Saját szavaikkal mesélnek a tengeri hajózás hőskorának rettenthetetlen asszonyai

Világutazás úri hóbortból

A 19. és 20. század fordulóján a vitorláshajók kora már kezdett egyre inkább a történelem, mint a jelen részévé válni: a gőzhajók gyorsabbak és megbízhatóbbak voltak, kezelésükhöz pedig a széllel kapcsolatos szakértelem helyett a szén adagolásában és beosztásában való képzettség szükségeltetett.

A régi vágású tengerészek gyakorta emlegették nosztalgiával a vitorlázást, és bosszankodtak a gőzhajózás monotonitásán. Voltak azonban olyanok – mint például Lady Annie Brassey –, akik örültek az új technológiának, amely könnyebbé és romantikusabbá tette az utazást.

A Sunbeam (Napsugár) egy 532 tonnás, háromárbocos szkúner volt, több mint 9000 négyzetméternyi vitorlázattal és egy 70 lóerős gőzmotorral. Személyzete 43 fő volt – beleértve Brassey-t és családját –, és kategóriájában elsőként kerülte meg a Földet 1876 és 1877 folyamán.

Az angol arisztokrata nő naponta írta leveleit a fedélzeten tapasztaltakról, ezeket később Utazás a Sunbeamen című bestsellerében adta ki.

Brassey anyagi és társadalmi helyzete – arisztokrataként egy gazdag vasúti mágnás családjába házasodott – lehetővé tette, hogy eleget tegyen a világ iránti kíváncsiságának, és ezt ráadásul luxuskörülmények között tegye.

Emellett megszállott gyűjtő is volt, és az útja során szerzett számos tárgy ma szülőmegyéje, Sussex múzeumainak gyűjteményét gazdagítja.

Számos naplóbejegyzésében ír különféle helyeken zálogházakban tett látogatásairól, ahol „különös kis dobozkákból és zsákokból és csomagokból mindenféle ritka és furcsa dolgot vesznek elő.”

Szokatlan gyűjteménye tartalmazott többek között egy madártollas köpenyt Hawaiiról, egy szent madarat formázó buddhista áldozati tálat Délkelet-Ázsiából, és egy sisakmaszkot Új-Guineáról, amely fából, szövetből és tapasztott sárból készült.

Brassey levelei egyfajta nyílt naplóként szolgáltak a család számára, később könyv formában pedig a teljes nyilvánosság számára. Írt az ételekről, a látványosságokról, és az emberekről, akikkel találkozott, valamint a veszélyes helyzetekről is.

Volt, hogy kalózok akarták elfoglalni a hajót, de előfordult, hogy a tengeren egy vulkánkitörés által okozott porviharba kerültek.

„Szerencsére a gyermekek nem tudják, mi a félelem” – írja egy bejegyzésben. „A szolgálólányok azonban nagyon megrémültek, mivel lent a gyermekszobában beömlött némi tengervíz.”

Brassey korántsem mondható született tengerésznek. Rendszeresen beszámol tengeribetegségről, azonban ritkán panaszkodik miatta. Korának jól nevelt arisztokrata asszonyaihoz képest meglehetős bátorságot tanúsított az út során.

Lehetséges, hogy a kalandor arisztokrata asszonyság érezte, nem lesz hosszú élete – 1887-ben, mindössze 47 évesen végzett vele a malária. Igyekezett a legtöbbet kihozni az életből, és „bakancslistájáról” sok mindent volt alkalma megtapasztalni az évek során.

A korábbi évszázadokban a tengereket vitorláshajókon járó nőkhöz hasonlóan Brassey is bátorságtól és kalandvágytól fűtve hallgatott a tenger hívó szavára.

Az e nők által az utókorra hagyott naplók és egyéb írások élénken mutatják be útjukat és élményeiket – mind földrajzi, mint pszichológiai értelemben. A maguk nemében mindannyian felfedezőknek tekinthetők, akik újfajta módon mutatják be a világot olvasóiknak.

1. A kapitány felesége férfiruhában
2. A tudós „asszisztense”
3. Családdal a bálnák nyomában
4. Világutazás úri hóbortból

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban