez korántsem fedte le a Magyar Királyság területét.
A "felforgató" elemek központja Pest volt, ezért ott különösen sok informátor munkálkodott. Ezek egyike lehetett Ossetzky is, akinek ügynöki pályafutása szépen alakult. 1844-re állandósította helyét a szervezetben, munkájáért pedig havi fizetést kapott.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
- Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
- A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
- Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
- Sztójay Döme, a magyar Quisling
- "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
- Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
- "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 2024.05.01.
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 2024.05.01.
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 2024.05.01.